G.E.
2019 február 9-én stúdió előadást láthattunk a nagyszínpadon, a Cervinus Teátrum legújabb produkcióját, Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámáját, Dósa Zsuzsa rendezésében. A december 4-i sajtónyilvános olvasópróba óta sok mindent hallhattak, olvashattak az érdeklődők az előadásról. Ami öröm számomra, hogy mindkét esti előadás pótszékes volt.
A dráma több ma is nagyon élő problémát feszeget, amelyet egy család életén keresztül mutat be. Olyan nehézségeket, amellyel egy családnak szembe kell néznie. A külső máz nagyon csillogó, hiszen egy gazdag ültetvényes családfő 65. születésnapját ünnepli a család. A történet, amit látunk, időben is körülbelül annyi, mint amennyi a színpadi játékidő, egy este története.
A családfő Big Daddy (Nádházy Péter), aki saját erejével, munkájával épített fel egy húszezer holdas ültetvényt, beteg, de családja elhitette vele és feleségével, Idával (Jónás Gabriella), hogy nincsen semmi komoly baj. Haza érkezett a házaspár két fia is. A nagyobbik fiú Gooper (Szabó Lajos) sikeres ügyvéd, felesége Mae (Bardon Ivett), akiknek öt leánygyermekük van, Mae éppen a hatodik gyermeket várja. És a szülők kedvence a kisebbik fiú Brick (Timkó János), aki egy sportkarrier, és barátja Skipper halála után alkoholista lett. Lába gipszben, mert éjszaka alkoholos állapotban a gátfutást próbálta ki, de elesett, eltört a lába. Felesége Margaret (Szemerédi Bernadett) – Maggie a macska –, akit Brick a barátja haláláért okol, ezért bünteti, pedig az ő házasságuk szerelemből köttetett, és a három pár közül az egyetlen, amelyik egyenrangú lehetne, ha nem lenne válságban. Bricknek és Margaretnek nincsen gyermekük.
Bravúros színészi játékokat láttunk a színpadon elsősorban Szemerédi Bernadett és Timkó János, de Nádházy Péter, Jónás Gabriella, Bardon Ivett és Szabó Lajos alakításában is. És nagyon jó volt a kisebb szerepekben Polák Ferenc, Magyari László és Sookey-t alakító Balázs Henriett is. Tennessee Williams nagyon jó szerepeket írt a színészek számára, és nagyon jól megírta a drámát. A legfeszültebb pillanatban bejön valaki és szétrobban a feszültség, oldja a kialakult helyzetet, a néző nem feszeng, a dráma eltolódott, de már megtörtént a lélegzetvétel. Több ilyen jelenet volt az előadás folyamán.
Timkó János Brick szerepében szinte végig színpadon van, gipszben, kábultan az alkoholtól, de annyira nem, hogy ne fogná fel a körülötte zajló eseményeket. Magába zárkózva közömbös próbál lenni, de nem az, tele van feszült érzelmekkel, lopott pillantásai elárulják igazi éréseit. Mind az elő felvonásban Margarettel, de főleg a második felvonásban apjával játszott jelenete bravúros alakítás a fiatal színésztől, mind játékában, mind érzelmeiben. Az apjával való jelenet az előadás csúcspontja, a két féri, aki eddig elbeszélt egymás mellett, most őszinte beszélgetést folytat, de ennek nagy ára van mind Brick, mint Big Daddy részéről. Brick azért nyílik meg, mert az apja kíváncsi, valóban kíváncsi, miért iszik kedvenc fia. Mindkét színésztől nagyon nehéz a hosszú jelenet, hiszen rengeteg érzelem van benne, ami nagyon szélsőséges. Timkó János olyan érzelmi hullámokat mutatott meg színészként, amelyet belső átéléssel, sokszor testbeszéddel, főleg arcjátékkal kísérve látunk, amit Tennessee Williams csak gondolhatott Brick alakjának írásakor, hiszen a férfi főleg tőmondatokban beszél. Lábán gipsz, a mankóval járás, az esések nehezítették játékát, beszédstílusa, rövid tőmondatai tovább nehezítette színpadi létét. Számára mindkét felvonás mély érzelmi játékot követel, amit Timkó János szívszorítóan, alakított, tökéletesen!
