Postafiók
2017. március 15-én 6:30-kor a 9.A és 9.B osztály 49 diákja és osztályfőnökeik , Bakos Arany és Borzovánné Burai Julianna izgatottan várták, hogy elinduljunk Dévára. Vajdás 9. évfolyamosként elődeik nyomában arra készültek, hogy Déván ünnepeljenek március idusán. A csomagok bepakolása után elindultunk első megállónk, Nagyszalonta felé. A határon részletes úti okmány ellenőrzésen estünk át, egy órát igényelt a határátlépés.
Nagyszalontán a Csonka-toronynál álltunk meg. A református templom mellett épp óvodások ünnepeltek hangos énekszóval Kossuth Lajos szobra előtt. Ünnepre „hangolódva” értünk Arany János emlékmúzeumához. Darvasi Zoltán igazgató úr sajnos beteg, így a tőle megszokott múzeumvezetés elmaradt. Kolléganője rövid útmutatása után önállóan nézhettük meg a költő tárgyi emlékeit is bemutató kiállítást. Néhányan, akik Igazgató Úr vezetését már többször is hallhattuk, úgy éreztük, hogy az Emlékévben az Ő rendkívüli irodalom órái nagyon hiányoznak. Miután megkoszorúztuk Arany János emléktábláját, visszatértünk a Református templom melletti térre. Megálltunk Arany János szobránál, majd Nagyszalonta többi neves szülöttjének szobra előtt elsétáltunk az Arany-portához is. A szülőház helyén épült ingatlanban ma tájház működik, de a kút ma is ugyanaz, és az eperfa is „unokája” az egykori bólogatónak.
Nagyszalontáról tovább indultunk. Egy rövid lippai pihenővel kora délután értünk Dévára. A sikló segítségével megnéztük „magas” Déva várát, majd szálláshelyünkre igyekeztünk.
A Téglás Gábor Elméleti Líceumban 18 órakor kezdődött az ünnepi műsor. Balogh-Botár Károly Csaba aligazgató ünnepi köszöntője után a Hunyad megyei politikai élet képviselői, Pogocsán Ferdinánd és Széll Lőrinc is köszöntötte az egybegyűlteket. Az idei műsor forgatókönyvét úgy állították össze, hogy a vers, ének, tánc összefüggő láncában a mi Koncz Liza, 9.A osztályos tanulónk versmondásának –Juhász Gyula: Március idusára- is helye volt. A közönség a műsor végén vastapssal köszöntötte a szereplő fiatalokat. Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész áldást mondott, majd elénekeltük a himnuszt.
Az ünnepség után megvacsoráztunk. A hosszú nap végén többen még kimentek az iskola melletti műfüves pályára focizni és nem maradhatott el a közeli Profi bolt meglátogatása sem.
Másnap reggeli után a Déli-Kárpátok egyik legszebb vonulata, a Retyezát felé indultunk. A gyönyörű, napsütéses időben jól látszottak a havas csúcsok. A Zsil völgyében Petrozsénytől Vulkán, Lupény felé haladtunk, hogy felmenjünk a Sztrázsa síterepre. Autóbuszunk 1470 m magasan parkolt le, onnan már gyalog sétáltunk még magasabbra. Könnyen találtunk szánkózásra alkalmas pályát, előkerültek a kukazsákok, és elindult az önfeledt csúszkálás. Többen felsétáltak a gerincig, hogy onnan gyönyörködjenek a panorámában és élvezzék a csúszás örömét. Kifáradva indultunk vissza a buszhoz. Persze megnéztük a 17 éve itt élő medvét. Talán kis örömet szereztünk neki érdeklődésünkkel. Nehéz élete van: egyedül, rácsok mögött. Kis mackó korában még szabadon futkosott a vendégek között, emberhez szokott, de méreténél fogva már nem engedik szabadon. A cabanában közben megmelegítették az ebédre kapott ételkonzerveinket, jólesett néhány falat és egy kis pihenő, mielőtt buszra szálltunk újból. Sajnos Vajdahunyadra későn értünk, ezért a várkastélyt már csak kívülről csodálhattuk meg.
Dévára visszaérve még egy rövid bevásárlásra álltunk meg, majd visszatértünk szálláshelyünkre. Vacsora után a szobákban még sokáig beszélgettek diákjaink. Az élmények mellett minden szóba került, vidáman telt az este.
2017. március 17-én, pénteken reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól. A hazaúton először Gyulafehérváron álltunk meg. A Szent Mihály székesegyház Erdély legjelentősebb román kori épülete. 1009-ben alapították, hétszáz év alkotásának eredménye. Kápolnájának ajtaja nyitva volt, így tiszteleghettünk a Hunyadiak és Erdély fejedelmeinek síremlékei előtt. A freskókon békésszentandrási tanulóink felismerték Szent András fülkéjét az András keresztről. A székesegyházban tett látogatás után elsétáltunk a Felső Károly-kapuig. A felújításoknak köszönhetően egyre több római korból maradt emlék látható, és a vár 12 km-es fala és bástyái is megcsodálhatók.
Gyulafehérvárról a Tordai-hasadékhoz utaztunk. A gyönyörű idő újabb túrázásra csábított minket. A 250 m magas sziklafalakkal határolt szurdokvölgyben a Hesdát-patak vize folyik. A patakon több híd segíti a turisták továbbhaladását. Bár az 1270 m hosszú hasadékot nem jártuk be teljes hosszában, de megcsodáltuk a már nyíló tavaszi virágokat, és lelkesen gyűjtöttünk Szent László „érméket” is. A hasadékból vissza kellett jutnunk a parkolóhoz, ahol megebédeltünk.
Torda után már csak Királyhágón álltunk meg egy rövid pihenőre. A méhkeréki határállomáson újból közel egy órát vett igénybe az útlevél-ellenőrzés. Kondoroson, Kardoson, Csabacsűdön leszálltak az ott élő diákjaink, a busz 21 órakor ért a gimnázium parkolójába.
Az utazást a Rákóczi Szövetség 200 000 Ft-tal támogatta. Köszönjük!
Kituljak Eszter, szervező tanár
