ban/ben ,

Két férfi egy padon

Két férfi, egy pad, Boronyák Gergely és Timkó János Edward Albee Zoo Story-jában (Fotó: Galambos Edit)

Vasárnap délután ismét hatásos, megdöbbentő, elgondolkodtató színház részese lehetett az, aki elment a felolvasószínházba a Cervinus Teátrum kamaratermébe. Edward Albee Zoo Story című színművét láthattuk Dósa Zsuzsa rendezésében.

Dósa Zsuzsa ezúttal is zseniális darabot választott, a két színművész ezúttal „Boronyák Gergely és Timkó János vagy Timkó János és Boronyák Gergely” – ahogy dr. Dósa Zsuzsa művészeti igazgató, rendező bemutatta színészeit. A két művész olyan átéléssel, olyan egymásra figyeléssel játszott, ami nélkül nincsen felolvasó, amiért ezek a felolvasók mindig igazi színházi élménnyé válnak a közönség számára. Most először örültem volna, ha hallom a rendező, Dósa Zsuzsa elemzését a két figuráról, de azt is tudom, akkor nem lett volna ekkora hatással rám a történet. Így magamnak kellett megfejteni a darab lényegét, a két szereplőről véleményt kialakítani. Péterről, (Boronyák Gergely) és Jerryről (Timkó János).

Edward Franklin Albee amerikai drámaíró és színházi rendező műveiből láthattunk már itt, a felolvasószínházban. Pár éve a Nem félünk a farkastól címűt, januárban pedig a Három magas nőt, amely három csodálatos színésznő előadásában született meg.

A Zoo Story Albee első jelentős egyfelvonásos alkotása. A történet New Yorkban a Central Parkban, egy padon játszódik. Péter, aki felesége, két lánya, két macskája és két papagája elől pihenésképpen a park csendes padján könyvébe merülve olvasna, és Jerry, a csavargó története kelt életre Boronyák Gergely és Timkó János tolmácsolásában.

Jerry már várja Pétert, mert „beszélhetnéke” van, hiszen a darab jó részében ő tartja szóval a férfit, egy kis könyvkiadó vezetőjét, aki középosztálybeli és elégedett életével. Jerry szinte semmivel nem rendelkezik (tételesen felsorolja mije van), kiábrándult, de értelmes kommunikációt szeretne valakivel. Van benne valami félelmetes, taszító, mégis néha megnyerő, kedves, de van valami, ami nem stimmel a viselkedésében.

Jerry a „Voltam az állatkertben” mondattal próbál beszédbe elegyedni Péterrel, aki először meg sem hallja a mondatot, amíg Jerry oda nem megy hozzá. Jerry bizarr történeteket mesél magáról, közben persze kérdezgeti Pétert. Sok minden kiderül Jerryről, az is, hogy azért volt az állatkertben, hogy „…jobban megértsem milyen a kapcsolata az embernek az állatokkal és milyen a kapcsolata az állatoknak egymással és az állatoknak az emberekkel.” Hosszan beszél a háziasszonya kutyájáról, akit megszelídített. Az is kiderült, hogy kevés emberrel beszélget. „Időnként rám jön, hogy beszélni szeretnék valakivel, beszélgetni, igazán, szeretnék megismerni valakit, mindent megtudni róla.” Péter, ha néha nehezen is, de válaszol Jerry kérdéseire, de egyszer kifakad „Ez nem beszélgetés, amit maga folytat velem… csak faggat és faggat. És… én… az igazat megvallva … úgy hiszem, kicsit tartózkodó természetű vagyok.” Többször majdnem kudarcba fullad a társalgás, mégis mindkét férfi békülékenyen újabb esélyt ad a másiknak.

Jerry állatnak képzeli magát, a középosztálybeli Pétert embernek, a beszélgetés Jerry kísérlete csupán? Erről szól… vagy mégsem? Esetleg fordítva? Jerry észjárása nehezen követhető, nehéz felfogni, mondatai értelmét, miért csinálja? El kell gondolkozni szavain, mondatain, de az előadás pereg…

A dráma vége szürreális, veszekednek a padért, majd Jerry kést ránt, és durva szavakkal kényszeríti Pétert a „harcra”, hogy vegye fel a kést. És Jerry szalad bele saját késébe – szándékosan –, ezt akarta. „Köszönöm… nagyon köszönöm. Már attól féltem, hogy elüldözlek. Nem is tudod mennyire féltem, hogy elmész, hogy itt hagysz. Most végre elmondhatom, hogy mi történt az Állatkertben. Ezt határoztam el ott az Állatkertben…” / „Köszönöm neked… hozzád jöttem, megtaláltalak, és te megvigasztaltál… Kedves barátom…” / „Elvesztetted a padodat, de megvédelmezted a becsületedet. Mondok valamit: nem is vagy puhány… állat vagy. De most már siess…” Jerry még arra is figyel, hogy Péter a könyvét is magával vigye, ne maradjon ott.

A nézőközönség a mondatokat hallgatva meghökken, érthetetlenül veszi tudomásul a történteket.

Döbbenetes darab, bravúros rendezés, fantasztikus, magával ragadó színészi játék! Nem lehet eljönni csak úgy, az előadás hangulata velünk jön, végig kell gondolni, gondolkozni kell a látottakon, halottakon. Ezért jók a felolvasók.

A következő előadás április 24-én lesz. Aki színházi csemegére vágyik, érdemes eljönni. Ezek az színházi estek vissza nem térő, egyszeri, megismételhetetlen pillanatokat hordoznak.

Galambos Edit

Tetszett a cikkünk?

A két ezüstérmes: Bagosi Marianna és Ruzsinszki Balázs

Karate: Két ezüst a horvát Grand Prix-ről

Mutatjuk, hol mérnek holnap sebességet a környékünkön