Éled a művésztelep

(Nosztalgia bár)

Hallottátok? Szarvason nem lesz 2010. Visszamegyünk 1992-be. Kinyit a pavilon, lehet majd Balatoni világos sört kapni, fellép a Pál Utcai Fiúk. Piros százas a zsebbe, irány a Négy muskétás, fás billiárd, írod? Majd én írom. Éled a Művésztelep, tizenéves suhancok Simsonoznak a főutcán, cigiznek sutyiban, berúgnak hétvégén, vébéká, bonbonmeggy, kevert, Efes török cigi, Milde Sorte, barna Szofi. Ritkán Memphis, Royals, Saint Moritz. Jön a nyár, kimennek a telekre, „kint alszanak”, lopják az áramot valamelyik szomszéd nyaralóból, hadd szóljon a Depeche Mode-tól a Photographic. Nincsenek mobiltelefonok, mégis találkoznak, nincs üzenőfal, van viszont beszélgetés, élmény és kaland. Szarvason elmarad 2010. Húsztíz, kettőnullaegynulla. Nincs jövő, előttünk áll az egész múlt, mintha egy platón ülve utaznánk, háttal a menetiránynak. Látjuk a sávot, amit elhagyunk, a fákat az út mentén. Évszakok öltöznek, vetkőznek a szemünk láttára, látjuk a napot, ahogy kísér, arcunkba égeti a boldogságot. 

Évek. Mintha ketrecek kerülnének egymás tetejére, üres, rácsos ketrecek. És mi ott élünk bennünk, egyikből a másikba költözünk. Az időkeretet nem tudjuk átlépni. Kitekintünk, de zárt. Nem tudunk kibújni az idő alól. De most nem lesz 2010. Levetítjük tudatlan ifjúságunk. Visszanézünk a nyolcvanas évekbe is. Irány a mozi, Bud Spenceres filmet adnak este, a sor a jegypénztártól az utcáig tart, a fél város lázban van. 

Jó lenne megtalálni a régi éveket, így. Mint az archívumban tárolt iratokat, filmtekercseket. Évtároló. Bemennénk, és a polcok közt válogatva belelapozhatnánk néhány számunkra kedves évbe. Illatokat éreznénk, feltámadna valami régi szél, visszatérnének azok a fények.

Most jött a hír, hogy Szarvason mégiscsak lesz 2010. Egy új korosztály akarta így, hogy húsz év múlva legyen mire visszatekinteniük. 

Hácsé