Babák Z
Ha színház, akkor képzőművészeti tárlatnyitó a Szeparéban, jelentette ki Szenes János színháztörténész Zvadáné Mrsan Mária amatőr festő kiállításának megnyitóján. Tóth Etele és Molnár János gitárjátékát követően felolvasta Korbely István köszöntő sorait. A szarvasi festőművész Zvadáné Mrsan Mária mentora, egyben képeinek hivatott kritikusa.
“Mária a kezdetek óta jelen van a Ruzicskay alkotókör szervezésében és az alkotótevékenységben. Eddig szinte minden alkalommal részt vett a tizenöt év alatt a táborokban. Stílusát tekintve naturális festőnek mondható, de fellelhetőek az impresszionizmus jegyei képein. Precízen dolgozik, nagyok az elvárásai magával szemben. Főleg akrillal fest, a végső fázisban olajlazúrral fejezi be a képét, ezáltal megelevenednek a színek, az árnyalatok gazdagodnak a felületeken. Időnként kipróbálja a pasztell bársonyosan finom technikáját is. Témaválasztása rendkívül gazdag, érdekli a táj, a csendélet, a városrészletek. Különösen vonzódik a virágábrázoláshoz, amit sajátos módon fogalmaz meg.”
A megnyitót moderáló Rózsavölgyi Mihályné felkérésére Czifra Magdolna saját, kifejezetten erre az alkalomra írt versét olvasta fel, aminek természetesen az Élet-képek címet adta. Így kezdődött: “Néha egy kép előtt elmerengve életre kelnek a festett álmok / lélekben belépsz a zárt keretbe, s elfelejted a valóságot.”
A pénteki programdömping miatt a kiállítás megnyitását követően telefonon kerestük meg Marikát, aki tizenöt éve szervezi a nyári alkotótáborokat, illetve az abból kinőtt Ruzicskay alkotókört. Megerősítette, amit Korbely Pisti is megfogalmazott a köszöntőjében: a színek és az árnyékok fogják meg, témáit többnyire a tájak és a virágok adják, de mára kicsit rájuk unt, valami újra vágyik. Olyasmire, amin emberek, állatok, mozgás van, a csendéletek felől az életképek felé hajlik.
– Ha a tájképen nincs semmi, akkor az nekem olyan holtnak tűnik. Valami mozgás, vagy mozgással kapcsolatos dolog legyen rajta. Nem tudom, hogy hogy fog sikerülni ez az út, de most valami ilyesmiben gondolkodom.
A festéshez fűződő viszonyáról a következőképp vallott:
– Amikor elkezdek festeni, akkor egy másik világba kerülök, olyankor csak csend van, nyugalom, csak a festésre koncentrálok. Minden más kimarad. A rossz dolgokat olyankor hátrahagyom, mintha egy keretbe lennék, megszűnik a világ körülöttem és csak a vonalak a színek, a formák, a fény van meg én. Tényleg, mintha egy másik világba kerülnék. Számomra ez egy nagyon jó kis kikapcsolódás.
Arra a kérdésünkre, hogy mi alapján válogatott a kiállításra a tizenöt év terméséből, elárulta, hogy a “készleten levőkből” 🙂 Nagyon sok képét elajándékozza a családban vagy a barátoknak, ezért kénytelen volt az otthon maradtak közül válogatni.
Zvadáné Mrsan Mária képei megtekinthetők a Szeparé emeleti termében.
