Babák Z
Bontják Szarvas Körös-látképének meghatározó elemét, az önkormányzati üdülőt. Hogy ez most örömteli vagy nem azt mindenki eldönti magában. Mikor felhívtam Demeter Lászlót, már kettőnk között is két homlokegyenest ellentétes vélemény alakult ki erről, de mindketten megértettük, és elfogadtuk a másik állás- és nézőpontját.
Véleménye szerint 20 millióból – ennyibe kerül a bontás – nagyon szépen, a mai kor igényeinek megfelelően fel lehetett volna ruházni. Véleményem szerint meg annyira kilógott a – hatvanas évek első felében minden bizonnyal korszerű épület – a Körös panorámájából, hogy nekem nem fog hiányozni. Lesz egy összefüggő Körös-part… amíg valakinek ismét be nem teljesedik az álma egy műpalánkvár képében… amit hatvan év múlva szintén lebontanak az utódok, akik már régen nem lebetonozott négyzetméterben, hanem zöldfelületben mérik egy város élhetőségét… és akik szintén semmit sem fognak találni arról, kinek is köszönhető ez a seb a panorámán.
“Grimm Mór tagja volt a képviselő testületnek, 1902–1904 között a nagyközség bírói tisztét töltötte be, fűrésztelepe az önkormányzati üdülő telkén, fatelepe pedig az Ifjúsági Ház (jelenleg a könyvtár van itt elhelyezve) helyén volt”, áll a Szarvasi Krónika 2012-ben kiadott 26. számának 43. oldalán lábjegyzetben.
Az ikonikus épületről sajnos szinte semmilyen dokumentációt nem lehet fellelni. Demeter László visszaemlékezése alapján 1962-ben, mikor ötödik osztályos volt, amikor kivitték őket, hogy megnézzék, hogyan szerelik a betonvasakat.
Demeter László egy baráti társasággal még az épület bontása előtt tartott egy búcsúztató bulit, amire dr. Molnár Mihály, korábbi önkormányzati képviselő írt egy verset, a város korábbi polgármestere pedig arról egy verselemzést.
Molnár Mihály: Búcsú egy üdülőtől
Vándor! Ha majd erre jársz,
s engem itt már nem találsz,
engedj el egy csendes sóhajt,
amely talán rólunk szólhat.
E hely volt az ifjúságunk,
melyet olykor ma is vágyunk,
bevált, avagy kihűlt álmok
mára foszló délibábok.
Ide jártunk elbúcsúzni,
gyerekünk itt tanult úszni,
szövődtek itt nagy szerelmek,
sörbe fúló merész tervek.
Volt itt sokszor dínom-dánom,
és másnapos szánom-bánom,
disznótor és díszvacsora,
lakodalmak egész sora.
Hivatali öreg Volga
hátuljába beledugva
Nagykunságból hoztunk birkát,
hogy csináljunk egy jó vacsorát.
A Szilágyi Gyuri bácsi
akkor mondta: banda ácsi!
ha elkészült a paprikással,
s leülhetett konyakjával,
és szólt a kedvenc nótája:
„Sarkon van a Mari néni kocsmája.”
A megyei prominensek
sofőrökkel jöttek-mentek,
lehozták a titkárnőket,
kikkel titkon félreléptek,
és amíg ők ott fönt nőztek,
Piglerék lent halat főztek.
Felsorolni nem is lehet,
hogy e csúf ház mit jelentett,
kocsmaforma, bár nekünk szentély,
oly meghitten csendes, szerény.
Szürke volt, de így szerettük,
mert magunkénak tekintettük.
Ti!
mindannyian jó emberek,
kik búcsúzni eljöttetek,
könnyezhettek, mert már lőttek
a volt „Tanács Üdülőnek”!!!
2021. június 04.
És az elemzés dr. Demeter László tollából:
Mottó: Tót túróst az Ildikótól, verset molnártól
Verselemzés
Michael Molinári: Búcsú egy üdülőtől
A költő életműve jól ismert: a fiatalkori pajzán verseit az érett férfibölcsességgel átszőtt forradalmi versei követték majd – napjainkban – a letisztult líraian érzelmes őszikéivel örvendezteti meg hódolóit.
