Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt
Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt (Fotó: Czesznak Lilla)
ban/ben , , ,

Nagyon eredményesek a szarvasi kincsvadászok

A közelmúltban a kerékpárút előzetes régészeti feltárásán találkoztam két terepruhába öltözött szarvasival, Czesznak Zsolttal és Kelemen Gáborral. Régóta ismerjük egymást, de akkor, a beszélgetésünk során derült fény arra, hogy ők megszállott kincskeresők, a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum Civil Múltkutatók csoportjának tagjai.

Ennek a kincskereső kifejezésnek persze lehet egy negatív felhangja a tévéből ismert fémdetektoros kincskeresőkről szóló sorozat kapcsán, de kihangsúlyozták, hogy ők etikus kincskeresők és a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeummal együttműködve a régészettudomány szolgálatában végzik önkéntes tevékenységüket.

Bár én semmit sem gyűjtök, azért a családunkban lett lett volna kitől örökölni a gyűjtőszenvedélyt, így az első kérdésem arra irányult, hogy megtarthatják-e azokat a kincseket, amiket találnak. A válasz nem, mert minden 1711 előtti régészeti korú tárgy, ami a földből előkerül, a magyar állam tulajdona, hívta fel Zsolt egyből az országok közötti jogszabálykülönbségre a figyelmemet, pedig már épp kezdett megtetszeni a detektoros keresés, hiszen kiben nem él a felfedezés iránti vágy. Zsolt ezzel a mondatával rövidre is zárta a kincskeresés iránti lelkesedésem további kibontakozását, és meg is állapítottam, hogy ez nem az én sportom.

Két főből álló csapatuk 2019-ben vette fel a kapcsolatot a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeummal. Lelkes lokálpatriótaként ajánlották fel önkéntes segítségüket – elsősorban – műszeres leletfelderítés tekintetében. A múzeummal való kapcsolatuk mára már egy jól működő, kölcsönös bizalomra és eredményes csapatmunkára épülő tevékenységgé fejlődött. 2020 tavaszától már az új örökségvédelmi jogszabályok által megkövetelt szerződéses viszonyban folytatják önkéntes közösségi régészeti tevékenységüket.

A közigazgatásilag Békésszentandráshoz tartozó területen kaptuk lencsevégre őket, és beszélgettünk hobbijukról.

Közösségi régészet? Mit nyújthat egy önkéntes a múzeumnak?

A civil szférából érkező, régészet iránt érdeklődő önkéntesek más-más ismeretekkel és szakmai háttérrel rendelkeznek. Ezek az ismeretek gyakran igen eredményesen kamatoztathatók egy közös együttműködés során. A saját tulajdonunkban lévő eszközeinkkel, műszereinkkel többféle területen is képesek vagyunk hatékony segítséget nyújtani a múzeum számára. Kizárólag a múzeum vezető régésze Szarka József koordinálása és szakmai felügyelete mellett végzünk kutatásokat. A közös együttműködés eredményeképpen már több, hazai szakmai körökben is elismert jelentős felfedezéssel büszkélkedhetünk.

Fotó: Czesznak Zsolt

Leggyakrabban műszeres leletfelderítést végzünk az ásatásokon, és a különféle beruházásokhoz kapcsolódó régészeti megfigyelés alá vont lelőhelyeken. Korábban a régészek az általuk rendszeresen végzett lelőhelybejárások során gyűjtött szórvány kerámiák elemzéséből próbálták meghatározni a megtelepedések korszakait. A mai fejlett technológiák és műszerek alkalmazásával a lelőhelyeken szétszóródott érmék, használati tárgyak és egyéb fém leletanyagok begyűjtése jóval pontosabb datálást tesz lehetővé. A sérülékeny szórvány fémleletek felderítése igen sürgető feladattá vált, hiszen az illegális fosztogatók, a mezőgazdasági művelés és a kemikáliák pusztító hatásai miatt azok napjai igencsak meg vannak számlálva.

Milyen tevékenységgel jár ez az egész a részetekről?

Civil segítőként a műszeres leletfelderítés során előkerült leletanyag dokumentálásából, fotózásából, csomagolásából, és az érmék azonosításából is igyekszünk kivenni a részünket. Fontos szempont hogy tevékenységünkkel ne terhet zúdítsunk a múzeum munkatársainak nyakába, hanem pontos információkkal, adatokkal ellátott leletanyagot szolgáltassunk be a régészek számára. A fémleletek előkerülési helyén rögzített GPS koordináták és térinformatikai szoftverek segítségével műholdas leletszóródási térképeket is készítünk, amiken a leletek egymáshoz való viszonya és intenzitása adja meg azt a mintázatot, amiből a lelőhely előéletére vonatkozó következtetéseket lehet levonni. Ezen kívül nagyfelbontású drónfelvételek készítésével, terepbejárásokkal is igyekszünk támogatni a múzeum régészeti tevékenységét.

