HH
München, 2013. Nagyjából harmincórányi anyagot vesznek fel egy idős hölggyel, aki közel hetven év után mesélni kezd. Az életéről, élményeiről, fiatalságáról, titkárnői munkájáról, ami a Harmadik Birodalomhoz kötődött. Így készült el az Egy német sors című osztrák dokumentumfilm, melyből néhány év múlva megszületett Brunhilde Pomsel (1911-2017) életrajzi regénye (a Hatszín Teátrum 2020 februárjában mutatta be a könyv alapján készült monodrámát, Molnár Piroska főszereplésével, Máté Gábor rendezésében).
A filmes visszaemlékezésre épülő történet szereplője végigvezet bennünket a hitleri Németország diktatúráján, s a Südende villanegyedétől egészen az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor barakkjáig kísérheti az olvasó a könyv „hősét”, aki fiatal éveit a harmincas évek Berlinjében töltötte. Egyszerre dolgozott egy zsidó ügyvédnek illetve egy náci tisztnek, és semmi abszurditást nem érzett abban, hogy zsidó barátnője kísérte el az NSDAP südendei helyi csoportjába, hogy belépjen a pártba. Ez volt az ára ugyanis, hogy a német birodalmi rádióhoz majd a propagandaminiszter, Goebbels hivatalába kerülhessen. Az a 10 márka felvételi illeték fájdalmasan érintette ugyan, egy vagyonnak számított akkor, de megérte…
Hosszú élet jutott Pomsel kisasszonynak. A visszatekintést, vagy annak feltételezett üzenetét a könyv második részében a társszerző napjainkba helyezi – bemutatva a populizmus erősödését, a demokratikus rendszerek leépülését- tengeren innen és túl.
Elfordíthatjuk-e a fejünket? Függetleníthetjük-e magunkat a mindenkori eseményektől? Van-e egyéni felelősség?
Brunhilde Pomsel – Thore D. Hansen Goebbels titkárnője voltam című könyvében egy kék színű gyapjúszövet kosztüm fehér selyembéléssel mindenesetre „lekerül a fogasról”…
HH