Bár rímei néhol már döccennek, jambusai, hexameterei megkoptak, de a verssorok mögül még mindig felbukkannak a briliánsan megcsillanó költői képei, utánozhatatlan humora, mély humanizmusa.
A vers műfaja: óda, elégikus elemekkel ötvözve. Felidézi egy általa jól ismert, gyakran látogatott épület fénykorát és várható megdicsőülését a buldózerek által. Sajnálja a házat, mert sok emlék köti őt ide. Ezek közül többet fel is idéz, ezzel az olvasóban is jó érzéseket kelt. Soraiból kiderül, hogy a világ nem sokat változott. Amikor épült – kb. 60 éve – se kérdezték meg azoktól, akiknek a pénzét erre fordították (igaz, ők nem is használhatták), hogy legyen-e? A bontás fölött sem lett népszavazás kiírva. Ma is úgy van, mint régen: a nép, az istenadta nép, választott vezetőin keresztül él a jogaival, gyakorolja a hatalmat és élvezi annak javait.
A vers szerkezetileg jól felépített, annak ellenére, hogy a költő kb. öt percet foglalkozott annak megírásával. Így sose fogjuk megtudni, hogy Molinári, az ügyvédek között a legnagyobb költő vagy a költő között a legjobb ügyvéd. Majd eldönti az utókor. Az a hálás.
Az első és utolsó bekezdés szinte keretbe foglalja a mondanivalót – mind a kettő megszólítás. Kezdődik a Vándor!-ral és befejeződik a T!-vel Tegező stílus érzékelteti, hogy a költő közénkvalónak tartja magát, együttérez velünk. Két régi ismerősét nevezi csak néven: Pigler Pistát a „zsákos Győri” sofőrjét és Szilágyi Gyuri bácsit, nemzetközi hírű birkapörkölt-főző honfitársunkat. (Ha az ő főztjéből a hungaricum karcagiak ettek volna *** a Kákai-legelőre.) A többiek anonimek maradnak, nevüket rejtse jótékony homály, csakúgy, mint vágyaikat, álmaikat, melyek ma már „foszló délibábok”. Felidézi a gyerekúszást, a szerelmeket (bár az utóbbi megelőzte az előbbit) jó kis sörözéseket, dínomot és dánomot, szánomot és bánomot. Azután a nagy evéseket, főleg vacsorákat. Pikánsan és diszkréten pendíti meg a pajzánság húrját is: a megyei prominensek ide jártak…, a helyiek meg oda… Igazából nem kell nagy fantázia hozzá – pedig ezek megalapozatlan pletykák és intrikák voltak akkor is. Hát még ma!
Összefoglalva: érzékelhető, hogy a költő jókedvében írta a verset, bár annak témája szomorú – mégis, ha leltárt készítünk, pozitívan jövünk ki belőle. Kihoztuk az üdülő lehetőségeiből azt, ami volt benne: napsütés, fürdés, fiatalság – mi már úgyse élvezhetnénk soká!
Az ifjúság – fiatal utódaink – meg menjenek a Kacsa-tó szökőkúttal ékesített partjára, vagy oda, ahova (szívünk szerint) kívánjuk őket! Ha szerencséjük van, még életükben azt is lebontják, ami most készül a Tanács-üdülő helyén, És írhatják majd verseiket. Ha lesz nekik egy Molinárijuk, aki világosan megírta nekünk, hogy mit akart a költő?
Ladislaus Demetrius, a Lőwy SPA Baráti Társaság alapító elnöke
Készült 50 példányban azoknak, akik eleget tettek Mihaleczné Marika és Kolompár Gyuri – ötletgazdák – hívó szavának, és egy kis nosztalgiázásra összegyűltek.
Brlás Attila, amatőr helytörténésztől kaptuk a galéria első három képét, amihez a következő magyarázatot fűzte: A rosszabb minőségű fekete-fehér kép úgy 1969 körül készült, a másik fekete-fehér a felirata szerint 1978. május 20-án. A színes képeslapot 1986-ban adták ki.
