A júniusi beharangozó cikk megjelenése után a 2020-as tokiói olimpia előkészületei kötötték le a sportszeretők figyelmét. Nagy öröm hogy, Bodonyi Dóra aranyat és bronzérmet is szerzett Japánban. Dóra azóta Szarvas és Békésszentandrás díszpolgára lett.
A mából közel 70 évet kell visszalépnünk, hogy olyan olimpikont említhessünk, aki Szarvason élt és sportolt. Ő volt a fiatalon elhunyt vitéz Tersztyánszky Ödön, akinek halála után emlékére vívóversenyeket rendeztek Szarvason.
De hogyan is került az emlékverseny elsőként Szarvasra? Békés megye első hivatalos sportegyesülete, az 1875-ben alakult Szarvasi Vívó Klub volt, mely időnként mélypontra került, szüneteltette működését, majd főnixmadárként újraéledt.
Így történt ez 1932-ben is, mikor Oszmán Jenő a Mezőgazdasági Technikum tanáraként Szarvasra került. Áldozatos, szívós kezdeményezésére újraszerveződött a klub. A fiatal tanár képzett, vizsgázott, elismert vívómester volt.
1931-ben még az ismert és eredményes budapesti vívóklubnak helyet adó (köztük Vén Fiúk, MTK, Royal Vívó és Céllövő Klub) Fodor-féle vívóteremben dolgozott vívómesterként.
Az itt több olimpikont felnevelő híres Fodor Károly mester 1927-es halála előtt átadta a termet és annak vezetését István fiának. Oszmán Jenő több társával itt fogadta esténként a vívóversenyzőket. A nagy hírű vívóteremben ifjú Fodor István méltó volt apjához. Elek Ilona kétszeres olimpiai és hatszoros világbajnok, valamint ötszörös világbajnok Margit nővére is nála kezdett vívni. De járt ide több más olimpiai bajnok is, dr. Fuchs Jenő négyszeres, Pechauer Attila kétszeres olimpiai bajnok, sőt a rendkívül sokoldalú tanár, dr. Gerencsér László mester, mint iskola alapító, aki Elek Margit mestere is volt. Oktatott Szőts Aladár mester, korábbi bajnoki ezüstérmes versenyző, majd Bárány Árpád olimpiai és világbajnok tőrvívó későbbi mestere, Gazmann Ferenc mester is (Ozorai Schenker Zoltán és Sákovicsné Dömölky Lidia első mestere), Sztarikay Sándor vívómester és Vágó László testnevelő-vívómester. A hat kiváló mester együtteséből Oszmán kivált.
1932-ben otthagyva fővárost és a kiváló tanítványokat, a beugró híres versenyzőket, mestereket, a Szarvasi Mezőgazdasági Technikum tanára lett.
Oszmán (több helyen Ozmánként szerepel) azonnal munkába fog szeretett sportja érdekében a már említett klub kereteiben belül. Szponzorokat, támogatókat keres és talál. Ezt későbbi újságcikkében pontosan leírja.
Dr. Keszt Béla – maga is korábbi sikeres vívó – lett akkoriban a Szarvasi Takarékszövetkezet elnöke, akinek tekintélye és jó kapcsolatai is voltak. Ő vállalta a szakosztály vezetést.
Oszmán személyesen is jól ismerte Tersztyánszkyt. A város saját szülöttének tekintette a bajnokot. Még az újraalakulás évében elérik, hogy ősszel már Szarvas Nagyközség Önkormányzata rendezheti a Tersztyánszky Emlékversenyt.
Ezt a cikket több fővárosi és vidéki lap cenzúrázás nélkül át is veszi. Erről tudjuk, hogy nem így igaz, de csodálatos, hogy a szarvasiak ezt egyöntetűen így érezték. Versenydíjként egy ezüstkoszorút ajánlanak fel vándordíjként az egyéni győzteseknek, melynek egy-egy levelére írnák évenként a győztes nevét.
Dr. Schauer Gábor főszolgabíró képviseli az önkormányzatot, egyeztet a Szarvasi Tenisz- és Vívó Klub vezetésével, napi kapcsolatban volt dr. Keszt Bélával. Ezt a helyi sajtó, majd a Nemzeti Sport is hírül adja, és bekerül a Vívó Szövetség programjába.
A verseny megszervezéséhez Oszmán szövetségi kapcsolatai is szükségesek, szerencsére mindenkit ismer, de a szarvasi háttér is fontos a rendezéshez, szállás, étkezések, programok, stb.
Az országos szövetség Budapesten hagyományosan 1933. január második felében tartja kardvívó versenyét, melyre az olasz vívóválogatott mellet más belföldi és külföldi vívók is neveztek.
A tervek szerint a hétközben tartott sporteseményt a hétvégén Szarvason kétnapos versennyel folytatódna, a mezőny kiegészülne még a közeli vidéki klubok versenyzőivel és egyben itt véget is érne.
A még decemberben indított Szarvasi Újság első száma sportrovatát már Tersztyánszky Ödön méltatásával kezdte, miközben a szövetség az olaszokkal az egynapos rendezésről egyeztetett. De Szarvas már ezzel is a sport, a vívás iránti érdeklődés középpontjába került, „rajta a világ szeme”, írta az újság. Helyi, vidéki is országos lapok követik a napról napra változó programot, résztvevőket, eseményeket.
Ez a város vezetése, a közönség és Oszmán szakértelme, dr. Keszt Béla városi és pénzügyi kapcsolatai nélkül nem sikerülhetett volna. Az olaszok végül nem jöttek, nem jöhettek el, a hazai versennyé válást az utolsó napokban az időjárás döntötte el.
