in ,

Gyekiczkiné Piroska és a báb az Óvodai Nevelésben

Szakmai cikk jelent meg Gyekiczki Istvánné Piroskával az Óvodai Nevelés Szakmai-Módszertani Folyóirat szeptemberi számában
Szakmai cikk jelent meg Gyekiczki Istvánné Piroskával az Óvodai Nevelés Szakmai-Módszertani Folyóirat szeptemberi számában

Az Óvodai Nevelés Szakmai-Módszertani Folyóirat szeptemberi számában Gyekiczki Istvánné Piroskával, a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének szakvezető óvodapedagógusával készített interjút Bíró Gyula igazgató, c. egyetemi docens a Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Kar Nevelés- és Társadalomtudományi Intézet oktatója, Báb-lélek-játék címmel. A Newjság olvasói az interjú szövegét másodközlésben olvashatják.

Báb-lélek-játék…

De Mello egyik szösszenetében írja: „a látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján.

– Nincs nekem arra időm, hogy siessek. – mondogatta.” Akkor hát kezdjük!

Gyekiczki István Győzőné a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorlóintézményének szakvezető óvodapedagógusa, főiskolai mesteroktató, hitoktató, három gyermek boldog édesanyja. Szakmai életútját, szolgálatát, számtalan elismerés övezi. Az a negyven éves kapcsolat és szenvedély, ami a köznevelés és a felsőoktatás területének több szegmensét érinti, példa lehet pályatársainak és az irányításával pályára lépett pedagógusjelöltek számára is. Pályaválasztását már a középiskolában is az óvodapedagógia határozta meg, majd rövid kitérő után, a kitüntetéses oklevél megszerzését követően a szarvasi óvónőképzés egy meghatározó szakvezető óvodapedagógusa, oktatója. Különleges ezeknek a soroknak az írása, mert alkotótársként, munkatársként, egykori hallgatóként, ma pedig „némiképp főnökeként” ritkán van alkalmunk az emberi kíváncsiságnak teret engedve egy beszélgetés keretében, „odabiggyeszteni” egy pálya margójára.

Kérlek, röviden foglald össze a pályádat/életutadat az Óvodai Nevelés olvasói számára!

Az óvónői szakközépiskolát követően Szarvason végeztem, majd Csanádapácán helyezkedtem el óvodapedagógusként. Hamarosan az akkori óvónőképző intézet, majd főiskola, ma egyetem, óvodájában kezdtem el dolgozni. A GFE Szarvasi Gyakorlóintézményében 1985 óta dolgozom szakvezetőként. Már fiatal óvodapedagógusként is mentori feladatokat láthattam el, ami jelentette és jelenti az állandó megmérettetést, a folyamatos szakmai önképzést, és a továbbképzéseken való; hol előadói, hol résztvevői jelenlétet. Még főiskolai tanulmányaim alatt szereztem meg a „C” kategóriájú bábvizsgát, amely lehetővé tette a bábjáték óvodai, bábcsoport vezetői tevékenység végzését. 1995-ben gyakorlatvezető óvodapedagógusként végeztem, majd 1996-ban római katolikus hitoktató diplomát szereztem a szegedi Hittudományi Főiskolán. A szakvizsgámat óvodai szakértőként 2005-ben fejeztem be, majd csecsemő- és kisgyermeknevelő BA szakot végeztem, amivel átfogóan, komplexen látom a kisgyermekkori nevelés különböző fázisait, szakaszait. Pedagógiai szemléletemet meghatározta a folyamatos felsőoktatási tevékenység mellett, hogy megismerkedtem a Nagy Jenőné féle Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel programmal, aminek szellemiségében tizenöt évig neveltem a Gyakorlóintézményben a rám bízott gyermekeket. Pedagógiai munkásságomat meghatározza, hogy a főiskolai, egyetemi hallgatók gyakorlati képzésében mintákat adhassak, amelyek a pedagógiai folyamattervezés minden lényeges elemét tartalmazzák, áttekinthetővé teszik és olyan logikai rendszert mutat a pályára lépő óvodapedagógusok számára, ami segítheti a munkájukat, és formálhatja a szemléletüket a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételével. A pályámat számtalan programfejlesztés, pályázat, publikáció, oktatófilm, innovációs csomag jellemzi, amelyek közül több minősített referencia program, vagy az Oktatási Hivatal jó gyakorlat ajánlásában is szerepel. A fejlesztőmunkámat több területen is kamatoztathattam, mert a szarvasi pedagógusképző kar képzéseibe oktatóként is bekapcsolódtam, segítve az ott folyó munkát, tapasztalataimmal, kutatásaim eredményeivel. Több kiadvány, tankönyv, jegyzet írásában, tananyagfejlesztésben részt vettem. A pályámat mindig emberi és szakmai megbecsülés övezte. Ezek közül néhány, amelyekre különösen büszke vagyok: „Unima-diploma”, Nemzetközi Bábfesztivál bábkészítő pályázatának második helyezése, a Süni Gyermek Bábcsoport országos arany minősítése 2008, 2010, 2013, amiért 2015-ben arany minősítést kaptam felkészítő munkám elismeréséül, Mészáros Vincéné díj és emlékplakett, polgármesteri dicsérő oklevél a Süni bábcsoportnak, és részemre, mint alapító csoportvezetőnek, 2013-ban kaptam meg az ONME „felfedezettünk” cím elismerést, igazgatói dicséretben részesültem többször is, illetve a Gál Ferenc Főiskola mesteroktatói címmel ismerte el oktatói munkámat, vezetői felterjesztésre 2015-ben. A Gyakorlóintézmény vezetőjétől 2019-ben átvehettem az anyagi és erkölcsi elismeréssel is járó „Ildikó-díjat”, majd idén PRO CATECHESI oklevelet vehettem át a Szegedi Dómban. Talán ezeknél is fontosabb az a sok száz, s talán több ezer gyermek és hallgató, akiknek a mosolyát és szeretetét kaptam, és az az érezhető munkatársi és szülői együtt gondolkodás, ami végigkísért a pályámon. Mindig aktív életet éltem, szabadidőmben bábokat készítek, festek, és továbbképzéseken, konferenciákon adok elő.