Kelemen Gábor egy rög tartalmát vizsgálja
Kelemen Gábor egy rög tartalmát vizsgálja (Fotó: Babák Zoltán)

Mit nyújt mindezért cserébe a múzeum?

Röviden? Kalandot, élményt, ismeretszerzést és szabadban töltött minőségi kikapcsolódást. Bizonyára minden régészet iránt érdeklődő ismeri azt a borzongató érzést, amikor egy több száz éves régészeti emléket tarthat a kezében… Ez az érzés különleges élmény és (legalábbis számunkra) súlyos függőséget okoz 🙂 Minden egyes jelzett találattal, kifordított kis földkupaccal a gyermekkori karácsonyok ajándékbontogatásának izgalmát élhetjük át újra és újra…

Végül de nem utolsó sorban megtisztelő lehetőség, hogy hozzájárulhatunk őseink pusztuló tárgyi emlékeinek felkutatásához, megmentéséhez és kívülállóként izgalmas régészeti feltárásokon tevékenykedhetünk, illetve aktív részesei lehetünk számos érdekes kutatásnak.

A szabadidőn és egy detektoron kívül mivel kell még rendelkeznie egy amatőr régésznek, hogy sikerélménye is legyen?

Egy drága műszer birtoklása még édeskevés a sikerélményhez. A hatékony kereséshez kiváló helyismeret és rengeteg kutatásra fordított idő szükségeltetik. A Google műholdas térképet vizsgálgatva először olyan egyszerűnek tűnik minden… Majd később a terepre érve kissé megszeppenve szembesülünk azzal, milyen apró hangyák is vagyunk a végtelenbe nyúló hatalmas térben. A nagy többség persze igen hamar feladja. Néhány sikertelen próbálkozást követően általában beleunnak a mindenütt jelenlévő újkori fémhulladék gyűjtögetésébe és sikerélmény híján rövid úton megszabadulnak feleslegessé vált műszerüktől. Létezik azonban egy fanatikus réteg, aki télen-nyáron megszállottan kutatja a határt, éjszakákon át böngészik a régi katonai térképeket és a régészeti topográfiát. A domborzati adottságokat szemlélve hamar rááll a szemük az egykori megtelepedéseket sejtető helyekre, szórvány cserépedény maradványokra. Általában nem sokáig várat magára az első tálkapénz, Ferdinánd dénár, ütött-kopott pecsétgyűrű, római fibula… Innen már nincs megállás. A kincskeresés élménye ugyanolyan függőséget okozhat, mint sokaknál a játékszenvedély vagy a sportfogadás soha véget nem érő izgalma.

Czesznak Zsolt egy bronzkori nyílhegy megtalálását dokumentálja (Fotó: Babák Zoltán)

Sokáig nem néztek jó szemmel a fémdetektoros keresőkre. Mi ma az álláspontja az államnak, illetve a szakmának veletek szemben: barátok vagy ellenségek vagytok?

Fémdetektor-használat hazai helyzetképe és törvényi szabályozása folytán a 90-es évek elejétől már a civilek számára is könnyen elérhetőek lettek a különféle gyártmányú és tudású korszerű fémdetektorok. Ettől kezdve robbanás-szerűen megnőtt a fémkeresőzést hobbi szinten művelők tábora. Ezt a folyamatot tovább gyorsította az internethasználat széleskörű terjedése is, hiszen a gomba mód szaporodó fémkeresős fórumok igen közkedvelt és látogatott virtuális találkozóhelynek számítottak a régészet iránt érdeklődők számára.

Az illegálisan tevékenykedő tapasztaltabb detektorosok tábora az utóbbi években látványosan kétfelé szakadt. Egy részük magányos farkasként, leginkább hétvégén a saját örömére járja a határt. Házi magángyűjteményét és “archeológiai ismereteit” folyamatosan gyarapítva végzi áldásosnak korántsem mondható tevékenységét. A másik “sötétebb oldal” már sokkal pusztítóbb. Ők csapatban dolgoznak és régészeket megszégyenítő ismereteik, modern eszközeik birtokában rabolják végig hazánk legféltettebb régészeti lelőhelyeit. Talált kincseiket kiszakítva eredeti helyzetükből, aukciós weboldalakon vagy orgazdák közreműködésével értékesítik általában külföldön busás haszon megszerzése mellett.

