in

Éled a művésztelep

(Nosztalgia bár)

Hallottátok? Szarvason nem lesz 2010. Visszamegyünk 1992-be. Kinyit a pavilon, lehet majd Balatoni világos sört kapni, fellép a Pál Utcai Fiúk. Piros százas a zsebbe, irány a Négy muskétás, fás billiárd, írod? Majd én írom. Éled a Művésztelep, tizenéves suhancok Simsonoznak a főutcán, cigiznek sutyiban, berúgnak hétvégén, vébéká, bonbonmeggy, kevert, Efes török cigi, Milde Sorte, barna Szofi. Ritkán Memphis, Royals, Saint Moritz. Jön a nyár, kimennek a telekre, „kint alszanak”, lopják az áramot valamelyik szomszéd nyaralóból, hadd szóljon a Depeche Mode-tól a Photographic. Nincsenek mobiltelefonok, mégis találkoznak, nincs üzenőfal, van viszont beszélgetés, élmény és kaland. Szarvason elmarad 2010. Húsztíz, kettőnullaegynulla. Nincs jövő, előttünk áll az egész múlt, mintha egy platón ülve utaznánk, háttal a menetiránynak. Látjuk a sávot, amit elhagyunk, a fákat az út mentén. Évszakok öltöznek, vetkőznek a szemünk láttára, látjuk a napot, ahogy kísér, arcunkba égeti a boldogságot. 

Évek. Mintha ketrecek kerülnének egymás tetejére, üres, rácsos ketrecek. És mi ott élünk bennünk, egyikből a másikba költözünk. Az időkeretet nem tudjuk átlépni. Kitekintünk, de zárt. Nem tudunk kibújni az idő alól. De most nem lesz 2010. Levetítjük tudatlan ifjúságunk. Visszanézünk a nyolcvanas évekbe is. Irány a mozi, Bud Spenceres filmet adnak este, a sor a jegypénztártól az utcáig tart, a fél város lázban van. 

Jó lenne megtalálni a régi éveket, így. Mint az archívumban tárolt iratokat, filmtekercseket. Évtároló. Bemennénk, és a polcok közt válogatva belelapozhatnánk néhány számunkra kedves évbe. Illatokat éreznénk, feltámadna valami régi szél, visszatérnének azok a fények.

Most jött a hír, hogy Szarvason mégiscsak lesz 2010. Egy új korosztály akarta így, hogy húsz év múlva legyen mire visszatekinteniük. 

Hácsé

What do you think?

Vélemény, hozzászólás?

Békés Tour –ral és Fonóval hangol új lemezére a Cimbaliband

Karácsonváró szarvasi fiatalok