Hegedűs Éva
Az elmúlt esztendő legemlékezetesebb pillanatainak lenyomatát adja vissza a Tél-fény fotókiállítás. A sorozat 17. állomásán 18 amatőr fotós összesen 100 fényképét rendezte egy csokorba a békésszentandrási Körös Művelődési Ház a magyar kultúra napja tiszteletére.
– A fényképek ebben a hideg, borongós időben melegséget, fényt hoznak a szívünkbe –fogalmazta meg megnyitó beszédében Benedek Erika intézményvezető, aki maga is szinte a kezdetektől részese a programnak. Számomra ez a kiállítás ünnep, kultúra és érték. Ha egy kép elé állok, a színek és formák együttes hatása ünnep a szemem számára. A fotóművészet a kimondhatatlan és leírhatatlan tolmácsolása. Egy kép többet mond ezer szónál.
Áttekintésként elmondta, az idők során a legtöbben állandó részvevőivé váltak a tárlatnak, és néhányan közülük újként csatlakoztak a közösséghez. Közéjük tartozik Bontovics Máté és Kepenyes Tamás is, akik a fiatalabb generációt erősítve hozták el munkáikat.
Az egyik legterjedelmesebb és legszembetűnőbb szegmense a kiállításnak a Gondozási Központ életképeit ábrázoló fotók, melyeket Turcsányi Lajos kapott lencsevégre. A kontraszt címet viselő sorozat az intézet örömteli és nehéz momentumait veszi górcső alá, a mindennapi szemlélődő által sokszor észrevehetetlen komponensekre lebontva azokat.
– Lassan tíz éve nem volt olyan kiállítás, amikor ne hoztunk volna valamilyen anyagot – idézi fel az előzményeket Virág Sándorné intézményvezető. Vannak nálunk ünnepek, hétköznapok, szomorú és vidám események, most ezeket örökítettük meg, a fotósunk pedig a színekkel is igyekezett visszaadni ezeket a hangulatokat. Nagyon szeretem ezeket a képeket. Nagyon sokat fotózunk az intézetben, szinte mindent megörökítünk, és nagyon szeretem ezeket visszanézni.
Paljak János ugyancsak évekkel ezelőtt kötelezte el magát a fotózásnak. 2014-ben kiadott fotókönyve is nagy sikert aratott, amely Békésszentandrás a Nagy Vizek és a Szőnyeg hazája címmel jelent meg. Azóta is megmaradt a természet és a táj szerelmesének, ami a kiállításra válogatott képein is tükröződik.
– Egyetlen kép lóg ki a sorból. Ez kubai lányokat ábrázol, akik éppen szivaroznak. Egy baráti házaspárral ugyanis régóta dédelgettük a gondolatot, hogy elutazunk Kubába, amíg Castro él. Végül tavaly októberben megvalósítottuk a tervünket. Ott sikerült találkoznunk a Havanna Club rumgyár előterében ezekkel a kedves lányokkal. A történethez az is hozzátartozik, hogy Castro egy hónappal később meghalt, vagyis az utolsók között voltam, akik még életében láthatták az országot – tárja fel az egyik fotó mögött rejlő történetet.
A kiállításon többek mellett láthatóak még Bődi Mária, Szécsi Viola, Erdei Zoltán, Nagy Erika és Révész Júlia alkotásai is, akik lenyűgöző vagy szokatlan természeti jelenségekre és a jól ismert táj sajátos nézőpontjaira hívják fel a figyelmet. A 17. tárlat közel egy hónapig, egészen február 20-ig látogatható.
