in , ,

ImádomImádom

A kosárlabdasport fiatal tehetsége…

Sass Péter (feketében)
Sass Péter (feketében)

A Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakoróintézménye szeptemberben indult sorozatában olyan tehetséges Gyakorlósokat mutat be, akik sportban, művészetekben, vagy különböző tudományterületeken kiválóságok. A sorozat első részében Bencze Hunor nyolcadik osztályos tanulónk mutatkozott be, aki a motocross világába engedett betekintést. A kiváló sportolói teljesítményekről és a különleges sportágról a Newjság is interjút közölt. A mostani írásban Sass Péter nyolcadik osztályos kosárlabda sporttehetség, a pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia játékosa mutatkozik be egy rövid interjúban.

Sass Péter még csak 14 éves, de már rengeteg sportágban kipróbálta magát. Két éve a pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia játékosa. Peti eddigi sportpályafutásáról beszélgettünk.

– Miként kezdődött a sportkarriered?

Kisvárosi fiúként túl sok lehetőségem nem volt, abból választhattam, ami rendelkezésre állt. Apával megnéztünk karate, úszó, foci edzéseket. A foci, mint minden fiút engem is vonzott, szüleim pedig ragaszkodtak az úszáshoz. Így végül mind a kettő kiválasztásra került. Az úszást nem szerettem de lelkiismeretesen lejártam az uszodába és ami a lényeg megtanultam úszni. A foci azonban nagy szerelem volt. Jó volt a csapat, jók voltak az edzők. Mindennap vártam az edzést, a hétvégi tornákat, tulajdonképpen focikarrierről álmodoztam. Apával jártunk a válogatott meccsekre, még Marseille-be is elutaztunk az EB-re. Szóval minden arról szólt nekem, hogy rúgni fogom a labdát.

– Hogyan lett ebből kosárlabda?

Ó, a kosárlabda előtt még megérkezett az életembe az asztalitenisz. Anya kérdezte az egyik délután, hogy mivel van Szarvason lehetőség pingpongozni nincs-e kedvem megnézni? Persze lementem az edzésre és ottragadtam. Tetszett, hogy egyéni sport, hogy tőlem függ minden így belekezdtem az edzésekbe. Jó volt a társaság, hamar jöttek az eredmények. Folyamatosan versenyekre jártunk. Ha jól játszottam nyertem, ha nem ment a játék csak magamat okolhattam. Jött a diákolimpia, a városi döntők után, megnyertem a megyei döntőt egyéniben és csapatban is sikerült győzni így részt vehettem az Országos döntőben is. Minden abba az irányba mutatott, hogy a kaucsuk labda lesz a kedvencem.

Ekkor halottam, hogy a suliban elindult a kosárlabda. Otthon kérleltem a szüleimet, hogy hadd mehessek le kosáredzésre. Ők azt kérték, hogy döntsem el mit szeretnék mert az asztalitenisz és a labdarúgás mellé talán nincs szükség egy harmadik sportra. Persze leengedtek kosáredzésre ami nagyon tetszett nekem. Néhány edzés és egy nyári kosártábor után elkezdődött a bajnokság. Tele voltam sikerélményekkel. Szinte minden meccsen 20 pont felett dobtam, nekem szurkoltak a nézők, eljöttek a meccsekre a barátok, a rokonok. Szárnyaltunk. Az edzőim Darida Ani néni és Karcsi bácsi nagyon sok mindent megtanítottak nekem. Kezdő csapatként az alsó H csoportból indultunk és az A csapatban zártuk a szezont. Az év végi záróeseményen én kaptam az év játékos címet a dobott pontjaim 330 pont felett voltak. Szuper volt minden.

Sass Péter az első sorban jobbról a második

A játéknak köszönhetően a zalaegerszegi anyaegyesület is meghívott a csapatba így Szarvas mellett már a Zalaegerszegben is játszottam. Tök jó volt a társaság, élveztük a játék minden percét. Persze azzal. hogy az ország másik felén kellett játszani sokat is kellett utazni. Ebbe persze bele kellett szokni, hogy hétvégeken jött a kisbusz és irány a majd 400 kilométerre lévő Egerszeg. A csapattal bejutottunk az ország legjobb csapatai közé a Jamboree rendezvényre. Ekkor játszottam először Pécsett az Akadémián. Ez a hely minden kosaras gyerek álma. Vadonatúj épületeket, egy csomó kosárpálya, sok-sok jó edző, szóval minden a kosárlabdáról szól. Arra gondoltam, hogy én egyszer itt szeretnék játszani. Aztán jött a lehetőség, egy hét próbajáték és utána teljesült az álom engem is kiválasztottak és átigazoltam Pécsre.

Rögtön a mélyvízbe a serdülő A csapatba. Folyamatosan meccsek, utazások sok-sok jó meccs és győzelmek. Sajnos a vírushelyzet kicsit közbeszólt így a meccseken szurkolók nem vehettek részt, ez nagyon hiányzott. A csapattal bejutottunk az ország legjobb négy csapata közé és ami a legfontosabb volt, hogy ebben az évben is számítanak rám egy korosztállyal feljebb így maradtam az Akadémián. Az évet jól kezdtük, a felkészülési időszakban augusztusban Nyíregyházán megnyertünk egy nemzetközi tornát. A másik két országosan kiemelt Akadémia csapatát is megvertük. A bajnokságban pedig bejutottunk a Főtáblára. Most indult el a bajnokság alapszakasza amit győzelemmel kezdtünk.

-Pécsett élsz, hogy tudsz így a Gyakorlóban tanulni?

Két éve egyéni tanrendben – régi nevén magántanulóként- tanulok. A sulitól, a tanáraimtól sok segítséget kapok. Pécsett egy magán oktatási stúdióba járok, ott készülök a központi felvételire. A tanárok, az osztálytársak küldik a napi anyagokat én pedig az Akadémián tanulok egyedül. Persze amikor van lehetőségem akkor Szarvason bemegyek a suliba mert a legjobb amikor az osztálytársakkal vagyok.

-Mik a további célok?

Legfontosabb a tanulás. Szeretnék Pécsett maradni és ott járni gimnáziumba. A kosárlabdában pedig jó lenne majd az egyetemi bajnokságban később az élvonalban játszani. Azt gondolom, hogy megteszek érte mindent, hogy ezek az álmok teljesüljenek.

Gratulálunk és további kiváló sportolói teljesítményt, eredményeket kívánunk!

Gy.Sz.

What do you think?

Őszi pulykaraguleves

Köszöntsük az őszies időjárást pulykaragulevessel!

Bagosi Marianna balról a második

Nemzetközi karatés sikerek: szarvasi arany-, ezüst- és bronzérem a horvát openről