Nóra
Egy olyan világban élünk, ahol mindent szabad, de azért mégis megszólják, ha nem követed az elfogadott trendet. Szerencsések azok, akiknek az élet tálcán kínálja a jó megoldást. Ha azonban az ízlésed nagyon eltér a megszokottól, akkor állandó küzdés lesz az élet. Vagy jobb esetben megszokod a meghökkent pillantásokat.
Egy olyan világban élünk, ahol a külsőnek nagyon nagy fontosságot tulajdonítanak és ezzel párhuzamosan a belső értékek jobban háttérbe szorulnak, mint eddig. Már rendkívül sok terméket és szolgáltatást megvehetünk a szépségünk ápolásáért, és a belsőnket is kényeztethetjük: meditáció, relaxáció, stb.
Egy olyan világban élünk, ahol celebek diktálják a divatot, ahol szakadt lotyónak kinézni (és lenni) egyfajta dicsőség. Ahol olyan embereket majmolnak sokan, akik jó dolgukban azt sem tudják mit csináljanak, és kétségbeesésükben mindent megtesznek, hogy belső ürességüket és talmiságukat álcázzák.
Egy olyan világban élünk, ahol a plázákat többen látogatják, mint az iskolákat és a templomokat. Annyi inger éri az embereket, de legfőképpen a gyerekeket, hogy elképesztően nehéz befelé figyelni, megtalálni önmagunkat, a saját hangunkat, holott mindenhonnan azt hallani, hogy légy önmagad.
Sokan azt hiszik, akkor fogadják be őket, vagy akkor érzik magukat biztonságban a társadalomban, ha követik azt, amit mások diktálnak. Általában a tinédzsereken lehet látni azt a nagy megfeleli akarást, akik még keresik a saját útjukat és ez a keresgélés persze sok hibát is hoz. De ilyenkor kell megtanulniuk, hogy mi a különbség a stílus és a divat között. Ezt a különbséget mi nők, általában a húszas éveink közepére meg is tanuljuk. De vajon mindig hűek tudunk lenni önmagunkhoz?
Mert, ahogy a jó bor, úgy idővel egy nő és egy férfi is érettebbé és ezáltal értékesebbé válik. Ahogy az élet nagy dolgai is egyszerűbbek lesznek, letisztulnak a fontos dolgok és a stílus is egyszerűsödik. Nem kell a sok feltűnő gönc, ha valakinek van belső tartása, az átsugárzik minden ruhán.
Van azonban az embereknek egy olyan csoportja, társadalmi vagy anyagi helyzettől függetlenül, akik nem tudnak megöregedni szépen. Akik még hatvanévesen is a tinédzserek divatját akarják követni és követik is. Szegények, sajnálom őket, hogy nincs senkijük, aki őszintén megmondaná nekik, hogy ne csináljanak bohócot magukból, Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy vajon mi mindent kompenzálhatnak ezzel a viselkedéssel.
A rengeteg divattal foglalkozó műsor, vetélkedő, show és egyéb mellett egyet nem szabad elfelejteni: minden ember egyéniség és egyedi-ség. Ha pedig ezt méltóképpen ki tudja fejezni, akkor az olyan, mintha a Karma rámosolygott volna.
Nóra
