in ,

A kardosiak vihették haza a górét a Kukoricanapról

– Volt olyan év, amikor 17 csapat volt. Most öt csapat van, de ez az öt reprezentálja, miről szól ez a rendezvény – mondta a nap állandó szpíkere, Mihály István, aki az idei kukoricáról megállapította, hogy beérett, a kukorica teljesen száraz, jó teltek a szemek, jó termés ígérkezik. – Csabacsűd település és a hagyományőrző úgy döntöttek, hogy a kukoricanövénynek tiszteletet adnak. Évszázadokon keresztül a kukorica a térség fő megélhetési forrása volt a kukoricatermesztés. Nagyon sokáig nem tudták gépesíteni a betakarítását. A kézi csőtörés mindig meghatározó volt. Aztán a csabacsűdi hagyományőrzők úgy döntöttek, hogy a jövében hagyományt teremtenek ennek a kézi csőtörésnek, és elvárják a jelentől és a jövőtől, hogy minden évben legyen bemutatója a csőtörésnek. Ennek vagyunk most tanúi.

Elégedett volt a csapatok összeállításával is, hiszen voltak fiatalok és idősebbek is mindegyikben, olyannyira, hogy kettő a Trefort Ágoston Általános Iskola diákjaiból és tanáraiból verbuválódott, de a csabacsűdi nagycsaládosok, a csanádapácaiak, illetve a kardosiak csapata is minden korosztályt reprezentált.

A törés kupacra, csuhé nélkül történ, a szárat levágták és kúpba rakták. Mindezt vidáman. Közben Mihály István elmondta a kukorica, vagy török búza, illetve tengeri – mikor hogy hívták – ideérkezésének történetét, illetve a csabacsűdi történelmi előzményeit. Miszerint Csabacsűdhöz 10000 katasztrális holdnyi termőterület tartozott, ebből 2500 egy uradalomé volt, de nagyon sok 100-200 holdas birtokot is jegyeztek. A jó földön három fő növényt termeltek váltóban, a búzát, a kukoricát és a répát. 2000 holdnyi kukoricaföldön ezer vagonnyi termett. Ha disznót kellett nevelni, akkor ebből 24 ezret lehetett etetni egymázsás súlyáig.

A kukoricaszárnak is megvolt a becsülete, kévékbe kötötték, kúpba rakták, majd beszállították a tanya vagy a ház hátsó udvarába. A leveleket leszedték, ez a tehenek téli takarmányának egy részét jelentette. Maga a szár, az ízék pedig a téli időszakban a kemencékbe került. Mindent hasznosítani tudtak. Ma a kombájn letöri a kukoricát, a szárat összeaprítja, hátul pedig betárcsázzák, mondta némi pátosszal szavaiban. Ennek is van bizonyos előnye, mert nem megy veszendőbe, de a hasznosítása már nem olyan hatékony, mint a régi időkben volt.

A résztvevők közül a kardosi csapatnak sikerült a leghitelesebben a hagyományos törést és hangulatát, így az idén a górét ők vihették haza.

Ismét intézeti rangot kapott az öntözés és a vízgazdálkodás Szarvason

Jutalomhajókázással zárult az autómentes nap