Szemerédi Bernadett ugyanolyan bravúros alakítást nyújtott, mint Timkó János. Az egész dráma során olyan sok arcát mutatta meg Margaretként, olyan érzelmi skálákon játszott, hogy nehéz megmondani melyik is az igazi Margaret, de úgy gondolom mind. Doromboló kiscica, vonzó, kétségbeesett, könyörgő, gyermek után vágyó feleség, karmoló macska, gúnyolódó sógornő. Tigrisként karmol férje védelmében és párducként simogatja a férfit, amikor Brick a társaság céltáblája, és ekkor lepereg róla az, hogy őt is bántják. Sógornője egyik gyermeke odavágja neki, hogy nincsen gyermeke, az anyósa is szembesíti, ugyanezzel, és azzal, hogy a fia iszik, és erről Maggie tehet, a gyermek és anyósa szavai tőrként hatolnak szívébe, a mama távozása után összegömbölyödve, kétségbeesetten sírva fakad, mert nem látja senki, akkor szabad sírni, kétségbeesni, hogy utána megrázza magát és visszamenjen a forró bádogtetőre. Belső átélése többször könnyeket csalt arcára, és nézőként sokan együtt éreztek Margarettel. Az első felvonás Szemerédi Bernadett igazi jutalomjátéka. A második felvonásban, a társaságban szinte egy másik Margaret mutatkozik, de ekkor számára is több lehetőség van testbeszédre, arcjátékra. Szemerédi Bernadett bravúros játéka is szívszorító, különleges, mély érzéseket mutatott meg.
Nádházy Péter Big Daddyként, ha beszélni kezd, rá kell figyelni, nem tűr ellentmondást, jó hírt kapott, hogy nem beteg – pedig félt –, ám most úgy érzi, ha ő felépült, a kisebbik fiát is talpra állítja. Jelenete Brick-kel a dráma csúcspontja, amiben mindkét színész ezer fokon égve mutatta meg, a hazugságon túl lehet lépni, ha mindkét félben meg van a készség az őszinteségre. Nádházy Péter tökéletes Big Papát alakított.
Ida Politt alakját Jónás Gabrilella formálta meg. A színművésznőnek most volt igazán lehetősége Szarvason megmutatni milyen egy profi. Big Mama szerepe is széles érzelmi skálán mozog, alakja alapvetően vidám, játékos, de férje kihozza belőle a megbántott feleséget, könnyeket csalnak szemébe férje szavai, amin később túllép, de a pillanat, az nagyon fáj neki. Ezt a jelenetet is nagyon szépen mutatja meg Jónás Gabriella. Összetűzése Gooperrel és Mae-vel már egy határozott feleség, aki kiáll férjéért. Ez is nagyon fontos jelenete Big Mamának. De több nagyon jó jelenetet írt számára a szerző, amiben Jónás Gabriella több arcát mutathatta meg, alakítása mesteri.
Bardon Ivett Mae szerepében sokszínű. Kedves, gúnyos, dacos, toleráns férjéhez, talán kicsit féltékeny Margaretre. Jó anya igyekszik lenni, jó feleség. És igen Ivett is rászállt arra az érzelmi vasútra, arra a vonatra, amelyen mindannyian utaztak a játék folyamán, csak más-más cél érdekében. Számos érzelmet élt át Mae-két, számos érzelmet mutatott meg, mert ő is tíz körömmel védi férjét, családját, és anyósa szavai neki talán jobban a szívébe fúródnak, mint férjének, de apósával is a pengeváltások mélyen megbántják. Testbeszéde, arcjátéka neki is sokatmondó. Bardon Ivett is tökéletes, ragyogó alakítást nyújtott Mae szerepében.