Röviden foglald össze, hogy mi a báb helye, szerepe az óvodapedagógia gyakorlatában és a te életedben!

Gyermekkoromban „bábszakkörös”, és mindent felülíróan meserajongó voltam. Talán ott kaptam kedvet és elhívást a pedagógus hivatáshoz, és az „alkalmazott bábjátékhoz”. A szarvasi képzőben neves oktatóktól tanulhattam az „óvónőséget”, akik közül szeretném kiemelni Bagi Rózsa nénit – bábjáték szakkollégiumi tanár –, aki révén eljutottam kiváló országos szakemberekhez: Arany Erzsébet, Mészáros Vince, Mészáros Vincéné, Szentirmai László. Leginkább az anyanyelvi nevelés, kommunikáció területén tudtam legtöbbet alkotni, és itt is különösen a bábozás és dramatizálás szakterületen. Pályám elején a bábjáték óvodai alkalmazása még leginkább csak a játékhoz tartozott, így az akkori „játék munkaközösség” aktív tagjaként én voltam „a bábos”, az egyre bővülő báb-, jelmez- és díszletraktárral, szakkönyvekkel, meséből átírt bábdarabokkal. Ma már több, mint húsz óvodásoknak szóló saját bábdarabom van, amelyeknek egy része megjelent az Óvónők Kincsestárában. Tagja és vezetőségi tagja voltam az Országos Bábjátékos Egyesületnek. A bábjáték helye a nevelőmunka folyamatában címmel több oktatófilmet is készítettem. A drámajátékok, dramatizálások, a bábozás, a Gyakorlóintézmény művészeti programjának remek pillére volt. A mindennapi mesélés, a kéthetes meseciklus időt, és sok lehetőséget adott a pedagógiai bábjátékra, fejlesztésére, hatásainak, módszereinek kutatására. A főiskolai hallgatók mindig alkotóan kapcsolódtak be az általam vezetett munkába. „Játsszunk mesét!” című jó gyakorlatunkat 2012-ben minősítettük. A bábjátékot nemcsak az óvodában alkalmazom, hanem tehetségműhelyként gyermek bábcsoportot is vezetek óvodásoknak és iskolásoknak a Süni bábcsoportban. Érdeklődésem a kisebb korosztály zenei nevelése felé fordult, a bölcsődés korú gyermekek körében a bábjáték és a zene kapcsolatát kutattam. Szarvas városban „Manó muzsika” csoportot vezetek, ahol a zene mellett kiemelt szerepe van a bábnak, a bábjátéknak is. Az egyetemen a bábjáték elméletét és gyakorlatát is oktathattam óvodapedagógus, tanító, és kisgyermeknevelő szakos hallgatóknak. Ez a „fertőzöttség” kiválóan hagyományozódott át, mert a Gyakorlóintézményben is alapítottunk amatőr pedagógus bábcsoportot, amelyekbe a hallgatók is szívesen bekapcsolódtak. A báb és a bábpedagógia egy szemléletformáló, a tevékeny együttműködésre építő, a mesét kiteljesítő terület, amely a gyermekek és a művészetek közötti erős érzelmi kötődés kialakítását célozza. A szemlélet a népmesék, népi mondókák tovább éltetését, a jól megválogatott és értékes kortárs irodalom közvetítését, a verselés és mesélés szemléleti változtatását célozzák. A módszerünk lényege az együtt játszás, a minden gyermek aktív részvétele a mese tevékenységben a feldolgozás során, beépítve a mozgásokat, hanghatásokat, a zene, vers, hangzó ritmus gyakorlatokat, mimetikus játékokat úgy, hogy az egész tér egy „mesetér”, ahol az eszközök közös kialakítása, alkotása, vagy kiválasztása egy együtt munkálkodás és gondolkodás eredménye. Az inspiráló környezet, a projektjellegű kötetlen feldolgozás különleges hangulatúvá teszi azt a pedagógiai teret, ahol a nevelés, az alkotás megvalósulhat.

