Nóra
A kíváncsiság az, ami mindig is előre vitte az embereket, legalábbis szeretném ezt hinni. Valószínűleg teljesen más képet mutatna ma bolygónk, ha akkor az az előember nem merészkedik le a fáról…
És éppen ez az a kíváncsiság, ami mind a mai napig hajt bennünket. Mi sem példázza ezt jobban, mint a Discovery Channel egyik legjobban futó műsora, a Hogyan készült. Bevallom, engem először a régi szép időkre emlékeztetett, amikor még az osztálykirándulásokon elvittek minket a tanárok különféle gyárakba, üzemekbe, és lelkes művezetők bemutatták nekünk a gyártást, termékeiket, stb. Így jutottunk el Parádra, Hollóházára és még egy húskombinátba is. Ez után a látogatás után néhány hónapig nem ettem húst. De ezt leszámítva nagyon élveztük ezeket a látogatásokat.
Engem nő létemre nagyon érdekelnek ezek a folyamatok, szeretem tudni, hogy milyen utat járnak be a minket körülvevő tárgyak. Szerencsére ezzel az érdeklődésemmel nem vagyok egyedül, számos nőismerősöm szokta nézni ezeket a műsorokat. Magyarországon ma már nincs akkora hagyománya a gyárlátogatásoknak, mint régen, ezért is egyfajta „családi program” nálunk a Hogyan készült nézése.
(Ha lenne rá mód, hogy szabadon utazhassunk az időben, mindenféle beavatkozás és következmény nélkül, akkor én szeretnék eljutni minden olyan helyre és pillanatba, amikor valami rendhagyó született. Például: honnan jött a rántott hús ötlete, mármint a panírozás, vagy milyen körülmények vezettek a pillecukor és a gumicukor feltalálásához, lehet, hogy a kerti székek megalkotása közben jött az ihlet? Szóval szeretnék szemtanúja lenni számos, a napjainkat meghatározó, vagy éppen színesítő dolog születésének. )
Másik nagy kedvencünk az Autókereskedők című műsor. Ez is afféle családi szórakozás nálunk, hiszen fiúk lányok egyaránt szeretik nézni. Mindig kíváncsian figyeljük hogyan kel új életre a jobb sorsra érdemes autó. Persze vannak dolgok, amiket annyira nem díjazunk (pl: a VW kisbusz színe), de azért összességében elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Bennem ugyancsak nosztalgikus érzéseket kelt, ahogy Edd barátunk ott görnyed és küszködik az autók felett, mellett és alatt. Mindig azt juttatja eszembe, amikor régen a legtöbb férfiember maga bütykölte a kocsiját otthon a kertben, mert az akkori kelet-európai autókon mindig volt mit javítani. És persze senkinek nem volt pénze új alkatrészekre, illetve ha lett is volna nem lehetett beszerezni, csak nagy nehézségek és „vesztegetések”, kapcsolatok árán. Ezért aztán virult is a házi barkács ezerrel. Szóval nekem a gyerekkoromat hozza vissza Edd és Mike. ☺
Csak egyetlen cseppnyi üröm van az örömben: mivel a D.Ch. is kereskedelmi csatorna ezért elég gyakran megszakítják a reklámblokkok a műsorokat, ráadásul őrült hangerővel. És valljuk be: a legtöbb műsorajánlójuk sem gyerekeknek való. De azért jó látni, hogy hogyan készül és hogyan kel új életre egy mindennap használt tárgy.
Nektek mi a kedvenc műsorotok?
Nóra
