in

Eszi, nem eszi

111017bence

Amint megtudod, hogy kisbabát vársz, az életed teljesen megváltozik. Ha eddig nem voltál aggódós típus, most tutira az leszel. Sokat olvasod a szakirodalmat, tudod az egyes vizsgálatok mire jók, igyekszel tájékozott és naprakész lenni. És eljön végre a nagy pillanat, megszületik a gyermeked, akit olyan régóta vártál és rájössz, hogy az eddigi aggodalmaid pehelysúlyúak voltak. Most jön csak a java!

111017benceGondoskodnod kell a gyermekedről, táplálnod kell őt, lehetőleg anyatejjel, és ha szerencsés vagy, akkor van elég tejed és gyermeked is partner ebben. De még sosem találkoztam olyan anyukával, aki ne aggódott volna azon, hogy eleget eszik-e a gyermeke, megfelelően fejlődik-e, és úgy általában minden rendben van-e.

Aztán féléves korban jön a hozzátáplálás és új megoldandó feladatokkal állsz szemben. Hogyan fogadja gyermeked a jól bevált gyümölcspürét, nem lesz-e allergiás, stb. Ha szerencsések vagytok, akkor minden halad a maga medrében és boldog vagy. Úgy érzed, hogy minden oké, nincs semmi baj. Ezt csak azért gondolod így, mert a gyermeked még nem tud hangot adni ellentmondásának és még nem kóstolta meg a legtöbb finom, ám kevésbé egészséges ételt (pl. csoki, nápolyi, gumicukor, tictac, nyalóka, stb). De aztán eljön az az időszak, amikor már nem tudod minden percét kontroll alatt tartani és bizony jönnek a kisebb-nagyobb csaták és harcok az evéssel.

Akinek van/ volt válogatós, (finnyás) gyereke pontosan tudja miről beszélek. Akinek a fent említettek ismeretlenek, az örüljön nagyon, hogy nem tudja milyen ez. Vannak olyan egészen extrém esetek is, amikor a gyerek csak egyfajta ételt hajlandó megenni. Van olyan is, amikor a szilárd étel elfogyasztása okoz gondot (ennek lehet szervi oka is, ki kell vizsgáltatni!). Ismerek olyan gyereket is, aki addig eszik, amíg van előtte étel. Megoszlik a fenti esetek megítélése, de fontos, hogy legyünk türelmesek. Én mondjuk nem nyugodnék bele, hogy a gyerekem csak csokit, joghurtot, vajas kenyeret, stb. hajlandó megenni, pedig van olyan táplálkozástudományi szakértő, aki ezt javasolja. Egy azonban biztos, nagyon nagy türelmet kíván az ilyen gyerekekkel való élet. Fontos, hogy ne alkudozzunk („ha megeszed az almát nézhetsz tévét”), ne játsszunk az étellel („Itt repül a repülő!”) és ne legyünk agresszívak.  

Kérjünk segítséget, ha nagyon el vagyunk keseredve, lehet, hogy ott van a megoldás a szemünk előtt, csak nem látjuk. Legyünk türelmesek, kitartóak és próbáljuk meg elhinni, hogy minden nappal közelebb kerülünk ahhoz a naphoz, amikor a kritikus étkezések már nem okoznak gondot. És próbáljuk meg elfogadni a gyermekünket olyannak, amilyen.

Jövő héten az alvással foglalkozunk.

Nóra

What do you think?

Vélemény, hozzászólás?

111017kezi

Tartalékosan csak ennyire futotta

111017gimi

Október 6.