ban/ben

Késő bánat

Ez a történet közeli barátaimról szól és még most is nagyon nehéz erről beszélni. De meg kell tennem, mert úgy érzem sokat lehet belőle tanulni. 

Ádám és Gyuri nagyon jó barátok voltak. Már gyerekkoruk óta ismerték egymást, és bár eltérő temperamentumuk volt mégis nagyon jól kiegészítették egymást. Sok időt töltöttek együtt, az iskola mellett, majd később már munka mellett is. Közös hobbijaik voltak és még abban is szerencsések voltak, hogy feleségeik is jól megtalálták a közös hangot. Együtt örültek egymás örömeinek, a gyerekeknek, és osztoztak a bánatban is. Ádáméknak két gyermekük volt, míg Gyuriéknak három, azaz kettő és fél, mert a felesége éppen várandós volt harmadik babájukkal a történet idején. Mindig segítették egymást, bár persze voltak hullámvölgyek is a barátságukban. Mégis, legendás volt ez a barátság, sokan irigyelték is őket ezért.

Történt azonban egy nap, hogy Gyuri valamit mondott Ádámnak, amit ő viccnek szánt, de Ádám, bár nevetett rajta, mégis megsértődött miatta. Napokig csak rágta magában Gyuri szavait, újra felidézte magában és egyre csak mélyült a sértettsége, haragja. Napokig, egy-két hétig nem beszéltek, sőt, valahányszor kereste Gyuri Ádámot nem vette fel a telefont. Büntetni akarta Gyurit a viccnek szánt szavaiért, azt akarta, hogy fájjon neki, úgy ahogyan neki fájt az a buta vicc. Ez így ment vagy három hétig. Gyuri nem tudta, hogy miért nem veszi fel a telefont a legjobb barátja, ő már régen elfelejtette, hogy mit mondott neki, egyszerűen nem értette ezt a viselkedést. De nem volt sok ideje ezen rágódni, mert a felesége beteg lett, és amíg ő bent volt a kórházban megfigyelésen, addig ő vitte a két nagyobbat óvodába, iskolába és ő intézte otthon a háztartás ügyes-bajos dolgait is. Szóval eléggé el volt havazva. 

Aztán egy napon, hideg, havas téli napon éppen a feleségétől jött a kórházból, és nagyon örült, mert az orvosa azt mondta, hogy hazaengedik másnap. Éppen ezért sietett a gyerekekért, még a lakást is ki akarta takarítani és még be is kellett vásárolni, szóval sok tennivalója volt. De az úton, bár nem hajtott gyorsan, megcsúszott és egy fának hajtott. Annyi ereje még volt az ütközés után, hogy kezébe vette a telefont és megnyomta a 3-as gombot: Ádámot hívta. Ádám éppen a laptopja mellett ült, olvasgatta a híreket, és látta, hogy Gyuri hívja, de nem vette fel. Elutasította a hívást. És még kétszer rögtön egymás után…

Még aznap este megtudta, hogy mi történt a legjobb barátjával: csak órákkal később találták meg Gyurit az összetört kocsiban, amikor már nem lehetett rajta segíteni. Később az orvosi vizsgálat pontosan kimutatta, hogy ha még időben jön a segítség, akkor simán túlélte volna a balesetet. 

***

Azt nem lehet szavakkal leírni, hogy mit élt át Gyuri családja, és mit élt át Ádám és az övéi a balesetet követő napokban. Fájdalom, düh, reményvesztettség, kiábrándulás, önmarcangolás – már mind hiába. A temetésen nagyon sokan voltak, és mindenki figyelme megoszlott a gyászoló család és Ádám között. Már mindenki tudta, hogy mi történt: a megsértődést, az elutasított telefonhívást. Senki egy szóval sem utalt rá, és nem mondta ki, de mindenki tudta, ahogy Ádám is, hogy csak egy szó van igazán, ami őrá illik: gyilkos. Mert cserbenhagyta a legjobb barátját, és a felesége miatta lett özvegy, és a gyermekei árvák, és a legkisebb gyermektől még az esélyét is elvette, hogy láthassa az édesapját. A rátartiságával és a sértett önérzetével és azzal, hogy képtelen volt a megbocsátásra, hagyta egyedül és fájdalmak közt meghalni a legjobb barátját. 

***

S hogy mi történt ezután? Nem sokkal a temetés után Ádám összeszedte minden erejét és elment Gyuri feleségéhez és bocsánatot kért tőle és a gyerekektől. Annyira megrázta az, ami történt, annyira megváltozott, mintha nem is ő lett volna. Töredelmesen bevallott Gyuri feleségének mindent és ő megbocsátott neki. Tudta jól, hogy a férje is ezt akarná… 

Azóta sok idő eltelt, megszületett a baba, aki döbbenetesen hasonlít az édesapjára, és az ő nevét is viseli. Ádámot a történtek óta gyakran látják a helyi templomban, minden misén ott van. Keres valamit, amit nagyon remél, hogy egyszer megkap: Isten bocsánatát. És reméli, hogy talán ő is meg tud majd bocsátani saját magának.

***

Mi a tanulság? Mondhatnám a közhelyeket, hogy ne térjünk nyugovóra haraggal a szívünkben, hogy beszéljük meg a problémáinkat ahelyett, hogy gyűjtenénk magunkban a sérelmeket. És persze ez mind igaz is, de ami még nagyon fontos, hogy mindig vegyük fel a telefont, ha látjuk és halljuk, hogy valaki hív, sosem tudhatjuk: lehet, hogy az életét mentjük meg. 

Nóra

Tetszett a cikkünk?

Vélemény, hozzászólás?

Hölgyeké az elsőbbség

Téli Kupa 2010 – 15. játékhét