G.E.
Komáromi Anett a Jókai Színház Gálfy gyűrű-díjas színművésznője kezdeményezésére 2011 óta tartanak akadálymentesített előadásokat a színházban. Mindig rohan, a beszélgetésre sem sok idő volt, mert folyamatosan érkeztek barátai, akiket helyükre kísért, pár kedves mondat kíséretében.
GE: Hogyan kezdődött és miért tartottad fontosnak, hogy kinyissátok a kapukat a siketek és nagyothallók, de a vakok és gyengén látók és a kerekes székesek előtt is?
KA: Az úgy kezdődött, hogy 10-11 évvel ezelőtt az Egri utcához jártunk a barátainkhoz, akik fogyatékkal élnek. Itt indult el az Angyalok szárnyalása 6 éve, Tarsoly Kriszta barátnőmmel együtt indítottuk el. A lényege, hogy együtt lépünk fel fogyatékkal élő barátainkkal a színpadon. A bevétel pedig az Egri utcaiaké. Ezt az egész színház támogatja, az igazgatóságtól a teljes stábig. Csodálatos látni, mennyit fejlődnek évről évre a fiatalok. A cél az volt, hogy az utcán felismerjék és megszólítsák a fellépő fiatalokat. „Jé, Te voltál a színpadon? Fantasztikusak voltatok!” Azért mondom ezt az Angyalok szárnyalását, mert csodálatos pillanat volt számunkra, mára már mások is csatlakoznának, de ezt az Egri utcaiaknak találtuk ki. Neves művészek lépnek fel és mindenki csupán szeretetből.
Ebből jött az, hogy elkezdtem tanulni a narrálást, hogy segítsek barátainknak megérteni egy-egy színházi előadást, hogy mi is történik a színpadon. Ez barátság volt a SINOSZ-szal (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége). Ebből a barátságból lett az, hogy a szegedi Vörös Zsolt és Vörös Kriszta jelnyelvi tolmácsok mindig jönnek, és jelnyelvi előadásokkal segítik a programot.
És ebből a barátságból lett a nagy „szerelem”, amit tegnap láthattál, hogy nem csak jelelt, narrált előadások vannak Békéscsabán, hanem lett egy színjátszó csoport is és nem csak nálunk, hanem Szegeden is.
Az a tematikus nap, amit kedden láthattál, aminek az ötletgazdája voltam, egy Halló(k), itt vagyunk! Fesztivál három plusz egy napban, aminek első napja egy vers- és prózaíró pályázat eredménye, amelyekből fiatal színészkollégáim egy csodálatos estet állítottak össze, amit Tarsoly Kriszta rendezett.
A második, a szerdai nap az Egerek című mesejáték, amit Vörös Zsolt jelel és jómagam narrálok.
A harmadik nap a csoda, amikor Békés és Csongrád megye siket és gyengén-hallói mutatják meg, hogy 2-3 hónap alatt mire is jutottunk. A nagyothallók nem szívesen beszélnek, ezért is jött létre a színházi csoport, hogy ebben segítse őket. Két aranyos egyfelvonásost mutatunk be. A szegediek, akikkel Tarsoly Kriszta dolgozott és rendezett, az Állomás címet kapta. Mi Tege Antal rendezésében a Rómeó és Júliát mutatjuk be, az ő ötlete volt a darab is és a dramaturgia is. Az előadásnak az a különlegessége, hogy a történetben az egyik család siket, a másik család nagyothalló. Az előadás folyamán van, aki beszélni fog, van, aki jelelni. De a jeltolmács és két narrátor közvetíti is az előadást, ha szükséges. Ez egy egyedülálló kezdeményezés az országban, ilyet még senki nem csinált.
A plusz egy nap, az az, hogy Békéscsabán is előadjuk a Rómeó és Juliát.
GE: Anett, az elmúlt évben több darabban játszottál, mindig energikus, vagány nőket, az életben is ennyire „pörögsz”?
KA: (Nevetés) Igen. Fantasztikus évem volt, nagyon jó szerepeim. Nehéz volt, de most már jön a szabadság, a feltöltődés.
GR: Anett, köszönöm a beszélgetést!
És már el is illan, mert újabb barátok jönnek, akiknek segít megtalálni helyüket, mindenkit bátorít mosolyával, kedvességével.
