in ,

Hol van már a madridi hó!?

Még Madridban, és szinte pont ugyanott, ahová esett, tudtuk meg Szelényi Nórától, aki ott él családjával. Őt kérdeztük hóhelyzetről, COVID-ról, az ottani életről.

Nóra tizenöt éve, akkori munkahelyétől kapott egy három hónapos ideiglenes angliai munkalehetőséget. Ott ismerkedett meg későbbi férjével, akit ugyanannak a anyacégnek a spanyol leányvállalata küldte ki ugyanoda. Marco gyári spanyol, Madridban élt. Mikor úgy döntöttek, hogy megpróbálják a közös életet, Nóra Spanyolországban, Marco Magyarországon kezdett állást keresni. Nóra talált először, így Madridban kezdték el közös életüket.

Nóra szarvasi. Olyannyira, apai nagyanyja, Tessedik Johanna révén Tessedik Sámuel egyenesági leszármazottja. Édesapja dr. Szelényi László még annak fénykorában a mezőgazdasági főiskolán tanított. Édesanyja Szelényiné Borgulya Mária a Fő tériben tanított, nagyapja pedig az a Szelényi Laci bácsi, akinél én 1978-ban, még hetedikes koromban elkezdtem angolul tanulni.

Azóta három fiuk született, akik már 13, 10 és 5 évesek. Spanyol-angol kétnyelvű iskolába járnak. Mind a hárman beszélnek magyarul is, a két nagyobb ír és olvas is mind a három nyelven, a legkisebb most tanul.

Az elmúlt hetekben Madrid a soha nem látott mennyiségű hóval, és természetesen a vírus kapcsán került a hírekbe.

Nórát kérdeztük, milyen most a helyzet Madridban.

Már 2 hét telt el a nagy havazás óta és még csak most kezd végre visszaállni Madrid a normál kerékvágásba, bár még mindig vannak olyan utcák, ahol hóakadályok vannak. Gond az is, hogy minden tele van letört ágakkal, kidőlt fákkal, ami nehezítette az utak, különösen a kisebb utcák takarítását. Gyakorlatilag szinte nincs olyan fa, ami nem sérült volna meg valamilyen módon. A természet errefelé nincs hozzászokva az ilyesfajta időjárási körülményekhez.

Szombaton, amikor több, mint fél méter vastag hótakaróra ébredtünk, egyetlen egy bolt sem nyitott ki. Nem lehetett még kenyeret sem venni, a közlekedés teljesen leállt. Szó szerint csak síléccel vagy gyalog lehetett közlekedni. Meglepően sokan kapták elő a sufniból a sílécüket, hódeszkájukat, és a lejtős utcákon egyből síelni, snowboardozni kezdtek. Amikor a metró újra el tudott indulni, állítólag néhány helyen azt használták sífelvonónak. A gyerekek persze mindenhol szánkóztak, ahol csak egy kis lejtőt is találtak.

A boltok egy-két nap múlva nyitottak ki, de még egy hétig szinte egyáltalán nem kaptak árut, mert a kamionok nem tudtak közlekedni. Emiatt már ijesztően üresek voltak a polcok.

Mivel a kukásautók sem tudtak közlekedni, a szeméthegyek is egyre aggasztóbb méreteket öltöttek a házak elé kipakolva, ami ahhoz vezetett, hogy hamarosan megtiltották, hogy az emberek levigyék a szemetet. Most, hogy a hó elolvadóban van, mind az olvadás, mind az esőzések miatt beázások vannak, illetve várhatóak.

Mennyire szokványos az ekkora hó Madridban?

Előre beharangozták, hogy az “évszázad havazása” jön, de ezen mindenki csak mosolygott. Mióta én itt élek, úgy 10-11 éve egyszer esett a hó Madridban, ami legfeljebb egy centis volt és tíz perc alatt el is olvadt. Ezek után az évszázad havazása kifejezést mindenki úgy gondolta, hogy talán most lesz akár öt, ad absurdum tíz centi is, és az megmarad vagy fél órán át. Erre leesett több mint fél méter hó, amivel a madridiak egyáltalán nem tudtak mit kezdeni. Aztán két nap múlva jött a fagy, de még szinte mindenhol ott volt a hó érintetlenül, ami – ahogy kell – ráfagyott az utakra, most már tényleg letakaríthatatlanul. Állítólag ekkora hó vagy 50 éve volt utoljára.

Élvezik-e a gyerekek a havat?

A madridi gyerekek között biztosan sokan voltak, akik most láttak először havat. A mi gyerekeink hozzá vannak szokva a hóhoz, hiszen járunk Magyarországra és néha síelni is. Nagyon szeretik és különös érzés volt nekik bent Madridban szánkót húzva síruhában és hócsizmában közlekedni. A kosárpályán hógolyóval kosaraztak és szó szerint fejest ugrottak a jó mély hóba.  

Milyen szabályok vannak életben Madridban a járvány miatt?

A márciusi első hullám idején teljes bezártságban élt egész Spanyolország hónapokon keresztül. Egyik napról a másikra bezárták az iskolákat, harmadnapra bevezették a távmunkát. Március közepétől egészen májusig nem lehetett kimenni az utcára, kivéve a bevásárlást és a gyógyszertárba menést. Ha valaki nem a legközelebbi boltba ment bevásárolni, komoly pénzbüntetést kapott.

Nem lehetett sem sétálni, sem sportolni, egyáltalán sehova kimozdulni. Akiknek a munkája nem tette lehetővé a távmunkát, azok munkáltatói igazolással mehettek csak dolgozni.

