Connect with us

Cervinus Teátrum

Harminc éve a pályán

Dósa Zsuzsa
Dósa Zsuzsa

Dr. Dósa Zsuzsával, a Cervinus Teátrum művészeti igazgatójával mindig öröm beszélgetni, mert hatalmas tudással, alázattal viseltetik a színház iránt. Nekem sok a kérdeznivalóm, neki pedig sok a mondanivalója.

– Kezdjük a 2018/2019-es évaddal. Először történt, hogy négy saját produkciót mutattatok be bérletben, de mellette ott voltak a felolvasószínházak, a gála, a kabaré. Hogyan értékeled az évadot?

– Nehéz, de sikeres vállalkozás volt, hogy csak saját produkciók kerültek a közönség elé ebben az évadban. Nagyon fontosnak tartom, hogy van egy kamaratermünk, így több műfajjal találkozhat a közönség. Voltak furcsaságok, hiszen a Macska a forró bádogtetőn-t felezett nézőtérrel mutattuk be, de kellet a színpad nagysága, a közönségnek viszont így volt bensőségesebb.

– A Kamaratermen technikailag van még mit javítani, de lassan minden a helyére kerül. Nagy öröm számomra, hogy a 15-18 éves fiatalokat sikerült behoznunk a színházba, beszélgetni is tudtam velük, nagyon fontos, hogy ez a korosztály is látogassa a színházat.

– Nagyon jó volt a nézettségünk, ebből a szempontból kiemelkedő évet zártunk. Sok szakmai látogatónk is volt. A szakmabeli mindig friss szemmel nézi előadásainkat, és mindig örülünk a visszajelzéseiknek. Egyre több a meghívásunk, már minket keresnek meg felkérésekkel, ez jó érés, és persze felelősség is, hiszen csak magas színvonalú produkciót szabad nyújtani, mert legközelebb csak akkor hívnak, ha elégedettek.

– Örülök annak is, hogy semmit nem kellett levenni a repertoárról, mert mindenre van igény.

– A Cervinus Művészeti Fesztivál mivel várja a közönséget?

– Musical gálával indítunk Csillagfény címmel. Színészeink széles műsorkínálattal rendelkeznek, ezért könnyű, vagy éppen ezért nehéz szerkeszteni a gálák műsorát. De lesznek benne szlovák nyelvű dalok is, és próza is. Szombaton Hotel Menthol, ami nagyon nagy siker országos szinten is. Vasárnap Holle anyó, amit szintén sokan kértek. Hétfőn Örömzene, örömtánc, amelynek az alcíme Szarvasiak a Vízi Színházban, itt művészeti csoportok lépnek fel. Ezt az estet Csasztvan András igazgató úr szervezi, igényes zenekarok és tánccsoportok lépnek fel. Ezt követi Molnár Ferenc Az ibolya című vígjátéka, majd szerdán felolvasó est lesz Virágzó fejszék címmel. Itt kell elmondanom, öröm számomra, hogy a nyári felolvasóesteken 6-700 néző követi az eseményeket. A Drótos Jankó a szlovák színház miatt is fontos, hiszen nemzetiségi színház vagyunk.

– Színházunknak nagyon fontos, hogy a vidámság mellett egy-egy komoly hangvételű előadást is megmutassunk a Vízi Színház színpadán is, mert igény van rá. Ez lesz a Macska a forró bádogtetőn című előadásunk. Bár ugyanolyan komoly a téma a Valahol Európában című musicalben, de ezt is nagyon sokan kérték. A Holdvilágos éjszakán kabaré, amely megújítva tér vissza a Vízi Színház színpadára. A Láska,bože láska – Szerelem ó, szerelem szlovák magyar irodalmi est, ami már sikerrel ment néhányszor. Aki nem érti a nyelvet, az is érteni fogja az estét sok dallal fűszerezve. Ebben van egy szép monológ arról, hogy „Itt vagyok egy gyermekkel, és senki nem tanította meg nekem, hogyan kell feleségnek lenni, hogy kell anyának lenni.” Hiszem, hogy lelket melengető előadás lesz. Erre szeretnék szlovák vendégeket hívni. Ezt követi az utolsó nagy előadásunk a Fekete Péter. Szarvas Város Napját most ezzel az előadással köszöntjük. Az utolsó napunk a fiataloknak szól, mert szarvasi zenekarok lépnek fel. Rock fesztivál, egy este négy zenekar részvételével. Nem titkolt vágyunk a fiatal közönség színházba hívása.

– A színházi életetek nagyon fontos része a felolvasószínház, hiszen havonta van egy előadás, ami egyre népszerűbb. Ezek az előadások a megismételhetetlen varázslatok. Az évadban hat „ilyen” született.

