Babák Z
2009 elején Békéscsabáról hazaigazolt Závoda Gábor. Akkor a Szarvasi FC a megyei osztály alsóházában tanyázott. Sok szurkoló legyintett, mit akar ez itt, öreg már, csak levezetni jött.
Ám Gabi hamarosan a csapat vezéregyénisége lett, a fiatalok példaképe, a soha fel nem adó, az utolsó percig küzdő, fontos gólokat szerző remek játékos.
Amióta itt játszik a szarvasi labdarúgás elindult a fejlődés útján, és immár a harmadik vonalban vitézkedik.
A 37 éves játékossal beszélgettem:
– Gábor, hogyan kezdtél el futballozni?
Ötödik osztályos koromban kezdtem a labdarúgást a 3.számú Általános Iskolában. Utána a Szarvasi Vasas serdülő és ifjúsági csapatában játszva végigjártam a ranglétrát. Katonaidőmet Mezőtúron töltöttem, majd bemutatkozhattam az NBII-es szarvasi csapatban is.
– Sok helyen megfordultál, mely csapatokban szerepeltél?
Szerencsémre jó csapatokban játszhattam; Kiskőrős, Tiszaújváros, Pécs, Komló, Orosháza, Békéscsaba. A megyeszékhelyről kerültem haza 2009 februárjában.
– Melyik volt hosszú pályafutásod legkellemesebb élménye?
A legszebb időszakom Pécsett volt, ahol Róth Antal és Nagy Tamás is edzőm volt, sikerült megnyernünk a másodosztályú bajnokságot, és felkerültünk az első ligába. Békéscsabán is bajnokcsapat tagja voltam, Orosházán pedig második helyezést értünk el.
– Olyan időben érkeztél Szarvasra, amikor labdarúgásunk legsötétebb időszakát élte, a megyei liga alján szerénykedett. Hogyan merült fel, hogy visszatérjél szülővárosodba?
Volt lehetőségem máshova igazolni, de a család és a munka miatt döntöttem úgy, hogy itthon fejezem be pályafutásomat.
– Megérkezésed után azonnal vezéregyéniség lettél a csapatban.
Minden csapatomban alapember voltam és Szarvason a rutinom miatt hamar elfogadtak, és felnéznek rám a társak. Ebből a csapatból egy olyan ember hiányzott, aki a pályán űzi, hajtja, a többieket. Én vállaltam ezt a szerepet, és szerencsére a fiúk hallgatnak is rám.
– Védekező középpályás létedre sok fontos gólt szereztél főleg fejjel.
Gyerekkoromban rengeteget gyakoroltam édesapámmal a fejelést, és régebbi csapataimban is sok gólt fejeltem.
– Bár csak egy osztály a különbség, mégis igencsak mások a körülmények az ellenfelek és a játékvezetők az NBIII-ban, mint a megyei ligában.
Igazad van, nagy a különbség. Bár nem kezdtünk valami jól az idényt, de a mi csapatunk annyira egységes, hogy célunkat, a biztos bennmaradást maradéktalanul elérjük. Ami elég volt a megyei osztályban az itt már kevés. Akik még nem játszottak a harmadik vonalban nekik még szokni kell a légkört, és el kell hinniük, hogy ha rendesen edzenek, küzdenek, fel tudnak nőni a feladathoz.
– A szarvasi labdarúgás 20-30 éve élte aranykorát, azóta folyamatos a hanyatlás, ám most úgy látom, van egy csapat, akiknek érdemes szurkolni, akik visszaállíthatják Szarvas város labdarúgásának régi dicső fényét.
Teljesen egyetértek veled. Akárhol fociztam mindig figyeltem a Szarvas szereplését és nagyon fájt, hogy egyre mélyebbre süllyedt a csapat. Most megmozdult valami, mi idősebb játékosok visszatértünk és segítjük a csapatot. Annak külön örülök, hogy az utánpótlás csapatok is osztályt váltottak, így tudnak igazán fejlődni, és a legtehetségesebbek beépülnek a csapatba, és ha mi kiöregszünk, akkor ők viszik tovább a szarvasi labdarúgás jó hírét.
Sok ilyen futballistát kívánok még ennek a csapatnak, mint Závoda Gábor, aki remek sportember, és amit egykoron Simon Tibi jelentett a Ferencvárosnak, az most ő jelenti a Szarvasi FC-nek.
Gunda Atilla
{jomcomment}
