Hegedűs Éva
A fenti gondolat egy óbecsei mozitulajdonostól származik, aki az 1941-ben Bácskából távozó szerbeket, és a helyükre érkező magyarokat jellemezte így. Magyarázatként az szolgál, hogy a honvédeket nála szállásolták el, akik néhány nap alatt tönkretették a berendezéseit, tábortüzet raktak a székeiből, és a mozigépét is megrongálták. Erre reagálva hangzott el ez az ominózus véleménynyilvánítás, amit az egyik katona meghallott. Következménye komoly pénzbírság lett.
Ilyen és ehhez hasonló példákkal illusztrálta a Délvidék visszafoglalását követő időszakot Valastyán Balázs. A történész április 10-én a Városi Könyvtárban tartott előadást a témáról, amely egyúttal doktori értekezésének egy szeletkéjét is képezte. A kérdést alulnézetből és a propagandaszázad jelentései alapján vizsgálta.
– A bevonulás utáni közvetlen időszakot a hazatérés felett érzett mámoros öröm jellemezte. Egy „hurrá” érzés lett az embereken úrrá, ami abból fakadt, hogy Bácska hazatért Magyarországhoz, az 1919-20-tól terjedő időszakot annulálni lehet, illetve folytatódhatnak a dualizmus idején megkezdett lépések. A másik oldalt az jelentette, hogy a magyar társadalom a kiépülő magyar közigazgatás miatt sokkal kritikusabb hangot ütött meg. Ez a kormányzó és a magyar állam ellen irányuló perekben nyilvánult meg – taglalta előadása felépítését.
Forrásainak alapját a Csongrád Megyei Levéltár Szegedi Törvényszékén talált adatok képezték, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött, propagandaszázad által kiadott jelentések egészítették ki. Az előadó úgy fogalmazott, bár alapvetően ennek az időszaknak a történései jól ismertek az utókor számára, a Bácskában élő emberek véleménye, kijelentései érdekes adalékként szolgálnak.
– Az emberek mindig kifejezték valamilyen úton-módon a véleményüket. Mindig voltak rosszakarók is, akik elítélték ezeket a kritikus hangokat, s nem egy esetben fel is jelentették őket. Különösen akkor kerültek ezek felszínre, ha egy közösségi helyen, főként kocsmában találkoztak, és egy-két pohár elfogyasztása után megeredt a nyelvük. A következménye gyakran súlyos pénzbírság vagy akár több hónapos fogház lett – vont párhuzamot a múlt és a jelen között.
A részben kiskorú közönség miatt az előadó élt az öncenzúra jogával, és tartózkodott a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésektől. Mindazonáltal számos történet igazolja, hogy kisebb vétségekért is komoly árat kellett fizetni. Ilyen volt pl. az az eset, amikor az egyik kocsmában a tulajdonost azért büntették meg, mert Horthy Miklós képét a kályhacső mögé függesztette ki. Ez nem tetszett a helyi rendőrfőnöknek, ezért több száz pengős bírságot kellett kicsengetnie.
Úgy véli, a téma mind az általános, mind a középiskolás közönségnek érdekes lehet, mivel a tankönyvek Felvidékkel és Erdéllyel szemben a Délvidéknek lényegesen kevesebb figyelmet szentelnek. Bízik benne, hogy ilyen előadásokkal közelebb lehet hozni hozzájuk a témát, s akár megszerettetni velük a tudományterületet.
