in ,

Egy képet is lecsomóznak a békésszentandrási szövőnők

A KSH statisztikái szerint ismét kezd magához térni a hazai szőnyeggyártás, amelynek közel kétmilliárd forintos piaca van Magyarországon. Kézzel csomózott gyapjúszőnyeget kizárólag Békésszentandráson gyártanak, immáron száz éve – ez a gyár adja a hazai termelés valamivel több mint egytizedét.

A 2000-es évek elején még 1,5 és 3,5 milliárd forint között mozgott a magyarországi szőnyeggyártás termelési értéke, amely 2006-tól 2010-ig majdhogynem megtizedelődött – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a 2000-es évek végére mindössze 418 millió forintra zsugorodott az ágazat.

Az elmúlt öt évben, a 2010-es mélypont óta azonban fokozatosan és egyenletesen növekszik a magyarországi szőnyeggyártás: a KSH legfrissebb adatai szerint 2015-ben 1,9 milliárd forintot tett ki az áfa nélküli termelési érték, amelyre az elmúlt tíz évben nem volt példa.

A magyarországi piacon, ahogy az európain is, főleg az import dominál – elsősorban iráni, indiai és török kézi perzsa szőnyegekkel. A hazai piac egyik meghatározó tagja az Art-Kelim Békésszentandrási Szőnyegszövő Kft. – a cég békésszentandrási üzemében immár száz éve folyik a gyártás, és például kézzel csomózott gyapjúszőnyeget kizárólag náluk készítenek itthon.

A cég éves nettó árbevétele az elmúlt években 160 és 185 millió forint között mozgott, így az Art-Kelim adja a magyarországi szőnyeggyártás közel tizedét.

Nincs utánpótlás

A gyárban jelenleg 35-en dolgoznak, de mivel a szövőnők közül sokan elmentek nyugdíjba, így nehéz utánpótlást találni, tudta meg az Origo a békésszentandrási cégtől. Ők főleg egyedi gyártásra specializálódtak, mert itt van esélyük a konkurenciával szemben – amikor egy-egy színt, motívumot kell egy freskóhoz, üvegfalhoz vagy egy meglévő másik szőnyeghez, bútorhoz igazítani.

Ilyenkor a gyár szakértői, tervezői a helyszínen egyeztetik a fonal színeit, a motívumokat, és csak ezután készül el a fogásminta, amin már látszanak a színek és a formák is – a gyártás csak ezután kezdődik el a műhelyrajz alapján. Ez egy szőnyegterv, amit milliméterpapírra rajzolnak, amin minden egyes csomót külön meg kell tervezni.

A fonalat is kézzel festik, és van olyan szőnyeg, amelyben akár 40 szín is előfordul, így ez egy igen időigényes, precíz munka – nem véletlen tehát, hogy egy szövőnő egy hónap alatt átlagosan egy négyzetmétert tud lecsomózni. A fentiekből is látszik, hogy minden egyes művelet nagy szaktudást igénylő kézi munka.

Az Art-Kelim gyárt más terméket is, így például szövött gyapjúszőnyegeket – elsősorban E. Szabó Margit iparművész tervei alapján. Termékeiket a hazai piac mellett többnyire Európában értékesítik. Mivel ez egy speciális, egyedi gyártás, így nagy tömegben az Art-Kelim nincs jelen az európai piacon, ugyanakkor egy-egy különleges megrendeléssel megtalálják a külföldi partnerek is: volt olyan megkeresésük, amely szerint
– egy festő képeit kellett lecsomózni a szőnyegben,
– egy szövött gobelint készítettek egy templomnak,
– de egy kastélyba lemásoltak egy antik szőnyeget is.

A cég szerint ezek időigényes gyártási folyamatok, nem tömegcikkek, és volt olyan gobelinjük, amely másfél évig készült.

Magyarországon több közintézményben is megtalálhatók azt Art-Kelim által készített szőnyegek, így a jutott belőlük a Parlamentbe, a Sándor-palotába, több szállodába és kultúrházba is.

„Külföldön is jelen vagyunk termékeinkkel, a Loire menti kastélyokban, a Windsori kastélyban és a washingtoni Fehér Házba is szállítottunk már csomózott szőnyeget” – közölte a cég.

Legutóbb az MNB egyik alapítványa is rendelt tőlük

Az Art-Kelim legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy kiderült, a jegybank egyik alapítványa, a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) is rendelt tőlük néhány szőnyeget. A PADA a 24.hu-nak azt írta, hogy a kézi csomózású szőnyegek az alapítvány tulajdonában álló Úri utca 21. szám alatt található épületbe, a Doktori Iskola szemináriumi termeibe, a konferenciaterembe és az igazgatási funkciókat ellátó helyiségeibe fognak kerülni.

Forrás: Origo

Fotó: Art-Kelim

Vélemény, hozzászólás?

A közlekedési kultúra napja: Van még mit javítani a morálon

Zoltán Péter

A legnagyobb gond az elvándorlás és a munkavállalók hozzáállása