Hegedűs Éva
Nemzeti színre festett, papírból készült kokárdák és tulipánok díszítették a Kossuth teret március 15-én. A tavaszias idő ellenére a településen csak kevesen áldozták rá vasárnap délelőttjüket, hogy tisztelegjenek a nagy elődök előtt.
Az ünnepség kezdetén Benedek Erika emlékeztetett, a kokárdát a pesti radikális ifjúság vezéreinek, Petőfi Sándornak és Jókai Mórnak a mintájára viseljük, akik a forradalom estéjén szerelmeiktől, Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától kapták ajándékba. A francia kokárdától eltérően azonban nem kalapjukra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére, a szív felőli oldalon.
– 167 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy melletti határozott kiállásunk semmit sem változott – fogalmazta meg beszédében Sinka Imre polgármester. Ebben rejlik a forradalom legfontosabb üzenete. A szabadság, mely mindennek az alapja. A magyar történelem során sok válságos és viszontagságos időszak volt, de nem tudták úgy megtörni nemzetünket, hogy szabadságunkért ne harcolnánk a végsőkig.
Hozzátette, ma az a legnagyobb kérdés, mit tudunk a szabadságharc eszmeiségéből hasznosítani, mi válik leginkább a lelkünk, a nemzet javára. A közös célok megvalósításának alappillére pedig a bizalom, amely nélkül nem lehet előretekinteni.
– Csakis mi őrizhetjük meg az ünnep fényét, csak is mi adhatjuk át gyermekinknek. Amíg tehát szívből ünnepeljük március 15-ét, addig meglesz a magunk 1848-as emléke. Aki ezt a napot megünnepli, a magyar nemzet része, akárhol is él – zárta gondolatait.
A 15 órakor kezdődő közös szavalás előfutáraként Rába István elszavalta a Nemzeti dalt, majd az önkormányzat, intézmények és civil szervezek képviselő elhelyezték az domborműnél az emlékezés koszorúit.
