Vauuuu, emberek!

Vauuuu, emberek!  Van időm gondolkodni és ezt most megosztom veletek. Hiába a sok izgalmas illat, érzem a tavasz szagát, nem tudok mozdulni. Hogy ki vagyok? Kutyus. ezt mondogatják körülöttem. Előtte sem emlékszem, hogy mást hallottam volna. Most egy nő forgolódik körülöttem. Olyasmi mint én, vörös, csak neki hosszabb szőre van. Nem láttam előtte. Ő mindig azt mondja, Kutyuskám, Drágám, Édesem. Olyan szépen mondja, biztos jót jelent. Nem bántottam. Sajnálom, mert valakit már bántottam. Nem akartam. de fájt. Nagyon. Most is fáj, de már azt hiszem múlik.

Ti emberek, azt mondjátok, hogy van olyan pillanat, amikor minden eddigi végigfut az agyatokban. Ezzel én is így voltam. Olyan sok minden történt velem az elmúlt napokban, de csak néhány dologra emlékszem. Arra biztosan, hogy szaladgáltunk a barátommal, egyik utcán be, a másikon ki. Az illatok…tudjátok, olyan csábító. A tavasz és a lányok szaga… és egyszer csak arra emlékszem, hogy szaladtam a betonon, ott, ahol azok a kerekesek is szaladnak, és nem vettük észre egymást. Összeütköztünk, de ő erősebb volt. Húúúú, nagyot koppantam, aztán már csak arra emlékszem, hogy kiabálás, szaladgálás és nagyon fájt. Nem tudtam tovább menni. nem mozdult. Azt hittem megvertek, pedig én nem bántottam senkit. A nagy gurulósnak nem fájt úgy, elment. És akkor jött egy néni, és azt hittem, ő is meg akar verni. Elijesztettem. Most már tudom, hogy nem kellett volna. Vérzett a keze, nagyon. Bocsánat néni. Aztán jöttek még ketten. Bottal lökdöstek. nem tudom miért akartak az útról lepiszkálni. Szaladtak a kerekesek, dudáltak. Jó nekik, mert el tudtak menni. Engem lelökdöstek a nagy zöld ház elé. Feküdtem a hóban, vízben. Fáztam és nagyon fájt valami, vagy minden. Ott álltak többen, néztek rám és valami folyt a szemükből. Az enyémből nem tud ilyen folyni. Mind egyszerre beszéltek. Valami vasat szorítottak a fejükhöz és abba beszéltek. Aztán jöttek többen. Néztek, szaladgáltak. Mindenki ácsorgott a boltok előtt, az utcán. Még gondoltam is, senki nem dolgozik? Mindenki csak engem néz? Láttam a szemükön, hogy ők is szomorúak. De jeleztem, hogy ne nyúljanak hozzám, azt nem hagyom. majd elmúlik, mindjárt futok tovább.

Vauuuu, emberek!  Van időm gondolkodni és ezt most megosztom veletek. Hiába a sok izgalmas illat, érzem a tavasz szagát, nem tudok mozdulni. Hogy ki vagyok? Kutyus. ezt mondogatják körülöttem. Előtte sem emlékszem, hogy mást hallottam volna. Most egy nő forgolódik körülöttem. Olyasmi mint én, vörös, csak neki hosszabb szőre van. Nem láttam előtte. Ő mindig azt mondja, Kutyuskám, Drágám, Édesem. Olyan szépen mondja, biztos jót jelent. Nem bántottam. Sajnálom, mert valakit már bántottam. Nem akartam. de fájt. Nagyon. Most is fáj, de már azt hiszem múlik.

Ti emberek, azt mondjátok, hogy van olyan pillanat, amikor minden eddigi végigfut az agyatokban. Ezzel én is így voltam. Olyan sok minden történt velem az elmúlt napokban, de csak néhány dologra emlékszem. Arra biztosan, hogy szaladgáltunk a barátommal, egyik utcán be, a másikon ki. Az illatok…tudjátok, olyan csábító. A tavasz és a lányok szaga… és egyszer csak arra emlékszem, hogy szaladtam a betonon, ott, ahol azok a kerekesek is szaladnak, és nem vettük észre egymást. Összeütköztünk, de ő erősebb volt. Húúúú, nagyot koppantam, aztán már csak arra emlékszem, hogy kiabálás, szaladgálás és nagyon fájt. Nem tudtam tovább menni. nem mozdult. Azt hittem megvertek, pedig én nem bántottam senkit. A nagy gurulósnak nem fájt úgy, elment. És akkor jött egy néni, és azt hittem, ő is meg akar verni. Elijesztettem. Most már tudom, hogy nem kellett volna. Vérzett a keze, nagyon. Bocsánat néni. Aztán jöttek még ketten. Bottal lökdöstek. nem tudom miért akartak az útról lepiszkálni. Szaladtak a kerekesek, dudáltak. Jó nekik, mert el tudtak menni. Engem lelökdöstek a nagy zöld ház elé. Feküdtem a hóban, vízben. Fáztam és nagyon fájt valami, vagy minden. Ott álltak többen, néztek rám és valami folyt a szemükből. Az enyémből nem tud ilyen folyni. Mind egyszerre beszéltek. Valami vasat szorítottak a fejükhöz és abba beszéltek. Aztán jöttek többen. Néztek, szaladgáltak. Mindenki ácsorgott a boltok előtt, az utcán. Még gondoltam is, senki nem dolgozik? Mindenki csak engem néz? Láttam a szemükön, hogy ők is szomorúak. De jeleztem, hogy ne nyúljanak hozzám, azt nem hagyom. majd elmúlik, mindjárt futok tovább.

Aztán jött egy másik gurulós, olyan színű mint én, aztán még egy. Kiszállt egy ember, olyan üveg volt a szemén és nagyon megszúrta a lábam. Aztán már alig emlékszem valamire. Rémlik, hogy mozgatták a lábaim, tapogattak, de a fejemet már nem tudtam mozdítani, olyan bamba voltam. És aztán arra emlékszem, hogy feltettek a vörös autóra és egy nagy helységben tértem magamhoz. Puha volt alattam. Valamikor birka lakott a bőrében. Megismertem a szagáról. valamivel be is takartak. Már nem fáztam, de még mindig fájt mindenem. A nő nyújtotta a kezét felém. kicsit remegett. De nem bántottam most sem. Azóta mindig jön hozzám és ott van velem. Ő a gazdám? megkérdezem tőle egyszer mit szólna hozzá. Ez már régen volt. Sokszor volt sötét és világos. Azóta olyan sok minden történt. Most megint kaptam valami fehér golyókat és elálmosodtam. Pedig még mesélnék. Most pihenek egy kicsit. Aztán majd folytatom. Időm van gondolkodni. Csak ez a valami a nyakam körül, olyan tölcsér szerű visszhangos dolog zavar egy kicsit. Még nem tudom, miért tették rám. Alszom egy kicsit, és aztán tovább gondolkodom. Jelentkezem…

{jomcomment}