G.E.
Pénteken este a Vízi Színház színpadán a VI. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 13. előadását, Eric Toledano – Oliver Nakache Életrevalók című igaz meséjét a Játékszín előadásában láthatta a teltházas közönség Horgas Ádám rendezésében.
„A 2011-ben készült Életrevalók című film megtörtént eseményt dolgoz föl. Philippe Pozzo di Borgo, a nagy múltú Pommery pezsgőgyár ügyvezető igazgatója 1993-ban egy siklóernyős baleset következtében nyaktól lefelé megbénul. 42 évesen szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzésével. Ezzel az érzéssel szembesül a bevándorló Abdel is, akit viszont származása, szociális helyzete miatt vet ki magából a társadalom. Talán ezért is őt választja Philippe ápolójának a több tucat jelentkező közül. Egymásra találásukról később mindketten könyvet írnak, dokumentum- és játékfilm is készül róluk. Egymás elfogadásának tanulságos meséje ez.” – olvasható a szinopszisban.
Az előadás előtt többen mondták, hogy látták a filmet, de azt nem lehet színpadra vinni, több olyan jelenet van benne, ami színpadon lehetetlen – autós száguldás, ejtőernyős jelenet – és többen aggódtak amiatt is, hogy a Driss szerepét filmen játszó Omar Sy-t nem lehet helyettesíteni. Akik így gondolták, nem ismerik Vadász Gábort, aki ugyanolyan nyitott, mosolygós fiatalember, mint Omar Sy – Hirtling István játékában mindenki biztos volt. Az érdeklődés akkora volt, hogy régen nem lehetett jegyet kapni, pedig Békéscsabán két előadás helyett három telt meg pillanatok alatt. Hiszem, hogy Hirtling István és Vadász Gábor játéka mindenkit meggyőzött.
Fantasztikus játékot láthattunk, Philippe szerepében Hirtling István mesterien mutatta meg, hogyan lehet arcjátékkal egy szerepet eljátszani. A színpad felső részén egy vetítővásznat feszíttettek ki, hogy a hátsó sorokban is jól látható legyen a színművész arcának minden rezdülése, aki elegáns, teljes értékű embert mutatott meg a közönségnek. Megmutatta, hogy a tolószékben élőket segíteni kell, és nem szánakozni rajtuk. Philippe nem véletlenül választja Drisst, hiszen sem képzettsége, sem kedve nincs az álláshoz, de nem szánakozik rajta. Philippe és Driss barátsága különleges, tiszteletük egymás iránt rendkívüli. Hirtling István alakítása briliáns volt! Azért is, mert színészi alakításán kívül, jelenetei alatt nagy koncentrálóképesség, önfegyelem kellett ahhoz, hogy ösztönből ne mozogjon, és természetesen partnereire is figyeljen.
Drisst Vadász Gábor varázsolta színpadra káprázatosan. Akkora energiával, és olyan természetesen játszani csak a nagyok tudnak. Driss felelőtlensége lassan felelősséggé alakul át. Nagyon szép jelenet, amikor Philippe rosszul van és a jelenet végén Driss megsimogatja a fejét, mond pár kedves szót, talán akkor érez először felelősséget a másik ember iránt. A történetben Driss megéli a poklot, és megtapasztalja a jobb élet lehetőségét. Vadász Gábornak több színészi lehetősége van megmutatnia magát, érzelmeit. Vannak nagyon lírai, és vannak „őrült” jelenetei és mindegyikben szenzációsan mutatta meg az embert, azt is, aki volt, és azt is, akivé vált. Tánca – amelyhez hasonlót a szarvasiak már láthattak tőle – péntek este is fergeteges volt. Két nagyon megható jelenetet is láthattunk, ami könnyeket csalt a szemekbe, a Mama elveszése és búcsújuk Philippel. Alakítása felejthetetlen volt!
A további szerepekben Kovács Dézi, Zsurzs Kati, Szőlőskei Timea, Petyi János, Szirtes Balázs több alakot formáltak meg, mindannyian fantasztikus játékkal. (Nem volt sok idejük az öltözködésre!)
A háttérben az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájának képeit láthattuk, ahol hátrányos helyzetű és cigány fiatalok próbálgatják művészi szárnyaikat, és a beilleszkedés művészetét is.
A színdarab fordulatai, humora elég volt ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetünk a filmhez képest. Az ejtőernyőzés és az autósszáguldás tökéletes volt, így, ahogy volt. A díszlet is nagyon ötletes megoldású, amit a színészek mozgattak. Horgas Ádám olyan előadást rendezett, ami kellően nyers, mégis lírai, keserédes, mégsem szirupos, humoros, mégis komoly mondanivalója volt, és szereplői: Philippe és Driss nagyon szerethetőek.
A dramaturg Lőkös Ildikó, a díszlettervező Horgas Péter, a jelmezek Bujdosó Nóra alkotásai. Mindhárman kitűnő munkát végeztek.
Nagyon megható jelenet volt, amikor az előadás végén, a tapsrendnél Hirtling Isván odament az első sorok előtt ülő két kerekes székes nézőhöz. A nézők tapssal és ovációval köszönték meg az előadást.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