– A sorozat 2012-ben indult itt bent az Irodalmi kávéház a fogadótérben, pár előadás itt ment le, majd jött a Romkocsma időszaka, ahol sokáig otthonra talált a műfaj, kialakult törzsközönséggel. De úgy gondolom itt a Kamarateremben új otthonra találtunk, itt megvannak a technikai feltételek is. A műfaj nagyon speciális, egyedi: egy kis irodalom, egy kis gondolkozni való, kis beszélgetés, kávéval, teával, borral. Kézzelfoghatóak vagyunk mi is.

– Hogyan választasz darabot?

– Gyűjtögetem. Az íróasztalomon sok van. Fontos, hogy mit játszanak a színházak, de nyilván én válogatok, az én ízlésemet, lelkivilágomat tükrözik. Ami megérint, sokszor hangulattól is függ, vagyis sok összetevős. De függ attól is melyik kollégához melyik szerep illik. Ezek a felolvasások egyedi kis premierek jobbnál jobb alakításokkal, hiszen mi is visszük egymást. Olyan erős a jelenlét, hogy itt egyedi teljesítmények születnek, olyan hatással vagyunk egymásra, hogy érzelmeink felszabadulnak és sokszor én magam is „szállok”. Tud olyan erő születni, mintha kész előadás lenne. Ez az energia már elvárás is egymástól és önmagunktól, hiszen mindenki nagy örömmel vesz részt benne. Szinte már jutalomjáték nekünk, mert mi teljesen mögötte állunk érzelemben, lélekben, ez a mi specialitásunk, ünnep számunkra. Ez szakmai módszertan, színházi technika, amit mi fejlesztünk mindig magasabb szintre. Mintha egy hathetes próbafolyamat két napba lenne belesűrítve – de a második napon már premier. Éppen ezért megismételhetetlen, mert akkor vagyunk a csúcsponton, amikor ott a közönség. Olyan koncentrációra van szükségünk abban az 1-2 órában, ami megismételhetetlenné teszi azokat a pillanatokat. Ez valóban a pillanat művészete, hiszen, nincs rögzítés, mikor mit kell csinálni, ez improvizáció, szellemileg, lelkileg, emberileg. Éppen ezért nagyon elfáradunk, de a közönség szeretete, tapsa a jutalom, hogy érdemes.

– Zsuzsa, 2012 óta irányítod a Cervinus Teátrumot művészeti igazgatóként, az első darabotok a Hazárd keringő volt…

– 2012 szeptemberétől vagyok vezető, de 2004-ben jöttem Szarvasra, a Passióra, akkor alakult a szlovák színház, amelynek így alapító tagja vagyok, azóta dolgozom Szarvason.

– 2012 óta 16 darabot mutattatok be, ebből hét ősbemutató fűződik a nevetekhez, ehhez jön hozzá a Kabaré, a gálák, a felolvasóestek. Szarvason Varga Viktorral színházat hoztatok létre, amely komoly közönséget vonz. Ez felelősséggel is jár, hiszen meg kell teremtenetek a feltételeket is.

– Ez az életem! Nyilván az életem nem csupa mosoly, de nagyon jól tűröm a stresszt. A „színházcsinálás” ezer apró momentumból áll, felsorolni sem lehet, mennyi mindenre kell figyelni, hogy zökkenőmentes legyen egy előadás. De, ha van valami, azt azonnal meg kell oldani. Mindenre fel kell készülni, azonnal cselekedni kell, mert a néző tökéletes előadást akar. Kezelni kell tudni a problémát, nem összeomolni. Ha a munkatársak azt látják, hogy nem kell kétségbeesni, hanem cselekedni, nekik is azonnal a megoldáson járnak a gondolataik. Emberek vannak a nézőtéren és emberek a színfalak mögött. A stábot 2012 óta fejlesztjük, akik egyre profibbak, jó velük dolgozni.

