A betegtív válaszol

Mai interjúalanyunk bevallása szerint egy igen nemes foglalkozást űz: betegtív. Máris felgyúl a villany sötét elménkben, hogy hoppá, mi is lehet ez a különös megjelölés? De ki is alszik azon nyomban, hiszen fogalmunk sincs. Mi lesz így? Marad a tudatlanság? Meddig? Nem tudni. Várjunk csak! Nincs gond, hiszen itt van velünk a betegtív, elmondja ő maga.

Mit takar a betegtív fedőnév?
Nem lesz meglepő, betegek után nyomozok. Sokan a lakosságból eltitkolják, ha van valami gyíkjuk, mit tudom én, fáj a hüvelykujjuk, meg ilyenek. De én kiszúrom ezeket a sunyi alakokat.

A betegség magánügy, nem?
Nem, tudni akarom. Már kisgyermekként is érdekelt, ha valakinek fájt a fülcimpája, a nyaka, a lapockája. Igaz, akkor még korlátozva voltak az eszközeim, de mára már mindent beszereztem. Lehallgató készülékeket helyeztem el a legváratlanabb pontokon. Hálószobák, nappalik, gyárépületek. Szeretek osonni a betegek után.

Ez nem beteges egy kicsit?
Igen, valóban az, de rablóból lesz a legjobb pandúr – tartja a mondás, azaz valahol én is beteg vagyok, először nem is kürtöltem szét – de már megbűnhődtem miatta, nyilvánosan kúrálom magam.

Milyen sikereket könyvelhet el eddigi munkája során?
Sikerült lelepleznem egy nemzetközi beteghálózatot. Egy hat tagból álló galerinek fájt a feje, mindegyiküknek. Úgy tettek, mintha semmi problémájuk nem lenne, utazgattak ide-oda, még a vámosoknak sem tűnt fel semmi, de én közbeléptem. Az hagyján, hogy hamis irataik voltak, de be akarták vinni a fejfájásukat Thaiföldre. Egy életre megbánták, hogy szúrt a halántékuk.

Ennél azért sokkal komolyabb esetek is vannak, kábítószer-csempészet, szervkereskedelem, szervezett bűnözés, gyilkosságok.

Már vártam, hogy általános dolgokat felsorolva kérdőre vonjon. Valahol igaza van. De egyik sem jelent akkor veszélyt a társadalomra, mint mondjuk egy bokafájós ámokfutó. Az ilyen gazemberek kiszúrására szakosodtam, és sajnálom, hogy jelenleg egyedül vagyok a szakmában, mert rengeteg akadályba ütközöm.

Van esetleg valami kudarcélménye is?
Igen, sajnos napok óta üldözök egy náthás kisfiút. Képtelen vagyok lebuktatni, mivel állandóan a szülei gyűrűjében tartózkodik. Szeretném ráhúzni a vizes lepedőt, mielőtt kigyógyulna a meghűlésből. Látszólag nem jelent veszélyt a célszemély, de mindig az a gyanús, ami ártatlanságot sugall. Ennyi év munkája után tudom, miről beszélek.

Miért nem ment orvosnak, ha ennyire érdeklik a betegségek?
Téved, nekimentem nem egy orvosnak, amiért falaznak a betegeknek. De a jelenlegi törvények sajnos nem teszik lehetővé, hogy lerántsam a leplet egy egész kórház dolgozóinak kollaborációjáról. Nemes eszmékért harcolok. Jönnek itt a védőoltásokkal, meg a különböző multivitaminokkal. Ugyan. Az én receptem egyszerűbb: nem szabad engedni a mindenféle vírusok csábításának. Egészségesnek kell maradni, mert ez pusztán csak erkölcs és önfegyelem kérdése.

Tisztában van vele, mekkora sületlenségeket beszél?
Néha igen, mivel, mint említettem már, beteg az elmém, papírom is van róla. De én legalább felvállalom, nem bujkálok, nem sunnyogok, nem alakoskodok veszélyeztetve a társadalom egészséges békéjét.