Pénteken már egész Ausztria, szombat reggelre már a Dunántúl közlekedése is megbénult a hatalmas hóviharok, orkánszerű szél miatt, néhol többméteres hóakadályról is írtak. Ez még vasárnap is folytatódott, közben már keletről is jött a mínusz 15-20 fokos hideg. Vidéki magyar is lemaradt, de így is sok versenyző érkezett meg január 21-én szombaton este.
A vasútállomáson helyi lakosok lovaskocsikkal, a két középiskola diákjai énekkel és verssel fogadták az érkezőket, és segédkeztek a kocsikra pakolásban. Dr. Schauer Gábor főszolgabíró beszéddel köszöntötte a vendégeket, az üdvözlése és a bajnokot méltató megható szavai a másnapi újságban is megjelentek.
Idézet a beszédből: „Kegyeletes áhítattal borulunk le drága emléked előtt a mai napon, mi, szarvasiak, akik az egykori gyermek szerencsés ismerősei, a vitéz férfi büszke csodálói, a megdicsőült testvér fájdalomtól megtört hátrahagyottai vagyunk. Te balkézzel verted a világot, mi imára kulcsolt két kézzel kérjük a magyarok Istenét, hogy a te győzniakarásodnak szelleme lengjen a nemzet ifjúsága felett, s ha kell karddal vívja ki azt az igazságot, amelyért Te vitézül harcoltál, amelyet hirdettél, s amely az égi Atya mellet is – legrózsásabb álmodat képezi”.
A Szövetséget az elnök, Rakovszky Iván képviselte volna, azonban az időközben bekövetkezett még hatalmasabb hóvihar miatt – több benevezett versenyzőhöz hasonlóan – nem tudott ideutazni. Megérkezett Ödön főmérnök öccse, Gábor is, aki 24 éve itt érettségizett, és akkor is rengeteg ismerőssel találkozott.
A fővárosi lapok szerint a Tersztyánszky család több tagja, köztük a család szarvasi tartózkodása alatt itt tanító Mari nővére is eljött. Vasárnap reggel 9 órakor a Gazdakör hatalmas színháztermében kezdődtek a selejtezők, amin a válogatott magyar vívók még nem vettek részt, ők délután kezdtek.
Ez – a 60-as évek végén lebontott terem és hozzáépített épületegyüttes – a Mittrovsky-kastéllyal és a Turul-szoborral szemben volt, kétoldalt karzati lelátókkal. A teremhez egy jól felszerelt színpad volt hozzáépítve orchester árokkal hangversenyekre, zenés színi előadásokra. De táncestélyeket, vacsorákat, iskolai programokat is rendeztek itt, sőt, még mozielőadásokat is. A mozi Turul néven működött, utána testnevelésórákat is tartottak benne.
Délelőtt 18 vívó lépett pástra, délutánra rendeződtek a sorok, a szerencsésen bejutott 4-500 néző nagy érdeklődéssel kísérte a versenyt, melyet végül Rajcsányi László (a későbbiekben háromszoros olimpiai-, és világbajnoki aranyérmes) nyert, megelőzve Tímár Gyula repülőszázadost (Honvéd Tiszti VC), az esélyesként induló Maszlay Lajos (később 2 olimpiai bronz-, 3 világbajnoki aranyérem) harmadik lett.
A később Tersztyánszky Ödönről sokat és hitelesen író dr. Zöld Ferenc válogatott vívó, szakíró, sportvezető, a londoni olimpiai vívócsapat vezetője, fogfájása miatt szerepelt rosszabbul. Az olimpiai csapat tagjait is láthatta és megtapsolhatta a közönség, ők bemutatókat tartottak. A vidéki versenyzők díját dr. Keszt Béla nyerte.
A még aktívan vívó kétszeres olimpiai bajnok, dr. Tóth Pétert is hiányolhatta a közönség, pedig édesanyja és annak hét testvére, valamint anyai felmenőik az 1700-as évekig visszavezethetően Szarvason születtek és laktak.
A díszvacsora és eredményhirdetés az Árpád Szálló nagytermében volt, ahol dr. Pánczél József vármegyei főjegyző után dr. Schauer Gábor főszolgabíró, majd dr. Tóth Pál képviselő köszöntötte a versenyzőket és a bemutatókat tartó olimpiai aranyérmeseket, Kabos Endrét, Nagy Ernőt, Petschauer Attilát, az asszók levezetését végző Jekelfalussy Piller György egyéni és csapat olimpiai bajnok testőr-századost, szövetségi kapitányt, és természetesen a győztes és helyezett versenyzőket. Országos és vidéki lapok szerint Szarvas jól vizsgázott a rendezésből. Egész Békés megye az következő évtől sajátjának tekintette a rendezvényt.
Az évnek még volt egy később hagyománnyá váló eseménye. Még júniusban a budapesti világbajnokságra visszatértek az olaszok, és a magyar vívókkal együtt elmentek a Farkasréti Temetőbe vitéz Tersztyánszky Ödön emlékművéhez.
A sírt megkoszorúzták, és elnökük, Mazzini szenátor megszólította a halott bajnokot:
”Colonel Tersztyánszky!” és az olasz csapat a „Presente!” (jelen vagyok!) kiáltással válaszolt helyette.
Ez az olasz szokás ettől kezdve a Tersztyánszky Emlékversenyeken kedves és örökös hagyomány lett. 1935-ben Budapest, majd 1935-ben, 1938-ban és 1940-ben Cremona rendez Tersztyánszky Emlékversenyt. Amikor az olaszok Tersztyánszkyt szólítják, a magyarok – az egy olimpián 5 aranyérmet nyert, szintén elhunyt – idősebb Nadi testvért, Nedot és válaszolnak nevükben „presente”, illetve „jelen” kiáltással.
Szirony Pál