Szabó Lajosnak Gooperként nagyon kevés idő alatt kellett széles érzelmi állapotokat bejárnia, amit remekül teljesített. Az érzelmi vonatról ő sem marad le, bár éppen az idő rövidsége miatt, neki nagyon gyors érzelmi váltásai voltak, amit nem lehetett könnyű eljátszani. Szerető férj, jó apa, jó fiú, jó testvér, de hiába mindez, ha nem tud megfelelni annak, akinek meg akar felelni – az apjának, és az anyjának. A sikeres férfit, akit szerető feleség és gyermekek vesznek körül, sérti szülei elfogódottsága testvére iránt. Szabó Lajos sem maradt le, mert ő is kifogástalanul, remekül alakította a nagyon is esendő férfit.
Polák Ferenc Tooker tiszteletesként játékos, jobb életre vágyó papot vitt színpadra, nagyon jól. Magyari László Baugh doktora visszafogottan, volt jelen a társaságban, beszéde érthető, tárgyszerű. Nagyon szimpatikus orvost láttunk alakításában. Balázs Henriett Sookey szerepében hol tálcákkal egyensúlyozott, hol ruhát, telefont vitt be, de főleg a gyerekekre vigyázott. Henriett aranyos, kedves, szerény figurát formált meg. Gooper és Mae gyermeki Sándor Noémi, Bagócsi Jázmin, Csapó Sára és Szemenyei Fanni, aranyosak, hangosak (ez volt a dolguk), vidámak voltak.
Dósa Zsuzsa nagyon érzékenyen rendezte meg Tennessee Williams művét. A dramaturgiai feladatot is Dósa Zsuzsa végezte, így minden szereplő karakterét aprólékosan kidolgozta, mindenkire, mindenre figyelt. Éppen emiatt lett minden színész alakítása tökéletes, mert minden szereplő fontos volt a dramaturg, a rendező számára. Tennessee Williams két harmadik felvonást írt művéhez. Szarvason az első változatot játszották. Az az érzelmi hullámvasút, amit a színészek átéltek a színpadon, a hosszú elemző munka eredménye is. A kérdések, amiket a darab felvett nyitva maradtak, a néző dönti el tovább gondolja-e, vagy megelégszik azzal, amit látott. Egy család életébe pillanthattunk be, de ez egy este, ahol a családfő betegsége elindított egy lavinát, ami minden családtagon végigsöpört, de egy ponton megállt. Hogy a látott családból ki hogyan lábal ki, a nézők érzésein, gondolatain múlik, mindenkinek magának kell választ találnia. Az utolsó jelenet utolsó képe: a színpadon a két főszereplő, és a teraszon a többiek benéznek a szobába, ez megvilágítva, zseniális kép!
Nagy Szilvia díszlete lenyűgöző, ahogyan a jelmezek is. A fehér, a halványkék, amely a függöny színeiben is visszaköszöntek, az ágytakaró, a kanapé, mind olyan összhangot teremt, amely melegséget sugárzott. A színek még Brick pizsamájának, papucsának színével is harmonizált, minta ő is „tartozéka” lenne a szobának. A jelmezek gyönyörűek. Margaret kék ruhája nőies, talán kicsit kihívó, a bordó csipkeruhája elegáns, visszafogott, gyönyörű. Mae halványkék virágos kismamaruhája harmonizált férje Gooper kék öltönyével. Big Mama barnás virágos ruhája bohókás, amilyen ő maga. A kislányok „hercegnős” ruhái szépek. Nagy Szilvia, mint mindig, most is nagyon szép díszletet, jelmezeket tervezett. A jelmezterveket Zleszik Erika váltotta valóra.
Az előadás fontos része volt a fény, amit Valach Vendel tervezett. Nagyon jó volt a terasz fénye, ami kékre világította meg a hátteret, hiszen este volt, de az utolsó jelenet fényei is, amiről már írtam. A hang Ottlakán Renátó munkája, finom, lágy, jól illeszkedő dallamokat válogatott az előadáshoz.
Nem mindennapi előadást láttunk, nem mindennapi előadásban. Nagyon jó a dráma, nagyon jól megírt szerepekkel, nagyon jó a rendező, nagyon jók a szereplők, nagyon jó a színpadkép! A Cervinus Teátrum megint egy magasabb fokra lépett, remélem a közönség is követi őket, mert hiszem, hogy érdemes!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