Májusban a deeszkaláció első fázisában végre ki lehetett vinni a gyerekeket napi egy órára, majd fokozatosan kiengedték a lakosság többi részét is. Külön időzónák voltak meghatározva a különböző korosztályoknak, valamint külön volt sportolási időzóna is végre.

Számunkra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy három fiúgyermekkel voltunk bezárva hónapokon át egy kicsi lakásba, és egyszerre kellett menedzselni az itthoni munkát a gyerekek iskolai feladataival, illetve hogy nem lehetett elmenni sportolni, még futni sem.

Tekintve, hogy Madridban nagyon magasak a lakásárak, a többség kisméretű lakásokban él, sokaknak az ablaka kis sötét belső udvarokra néz, kertje gyakorlatilag senkinek sincs, terasza is keveseknek, emiatt a bezártságot sokan nagyon rosszul viselték.

Augusztusban piros országgá minősült Spanyolország. Az október-november-decemberi második hullám intézkedései között itt is kötelezővé tették a maszkviselést, központilag a távmunkát javasolták, maximum hat főben korlátozták az összejöveteleket, valamint a vendéglátóipari egységek által fogadható emberek számát is csökkentették, illetve éjjel kijárási tilalmat vezettek be.

Időről időre lezárták egyes autonóm közösségek határait, vagy azokon belül régiókat, de teljes karantén nem volt. Madrid határait többek között halottak napja idején zárták le, hogy az emberek ne mozogjanak, ne fertőzzék végig az országot.

A harmadik hullám most kezdődött az ünnepek után, részben mert az év végi időszakban sokan vásárolgattak, utaztak, másrészt a brit variáns bejutása következtében. Az esetszámok lassan elérik, sőt meg is haladják a márciusi időszakét. A hírek szerint ennek ellenére egyelőre teljes karantént nem terveznek. Madridon belül úgynevezett egészségügyi zónákat zárnak le, ahol az esetszámok meghaladnak egy bizonyos határértéket. Ez azt jelenti, hogy csak indokolt esetben javasolják a lakást elhagyni, a lezárt zóna határait pedig munkába vagy iskolába menés miatt lehet csak átlépni. A vendéglátóipari helyiségekben max. 4 fő ülhet egy asztalnál. Az összejöveteleket tovább korlátozták olyan módon, hogy otthon nem lehet egyáltalán vendéget fogadni és hétfőtől előrehozzák a kijárási tilalmat 22 órára.

Kisebb incidensekkel, de megkezdődött az oltás a Pfizer és Moderna vakcinákkal. Egyrészt sokkal lassabban halad a tervezettnél, másrészt olyanok is megkapják, beadatják soron kívül az oltást, akik még nem lennének rá jogosultak ebben az első fázisban: egészségügyi dolgozók családtagjai, egyes polgármesterek vagy bizonyos magas beosztásban lévő személyek.

Hogy zajlik most ott az oktatás?

Az általános iskolák normál rend szerint működnek, de csökkentették az osztályok létszámát. A gimnáziumok, egyetemek félig online órákra álltak át.

A hóhelyzet miatt az iskolák másfél héttel később tudtak csak ismét kinyitni januárban. Először azért, mert nem lehetett közlekedni, utána pedig a keletkezett károk, beázás, tönkrement fűtés, kidőlt fák miatt.

A kisebbeknek, 3-5 éveseknek, (itt ez is már iskola) nincs online oktatás, néha küldenek feladatokat, de ezek opcionálisak. Itt 6 éves korig megtanítják a gyerekeket írni-olvasni. Az általános iskolásoknak (6-12 év) a márciusi időszak alatt csak feladatokat küldtek, most viszont volt már online óra is. A gimiseknek (13-18 év) online órák is voltak, vannak, valamint feladatokat kapnak, amiket egy alkalmazáson keresztül kell beküldeniük a tanároknak.

Minden reggel lázméréssel kezdődik a nap az iskolákban. Az osztályokat szétbontották mindenhol maximum 20 főre, így az ebédlőtől a tanári szobán át a tornateremig mindenhol osztálytermeket alakítottak ki. Az osztályok is fel vannak osztva úgynevezett buborékokra. Az ajtók ablakok egész nap nyitva vannak, naponta többször kell kezet mosniuk a gyerekeknek és az udvaron is csak meghatározott helyen lehetnek a saját kijelölt csoportjukon belül. A hat éven felülieknek maszkot kell viselniük. 

Ami egyáltalán nincs, az az iskolai délutáni külön foglalkozások, például kosáredzés, gitáróra … Az iskolán kívüli különórák, edzések nem álltak le, sőt meccsek is vannak, igaz közönség és szülők nélkül.

Ezen intézkedések mellett meglepően jól lement az első trimeszter. Mi csak szeptember első két hetében kerültünk karanténba egy iskolán kívüli incidens miatt. A gyerekeink együtt játszottak a játszótéren egy kislánnyal, aki másnap belázasodott és pozitív lett a tesztje. Mi nem kaptuk el.

Reméljük, Nóráék hamarosan túl lesznek az évszázad hava után beállt helyzeten, és a vírus is elkerüli őket! Azt is elárulta, hogy Marco időközben megtanult magyarul, így az már reális opció, hogy egyszer Magyarországon folytatják közös életüket.

Tetszett a cikkünk?

Tessedik örök

Házi pulykasonkás pizza