Hegedűs Éva
A nagy Szellem kísérte az útjukat azoknak a táborlakóknak, akik a fafaragásban mélyedtek el július 4-8-e között. Szükségük is volt az óvó-védő segítőre, hiszen ez a hobbi közel sem a legveszélytelenebb „sportágak” közé tartozik. Az Szarvasi Arborétum mélyén huszonkét fiú öt napok keresztül töretlen lelkesedéssel farigcsált, köztük egyetlen magabiztos, fiatal hölggyel.
– Az volt a vágyam, hogy kapjak egy fafaragókészletet, és egyszer kipróbálhassam a faragást. A héten volt már a kezemben véső és faragókés, és szerencsére nem vágtam meg magam. Kicsit furi ennyi fiú között lenni, de egyáltalán nem rossz – meséli lazán a 8 éves Tekla.
A vendégházban elmélyült munka folyt. A 8-14 éves legények valamennyien egy kőbalta fölé görnyedtek, amit stílszerűen ezúttal fából készítettek. De az elmúlt napokban már medált és lándzsát is varázsoltak a megmunkálásra szánt fából.
– Korábban a mesterségek nyomában jártunk, de közkívánatra ezúttal a totemoszlop témakör köré építettük fel a táborunkat. Ez az ősember hitvilágához és a hiúságához kapcsolódik, hiszen egykor a kezdetleges eszközök mellett szükség volt a fizikai erejére és a leleményességére is egy-egy nagyvad elejtéséhez. Hogy ennek látható nyoma is legyen, a háza elé egy karót tűzött le, aminek a hegyén egy vaddisznó vagy egy bölényfej ékeskedett – avat be a téma alapjaiba Sonkoly János táborvezető.
Hozzátette, bár azóta sokat változott a csillagok állása, az említett vadászösztön ma is jelen van az erősebbik nem képviselőiben. Ezt bizonyítja, hogy az ifjú titánok sem voltak restek kipróbálni az elkészült harci szerszámokat, már állatok helyett csupán a zöld terepre céloztak.
Sonkoly János elmondta, rendkívül változó a tábor összetétele. Kisebb hányaduk egész nap farigcsálna, míg a többségnek szüksége van levegőváltozásra és szabadidős programokra. Épp ezért arra törekszik, hogy véletlenül se érezzék magukat iskolapadban, hanem egyéni teherbírásuk szerint haladjanak a munkafolyamatokban.
– A nagyapám fafaragó mester volt, és bevezetett ebbe a világba. Engem mindig érdekelt a kardok és egyéb gyermekjátékok faragása, s bár nem könnyű mesterség, de kitartással és sok sebtapasszal meg lehetett oldani – mondja a 17 éves egykori táborlakó, aki a héten közösségi szolgálat keretében segítkezett az újoncoknak. – Úgy tervezem, ha majd lesz saját lakásom, kialakítok egy ilyen zugot, és a gyerekeimnek is átadom ezt az eltűnőben lévő művészeti ágat.
A tábor ékkövét a hét végére majd egy totemoszlop jelenti, ami ottjártunkkor még a maga természetességében pompázott az előtérben. A tetejére egy turulmadár sziluettjét illesztik, az oszloptőt pedig körös-körül a településhez kapcsolódó szimbólumok díszítik.
