Hegedűs Éva
Látványosan megnőtt az egy négyzetméterre jutó gyermekek száma a Civil Házban. Közel harminc óvodás és kisiskolás korú fiatal zsúfolódott össze a két helyiségben, hogy véletlenül se mulasszák el azt a pillanatot, amikor megérkezik a nagyszakállú. Hozzájuk ugyanis már eljutott a hír, hogy a Télapó a nagy mennyiségű ajándékra való tekintettel idén néhány nappal korábban kezdi meg szokásos Föld körüli útját. December 2-án, pénteken már Szarvas Város Barátainak Köréhez kopogtatott be, akik gitárszóval és közös énekléssel mondtak köszönetet a puttonyban rejlő meglepetésekért.
– Annyira megtöltöttük a két termet, ami a rendelkezésünkre áll, hogy majdnem kirúgtuk az oldalát – mondja elégedett mosollyal az arcán Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna elnök. Ha az így megy tovább, keresnünk kell egy másik épületet, vagyis annak nincs akadálya, hogy azok, akik szeretnének csatlakozni hozzánk, megtegyék – tette hozzá bizakodva.
A civil szervezet taglétszámának alakulása is azt mutatja, hogy bár apránként építkezve, de az évek során egyre többen fedezik fel a közösségi lét szépségeit. A magyarázat szerintük abban rejlik, hogy a fiatal felnőtteknek gyakran több helyen kell egyszerre helyt állniuk, ezért a társadalmi szerepvállalás háttérbe szorul. Mindennek ellenére bízik benne, hogy ezeknek a találkozási pontoknak a során ismeretségek, barátságok szövődnek, és idővel megerősítik őket a közeledésben.
A hó eleji klubestnek „batyus” jelleget is adtak. Minden vendég tálcával megrakodva érkezett, és egymás után kerültek az asztalra a házi sütemények, szendvicsek és az elfogyasztásra kínált üdítők is. A felnőttek nem bízták a véletlenre: kezükben az idei év folyékony termésével körbejárták a társaságot, és koccintásra invitálták a 18 év feletti korosztályt.
A Mikulásvárás izgalmát Fonád Zoltán hangulatkeltő gitárjátékkal csillapította, az egyik sarokban pedig kézműveskedéssel lehetett felgyorsítani az idő múlását. A több mint félórás türelemjátékot követően végül erőteljes kopogtatás hallatszott, és a közös gyermekdal hívására átlépte a küszöböt a jóságos ajándékosztó. Puttonya ezúttal csak jelképesen volt a vállára vetve, mert olyan sok meglepetést hozott, hogy két segítőre és nagyobb dobozokra is szüksége volt a szállításukhoz.
Az ismerős forgatókönyvben sokan felfedezhették gyermekkori önmagukat, amikor még ők gyülekeztek félénken és megilletődve a meseszerű alak köré, és abban bíztak, hogy nem ők lesznek azok, akiknek alma, dió és mogyoró helyett csak virgáccsal dukál. Az ajándékosztást megelőzően azonban a Télapó még újabb dalokat szeretett volna hallgatni, amire végül – többszöri kérlelést követően – két csemete vállalkozott.
– A tavalyi évben is itt voltunk, és a kisebbik lányom, az akkor kétéves Bogika először kicsit meglepetten szemlélte a Télapót, de negyedóra elteltével már úgy kellett kihúznom a zsákjából – meséli gyermeke első találkozását a Mikulással Dezső Henrietta. Akkor már sejtettem, hogy nem fog tartani tőle. A nagyobbik lányom, Lilike annak idején nem indult ilyen jól. Elhívtuk a Télapót az otthonunkba, és nagyon félve kezelte. Ennek apropóján gondoltam úgy, hogy eljövünk egy nagyobb társaságba, mint pl. ez a baráti köri ünnepség, ami tökéletes alkalom arra, hogy együtt legyünk, és egymást látva ne ijedjenek meg a nagyszakállútól.
Végül valószínűleg mindkét fél elégedetten távozott. A gyerekek ugyan gyorsan és határozott mozdulatokkal, de sírás nélkül vették át az ajándékot, a Télapó pedig terhétől megszabadulva, vidám integetés közepette távozott.