Intézményetek jó gyakorlatként interaktív mesefeldolgozás bemutatókat és módszertani csomagot kínál. Mit takar az interaktív mesefeldolgozás módszertani innovációtok?

A GFE Szarvasi Gyakorlóintézménye az Oktatási Hivatal Bázisintézménye. Ennek egyik kiemelt programeleme és kiajánlott jó gyakorlata a „Játsszunk mesét!” innovációs csomag, melyben az interaktív mesélés, bábozás módszereit kutattuk és dolgoztuk ki, tettük adaptálhatóvá más óvodák számára is. Kiss Margit főiskolai adjunktus, a Gyakorlóintézmény korábbi vezetője társként segítette a program alapjainak lefektetését. A bázisintézményi programjainkban bemutató foglalkozásokkal, tevékenység irányításokkal, prezentációkkal segítjük a szakmailag fogékony nevelőtestületek módszertani kultúrájának bővülését. Intézményünk horizontális tudásmegosztó központként több területen kínál szakmai betekintést és innovációs programelem megosztást, más-más korosztályokban, amelynek egy része az interaktív mesefeldolgozás, amiben új módszerekkel, eszközökkel, és sok-sok ötlettel kínáljuk meg a hozzánk látogató szakmai közösségeket. 2018-ban Az állatok nyelvén tudó juhász, majd 2019-ben az Égigérő paszuly, 2020-ban a Lókötő róka és 2021-ben a Brémai muzsikusok kerültek interaktív mesefeldolgozás keretében bemutatásra. Hogy mire fektetem a főbb hangsúlyt? A pedagógiai bábjáték és az interaktív bábjáték sajátos módszereire, a művészetekkel való kapcsolatukra: a dramatizálásra, a zenére, a táncra, az alkotásra: a bábkészítésre. Legfontosabbnak tartom a gyermekek aktív, önkéntes részvételét, azaz a jó, az örömteli játékot!

Könnyű-nehéz egy ilyen beszélgetést lezárni, ami a megnyitása is egyben egy, az Óvodai Nevelés hasábjain ősztől megjelenő Piroska által jegyzett „bábpedagógiai” sorozatnak. A beszélgetés nyomán egy zárás forgott a fejemben, amely egy falfelirat keletkezését írja le egy nagyvárosban: „a játszóteret meg kellett szüntetni, mert oda épült az új parkolóház. A modern épület ragyogó falára kusza betűkkel, fekete festékkel odafestette valaki: zárjátok a gyerekeket a garázsokba, hogy az autók zavartalanul játszhassanak az utcákon!”

Az óvoda ebben is más. És mindenben is… Lélek-játék…szervezetten szertelen.

Bíró Gyula: Báb-lélek-játék… Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat, LXXV. évfolyam 2022. szeptember 7. szám.

What do you think?

18 Points
Upvote Downvote
A Szarvasi FC 1905 pályája még a felújítások előtt 2020. május 28-án

Idegenben játszott mindhárom csapat

A siker tárgya és kovácsa a kovácsműhelyben: Keller Gergő és edzője, Bátor György 'Doxy' a szarvasi vízitelepen

Keller Gergő: Ha már egyet megnyertünk, miért ne legyen mindjárt kettő?!