Hegedűs Éva
Üres tantermek, elnémult hangszerek és padokon hagyott kották látványa fogadja a művészeti iskolába érkezőket. Négy héttel ezelőtt az intézményben is megkezdődött a távoktatás, melyről sokan azt gondolták, hogy a művészetoktatás területére szinte lehetetlen átültetni, hiszen alapvetően egy gyakorlatias, állandó interakciót igénylő képzésről van szó. A Chován Kálmán Művészeti Alapiskola tantestülete március 16-án, a digitális távoktatás első napján értekezett a kérdésben, és arra jutottak, hogy egy radikálisan átalakított módszertannal és a hangsúlyok áthelyezésével hidalják át ezt az időszakot.
– Egy kicsit olyan a helyzet előtt álltunk, mint amikor egy család egyik napról a másikra egy összetett ételallergiával szembesül. Ilyenkor hirtelen megpróbáljuk behelyettesíteni az alapanyagokat, amelyeknek a segítségével ugyanolyan ételt szeretnénk készíteni. Hamarosan azonban rá kell jönnünk, hogy nem lesz minden ugyanolyan – érzékeltette egy párhuzammal a megoldandó feladat súlyát Körösparti Ágnes igazgatónő. – Valami ilyesmit éreztünk mi is. Abban mindannyian egyetérttetünk, hogy ugyanakkor, ugyanazt, ugyanolyan módszerekkel nem taníthatunk ebben az időszakban.
Mint mondta, ez az időszak nem arról szól, hogy a diákok mennyit tudnak előrehaladni az elsajátítandó anyagban, technikákban, hanem hogy hogyan tudják elmélyíteni az eddig megszerzett tudást. Emellett lehetőség szerint olyan területeket is érintenek, amelyekre a rohanó hétköznapok során nem jutott idő.
Kifejtette, nem egységes módszertan alapján folyik az oktatás. Ez részben azzal magyarázható, hogy a digitális eszközök nem minden családnál állnak rendelkezésre, illetve a digitális kompetenciák is eltérőek mind a szülőknél, mind pedig a pedagógusoknál. Elsődleges feladatuknak a tanár-diák közötti kommunikáció kialakítását tekintették. Ez általában heti rendszerességgel történik, amely többségében egy-egy feladatmegoldással vagy egy alkotás, zenemű bemutatásával társul.
A köznevelési intézményekhez hasonlóan a kisebbeknél erősen támaszkodnak a szülőkre, akik nem csak az időbeosztásban segítenek, hanem motiválják is a gyermekeiket. Mára azt is látják, hogy hangszeres tanszakon az egyik legnagyobb nehézséget a hangolás kompetenciájának hiánya okozza, amit a növendékek általában 4-5. évfolyamon sajátítanak el.
Szólt arról is, hogy a drámatagozaton az egyéni fejlesztés és a beszédtechnika került előtérbe, a néptánc esetén pedig a folklórismeret bővítése dominál. Az előképzősök a népzene és a népmese világán keresztül kapcsolódnak a tánchoz, valamint videófelvételek segítségével a növendékek egyszerűbb tánclépéseket is tanulnak. A képzőművészeti tanszakon a speciális eszközök biztosítása jelentette a legnagyobb fejtörést.
– A képzőművészeti oktatás lényege épp abban rejlik, hogy nem ugyanazokat az alapanyagokat használjuk, amik általában otthon is fellelhetők. A tanszakvezető kolléganő személyre szabott csomagokat állított össze, bennük a második félévre szánt eszközökkel. Ezek március 20-ig átvehetők voltak, de arra is volt példa, hogy még a házhoz szállításban is segítséget nyújtott. Itt nem feltétlen készül hetente beadandó. A hosszabb időt igénybe vevő alkotások esetében a növendékek a munkafolyamat előremenetéről számolnak be.
Közel egy hónap elteltével úgy látják, a megváltozott helyzethez a diákok jól alkalmazkodtak. Nem egy esetben a tanárok egy másik arcát ismerték meg növendékeiknek, ami főként a következetességben és a szorgalomban nyilvánult meg.
– Úgy érzem, a bezártságban gyakran nem hátrébb kerül ez a hobbi, hanem sűrűbben nyúlnak hozzá a gyerekek – vélekedett a távoktatás előnyeiről.
Ezzel együtt hangsúlyozta, bár már közeledik az év vége, még nem jelent meg rendelet az értékelésre és az évzárás részleteire vonatkozóan. Amennyiben ezen a téren változás történik, azonnal tájékoztatják az intézménybe járó növendékeket és az érintett családokat.
