Duplázott a könyvhéten Harencsár László

Brachna Irén, Harencsár László és dr. Kutas Ferenc

Két új kötetet időzített az Ünnepi Könyvhétre Harencsár László. A szarvasi meseíró ezúttal a gyerekekre és a felnőttekre is gondolt. Erdőtündér című kötetétben eddigi összes meséjét gyűjtötte össze, ami hasonlóan az Egy híján húsz című könyvéhez ugyancsak 19 történetet mond el. Másik munkája, a Halottszámláló családjának, barátainak, rokonainak, ismerőseinek állít emléket, egy-egy anekdotába illő, humoros vagy emberi emlékmorzsa kiragadásával.

Az írásokat június 11-én, az Városi Könyvtárban ismerhették meg az érdeklődők. Brachna Irén bevezetőjében egy személyes élményét osztotta meg a közönséggel. Felidézte az egykori tűzoltó nyugdíjba vonulása tiszteletére rendezett vidám búcsúztatót, amikor cigányasszonynak öltözve arról faggatta, mivel fogja elütni az előtte álló nyugdíjas éveket. Az élet gyorsan választ adott a kérdésére, mivel a Mátra lankáin nevelkedett férfi visszatért a gyökereihez. Járva az óvodákat, iskolákat először a gyerekekkel osztotta meg történeteit, később pedig – több műfajba belekóstolva – kalandjai nyomtatott formában is napvilágot láttak.

– Bár nem számoltam utána, de a mesékben legtöbbször előforduló szó a barátság. Itt barátok az állatok, még azok is, akik a természetben ellenségek, és a legidegesítőbb szúnyog is kedves. Azt nem mondom, hogy megszerettem pl. a mese alapján a patkányokat, de talán kicsit közelebb érzem magam hozzájuk, mint eddig. S az is lehet, hogy nem fogok csapdát állítani a vakondoknak. De ezt sem ígérem. Mindenesetre a történetek szívmelengetőek – mutatta be a kiadványt tőle megszokott személyes hangvétellel a művészeti iskola igazgatónője.

A könyv érdekessége, hogy a borítótól eltekintve nincsenek benne illusztrációk. A szerző egy üres lapot hagyott ki a gyerekeknek, hogy saját maguk álmodják meg kedvenceiket, és rajzaik révén ők is alkotókká váljanak. Az elő-és hátlapot Győri Erzsébet, azaz Zsada munkái díszítik.

Dr. Kutas Ferenc arról beszélt, hogy Harencsár László írói tevékenységét és fejlődését a kezdetektől nyomon követi, mivel a szerző minden alkalommal eljuttatta hozzá fantáziájának szüleményeit. A szövegeket sokáig kizárólag digitális formában olvasta, ezért kellemes meglepetés volt számára, amikor először találkozott a nyomtatott verziókkal. Örömmel állapította meg, hogy az írások harmóniában állnak a színekkel és a fedőlapra került képekkel.

Magyarázatot adott a címre is. Mint elhangzott, a rövid írások azokat az embereket idézik meg, akik fontos szerepet játszottak Harencsár László életében. Az alcímben szereplő csörten a sztúpa tibeti megfelelője, amely szent helyet takar. Ezt szimbolizálják a borító látható, egymásba rakott kövek is, amelyekről itt-ott arcok tekintenek vissza az olvasóra.

– Ezek mind megtörtént esetek, visszaemlékezések. Korábban megírtam a palócföldi emlékeimet, amelyben szomorú sorsok, szenvedéstörténetek is olvashatóak voltak. Ebben nincs ilyen. Ezek az írások jellegzetes, apró szeletkék az illető életéből, amelyek egy harmadik fél számára is mulatságos lehetnek. Ezért a történeteknél csak keresztnevek vannak. Ha valaki mégis be akarja azonosítani őket, a kötet végén talál egy névsort, ahol ezt megteheti – ad betekintést az írásaiba.

Hozzátette, az utóbbi időszak nagyon termékeny volt, majdhogynem helyi szinten a csapból is ő folyt. Szándékai szerint ezért egy évig csendben lesz. Bár ki tudja? Tette hozzá csendesen. Lehet, hogy lesz olyan dolog, amiért a vízcsapot is érdemes lesz kinyitni.


You must be logged in to post a comment Login