Sajtóközlemény
A szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tanulói osztályfőnökeik kíséretében minden évben halottak napja közeledtével ellátogatnak az Ó-temetőbe, felkeresik az iskola egykori tanárainak síremlékeit. A gyakran több mint másfél évszázados sírok körül sok a tennivaló, különösen a temető félreeső szegleteiben találhatóknál. A munka elvégeztével a diákok koszorúkat, virágokat helyeznek el, gyertyákat, mécseseket gyújtanak, néma főhajtással adóznak az elhunyt oktatók, lelkész tanárok emlékére.
Az esemény azonban főként az emlékezésről szól, a nagy múltú gimnáziumban folyt munka szellemének megidézéséről.
Ebben az évben kiemelten Koren István (Domony, 1805. dec. 25. – Szarvas, 1893. ápr. 17.) botanikusra, tanárra emlékezünk.
Koren István 1812-ben domonyi elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. 1816-ban szülei Ikladra küldték németet tanulni. Középiskoláit 1816-1825 között Selmecbányán végezte. A gimnáziumi osztályok után a főiskola filozófiai, bölcsészeti, teológiai karára iratkozott be. Tanárai már ekkor felfigyeltek zenei tehetségére. 1825-től 1827-ig Pozsonyban teológiát tanult, s itt szerezte meg a középiskolai tanári képesítést. Innen a Zólyom vármegyei Osztrolukára került, Osztroluczki Miklós nagybirtokos fiának nevelőtanáraként.
1833-ban rövid ideig Besztercebányán tanítóskodott, majd 1834. január elején foglalta el új állását az aszódi latin iskolában, melyet felvirágoztatott, és rendes algimnáziummá szervezett. Ekkor már öt nyelven beszélt. Egyedül látta el iskolája minden teendőjét, igazgatója, tanára, gondnoka volt egy személyben, sőt még tanítványai zongoraoktatásával is foglalkozott, és segédlelkészi teendőkként magyarul, németül és szlovákul prédikált a templomban.
Leghíresebb tanítványa Petőfi Sándor volt, aki Aszódon tette meg első irodalmi próbálkozásait.
1856-ban azonban az osztrák hatóságok bezárták az aszódi latin iskolát. 23 évi munkásság után új helyet keresett, s 1856 őszén elfogadta a szarvasi főgimnázium tanári állását. Itt 1857-től 1883-ig tanított magyart, németet, latint és botanikát, s innen vonult nyugdíjba. Ezután a szlovák nyelvvel és irodalommal foglalkozott.
Botanikusként Szarvas környékének flóráját tanulmányozta, és annak leírását a főgimnázium értesítőjében közölte (1873-1874 és 1882-1883). Az évek alatt nagy herbáriumot alakított ki, több híres botanikussal növénycsere viszonyban állt. 25 kötetes Herbáriumamában a jeles botanikus 6500 növényt gyűjtött össze a világ minden tájáról. A préselt növények ma is meglepően jó állapotban vannak. Napjainkban, amikor a környezetszennyezés miatt sok növényfajt a kipusztulás veszélye fenyeget, még inkább felértékelődik ennek a gyűjteménynek a jelentősége.
A kutatók számára is különleges csemege Koren István 25 kötetes Herbáriuma, amely a szarvasi Városi Könyvtár Régi Gyűjteménye felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékei közt található.
A szarvasi Ó-temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékének felirata kiválóan jellemzi emberi nagyságát: “A munka volt életeleme, a nevelés egyetlen élvezete, a közjót szolgáltatni egyetlen dicsvágya, a köztisztelet jutalma.”
Síremlékét ebben a tanévben a 9. B osztály tanulói gondozzák.
Dr. Laukóné Adamik Edit