Szerencsére a műkincstolvajoknak már egyre nehezebb a dolga. Néhány éve jelentős mértékben módosított örökségvédelmi törvényi szabályozás rendelkezik a fémdetektor használat szigorú feltételeiről. Az új rendelkezés lényege nagyon leegyszerűsítve: Bárki vásárolhat és birtokolhat fémkereső műszert, de azt még a saját udvarában sem használhatja legálisan. Minden a földből előkerült régészeti korú lelet megtalálását be kell jelenteni a területileg illetékes múzeumnál, hiszen azok az állam tulajdonát és kulturális örökségünk részét képezik. Aki nem így jár el az kiemelt szabálysértést követ el, és mindez komoly összegű örökségvédelmi bírságot, súlyosabb esetben szabadságvesztést vonhat maga után.

A szigorított törvényi szabályozás persze kevésbé tartja vissza a megélhetési fémkeresőket. Néhány évvel ezelőtt még fényes nappal is gond nélkül fosztogatták a lelőhelyeket. A kutya sem törődött velük. Szerencsére ma már más szelek fújnak a határban. Az örökségvédelmi hatóságok felismerve a visszafordíthatatlan, és mérhetetlen károkat okozó jelenséget, az egész országra kiterjedő intézkedéseket vezettek be annak visszaszorítására. A rendőrséget, a természetvédelmi őröket, mezőőröket, polgárőröket megfelelő tájékoztatással látják el annak érdekében, hogy a határt járva könnyebben megkülönböztessék a fémdetektoros kincsvadászt a motoros kaszát lengető közmunkástól.

kincskereső
Czesznak Zsolt terepmunkán (Fotó. Babák Zoltán)

Szerencsére az illegális fémkeresős tevékenység már a médiában is gyakran terítékre kerül, így a hétköznapi polgárok is egyre inkább képben vannak, ha a gépkocsiból kipillantva fémdetektort használó személyt fedeznek fel a távolban.

A sötét oldalhoz képest ti hol helyezkedtek el a régészeti táplálékláncban?

Az előbb említett fanatikus fémkeresős tábornak létezik olyan jószándékú törvénytisztelő rétege, akik felszerelésüket, tapasztalatukat és szabadidejük jelentős részét örömmel áldozzák fel annak érdekében, hogy törvényes keretek mellett hódolhassanak tovább szenvedélyüknek. Aki ezt nem teszi meg és nem hagy fel az illegális fémkeresős kutatással, az előbb vagy utóbb komoly bajba kerülhet. Egy szürke hajnalon könnyen arra ébredhet, hogy a rendőrség tart zajos ébresztőt és házkutatást az otthonában. Ez nem annyira vicces, főleg, ha az álmukból felvert rémült csemeték is végig nézik az egész megalázó felhajtást…

Jó néhány hazai múzeum és civil kezdeményezésekre nyitott régész szakember a külföldön már sikeresen működő mintát véve alapul megpróbálja integrálni és önkéntes segítőként törvényes keretek betartása mellett közösen végzett kutatómunkába vonni a fémkeresősöket. Ennek a gyakorlatnak máig számos ellenzője van régész szakmai körökben is, de a látványos eredmények és pozitív tapasztalatok hatására egyre több múzeum tár ajtót az azon kopogtató civilek számára. Néhány éve hazánkban is megalakult a Közösségi Régészeti Egyesület. Az ahhoz csatlakozó civilek és szakemberek az Örökségvédelmi hatósággal karöltve közös erővel próbálják a dolgot hazai viszonylatban is jól működő keretek közé szervezni.

Végül elárulsz valamit az eredményeitekről?

Másfél év alatt több mint 500 régészeti korú szórvány fémleletet szolgáltattunk be, amiből 230 darab régészeti korú érme a római kortól a késő-középkorig, illetve 70 darab gyűrű, melynek jelentős hányada középkori pecsétgyűrű és számos egyéb használati tárgy.

Jelentősebbek ezek közül a középkori Káka falu templomának és templom körüli temetőjének lokalizálása és leletmentése, három darab 15. századi aranyforintból álló éremkincs lelet felderítése, és egy 3000 éves, több mint 50 darab fegyverből, lószerszámból és egyéb használati tárgyból álló bronzkori áldozati leletegyüttes (depó) felfedezése.

Tetszett a cikkünk?

Sikeres húsvéti adománygyűjtés

Ön mire jogosítaná fel a védettségi igazolással rendelkezőket?