– Mi volt a hét év alatt, ami igazán nagy örömöt okozott? Amikor azt mondtad, igen, ezért érdemes éjt-nappallá téve dolgozni…

– Ez nehéz kérdés, mert alapból minden apróságnak tudok örülni. Nagy pillanat kevés van. De az, hogy amikor ide jöttem Csasztvan András nem tudott rólam semmit, ezért kockázatot vállalt, ez felelősség volt a vállán. Nem ismertek a városban. Hoztam, amit hozhattam, tudást, elképzelést, akaratot, kapcsolatokat, némi makacsságot. De ezt nem tudták, amikor megbíztak, nem tudhatták, hogy képes vagyok-e elképzelésemet megvalósítani. De tudom mikor volt az a pont, amikor már elhitték, hogy szakmailag, emberileg képes vagyok – vagyunk Viktorral – színházat teremteni Szarvason. Amikor már nem csak a színésznőt látták bennem, hanem a vezetőt is. Bizalmat adtam, és ezt a bizalmat lassan elfogadták, befogadott a város, szarvasi polgárrá váltam, ezzel együtt elfogadták azt a munkát, amit végeztünk. És oda-vissza működött a szimbiózis, ettől végtelenül boldog voltam. De ezért a mai napig tenni kell nap, mint nap. Sok erőt ad, hogy kérhetnek tőlem, és én is kérhetek, ha segítségre van szükségem. Kollégáimért is mindent megteszek, hogy sikeresek legyenek, hogy szakmailag elismerjék őket, de a háttérben dolgozókért is mindent meg kell tenni, hogy örömmel, nyugodtan végezzék munkájukat. De ez visszafele is működik, hiszen a színészek és a háttérben dolgozók is mindent megtesznek értem, ez nagyon jó érzés.

– Azok a színészek, akik itt dolgoznak, hasonló gondolkodású emberek, művészek. Ha beszélgetünk, mindig hangsúlyozzák, hogy jól érzik itt magukat, jó az alkotófolyamat. Színészi alázatuk, a belülről építkezés folyamata, lelki beállítódásuk hasonló a Tiedhez. Ez már társulat, bár mindenkinek van más munkája…

– Többekkel dolgoztam régebben, tudtam hogyan dolgoznak, nem volt zsákbamacska. Hiszek a vonzás törvényében. Talán más típusú ember nem fogja jól érezni magát közöttünk. Persze nem ez egyetlen jó szakmai műhely. De itt vannak elvárások, ami olyan embereket vonz, akik képesek az elvárásoknak megfelelni. Amire büszke vagyok az az, hogy a színészek nagyon szépen építik fel magukat, és keresett művészek. Büszkén mondhatom, hogy szarvasi előélettel budapesti színházakban kapnak feladatot. Ehhez nekik is, nekem is mindent meg kell tenni, hogy a siker  közös, de legyen egyéni sikerélmény is, mert az is nagyon fontos. Mindenkinek kell a lehetőség, hogy szakmailag kiteljesedjen. Erős társulatunk van.

– Milyen színházat képzelsz el három év múlva (a 10. évben), és milyet 20 év múlva?

– Hát… Szeretném tovább vinni ezt a két helyszínt. Jó lenne kicsit felújítani a belső tereket. Jó lenne, mondjuk „három” év múlva egy felújított friss színházterem új belsővel. Szeretném, ha egy elismert, stabil szakmai társulat lenne továbbra is. Szeretném, ha a közönség szeretne minket, ha színháznak mindig jó híre lenne, hogy ez egy kis városi ékszerdoboz lehessen szakmailag, emberileg, vizuálisan egyaránt. Egy kis színház, ahol jó lenni, jó alkotni, jó létezni. Jó lenne a stabil anyagi biztonság, sok nyertes pályázat, hiszen pályázatok nélkül nem léteznénk ilyen sokszínűen, ahogy ma.

– Egy előadást szeretettel és rengeteg munkával lehet létrehozni, minden mást el kell felejteni. De senki nem kényszerít, hogy sokat dolgozzak, én akarom, mert szeretem, mert ez az életem, ez ad örömöt számomra. Adok, de kapok is. Harminc éve vagyok a pályán, szeretem minden folyamát, pillanatát a színháznak.

– Köszönöm a beszélgetést!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.

Kiemelt

A képen a harmadik helyért folyó mérkőzésen készültek (Fotó: Babák Zoltán) A képen a harmadik helyért folyó mérkőzésen készültek (Fotó: Babák Zoltán)

A Deer Wood-osok nyerték az ünnepi strandröplabda vándorkupát

Sport

Klam Edit és lánya (Fotó: Hegedűs Éva) Klam Edit és lánya (Fotó: Hegedűs Éva)

Anya és lánya aratták le a babérokat a furugyi főzőversenyen

Békésszentandrás

Fotó: Babák Zoltán Fotó: Babák Zoltán

Beleznay Endre egyszemélyes színháza

Szarvas

Urbán Ildikó (Fotó: Hegedűs Éva) Urbán Ildikó (Fotó: Hegedűs Éva)

Ötezer szelet tortával készül a Magyar Ízek Utcájába a szarvasi cukrászmester

Szarvas

Hirdetés

Archívum

Kategóriák

Friss

Connect