Mi teszi a férfit?

Nem lennék férfi ebben a világban. Őszinte elismerésem mindazoknak, akiknek az XY kromoszóma mellé nemcsak tesztoszteront adott a teremtő, hanem kellő intelligenciát is. Az a sok törtető nő és a metroszexualitás térhódítása nem kedvez a klasszikus férfiideálnak. Mert nem könnyű megfelelni a mai kor kihívásainak (Istenem, micsoda közhely!). De álljunk csak meg egy kicsit! Tényleg meg kell felelni azoknak a kihívásoknak? Megéri? Jobb lesz attól egy férfi? Igazából nem hiszem, hogy csak egy megoldás, válasz létezik ezekre a kérdésekre. Azóta, hogy a reklám az úr ebben a korban, felborult az egyéni önértékelés. Már nem csak egészséges versengés van az emberi faj hímjei között, hanem valami eszement kínlódás, hogy ne okozzanak csalódást az aktuális trendek alakította képnek. Hiszen milyen is ma egy trendi férfi?

Városban él, sportosan elegáns kocsija van, középvezető beosztásban dolgozik egy multinál, tud főzni és szereti a fúziós konyhát, járt már néhány távol-keleti országban és ezeknek az utazásoknak az emléktárgyait meg lehet találni az otthonában, amit lakberendező dizájnolt neki, nem kevés pénzért. Rendszeresen jár sportolni, természetesen búvárkodik is, és a facebook-on egyezteti a barátaival a hétvégi meccsnézést és sörözést. Trendi barátnője van, természetesen: szolárium, műköröm, festett haj, feltöltött száj, és keblek, főiskolára jár, rózsaszín mappája és tolla van, és amúgy szereti a cuki dolgokat. A barátnőivel órákat tudnak telefonon beszélgetni, és csacsogva költik jómódú és nagylelkű barátaik pénzét a plázákban. És persze órákig lehetne folytatni a sort, de minek? Mert ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb férfi hátrányba szorul az álságos és talmi reklám pasikkal szemben. Ugyan ki látott már valódi férfiakat a reklámokban? (Leszámítva persze a sör reklámokat, ott valóban hétköznapi férfiak vannak) Az az igazság, hogy a hétköznapi, a mindennapi nem eladható. Nem lehet pénzzé tenni, nincs hírértéke. Nem lehet eladni a brand-et vele, nem lehet semmilyen életérzést sem közvetíteni általa. 

És ha most a bennünket körülvevő férfiakra nézünk, akkor mit látunk? Én azt látom, hogy nincs még veszve minden, mert vannak jóravaló férfiak (és bocs az állandó ’férfi’ szó ismételgetéséért, de azt, hogy ’pasi’ nagyon nem bírom, és ezért a valódi férfiemberekre nem is használom), akik nem sokat törődnek az illúzió-pasikkal, hanem teszik szépen a dolguk. Dolgoznak a családjaikért, eljárnak hétvégente pecázni és összejönnek néha focizni is, és úgy szeretik a feleségüket, ahogy vannak: műmellek, műszájak és műkörmök nélkül, természetesen.  

Nóra

U.i.: szerintetek mitől férfi egy férfi?