Newjság
Szombaton este, olyan előadás részese lehettem, amikor a közönség annyira hatása alá került az előadásnak, hogy az első felvonás után elmaradt a taps. Hiába gyúltak fel a fények, néma csend. Mire megszólalt a rendező, hogy szünet… A második felvonás végén néma csend… sötét, és már felgyúltak a fények, az egyik szereplő elindult meghajolni, néma csend… csak, amikor meghajolt, akkor zúgott fel a taps, amely hosszan szólt, megköszönve az előadást az alkotóknak.
Ilyen hatást váltott ki a Cervinus Teátrum szombaton este bemutatott Kosztolányi Dezső Édes Anna című kisregényének Thuróczy Katalin által színpadra írt változata, amelyet Dósa Zsuzsa álmodott színpadra és rendezett meg.
A címszerepre, Anna szerepére olyan fiatal színésznőt talált Dósa Zsuzsa, aki lelki tisztaságával, hitelesen formálta meg Annát, aki szép, jó, segítőkész, megértő, hűséges, aki, ha kicsit is szeretettel fordul felé környezete nem követi el azt, amit elkövetett. Titkát egyedül a Vizsgálóbíró próbálja megérteni, aki nehéz helyzetben van, hiszen a bűnt elkövették és megtehetné, hogy lélektelenül ítél, de ő érteni szeretné, tudni akarja: „Akkor miért?” Amire Anna halk válasza: „Nem tudom.” Döbbenetes jelenet!
Kiss Viktória csodálatos lelki érzékenységgel, felkészülten formálta meg Annát. Több olyan jelenet van, amikor a közönség lélegzet visszafojtva várja a megoldást, de megoldás nincsen. Anna a vesztébe rohan az őt ért megaláztatás, bántás hatására… elveszett… Akitől életében szeretetett kapott, az egy hároméves kisfiú, Bandika, az ő szeretetéből táplálkozik, ragaszkodik az emlékéhez, hozzá hasonlít mindenkit. Titkát magában tartotta, hiszen a titka egyben a szégyene is, pedig az ő tiszta lelke nem bűnös, a körülötte élők tették bűnössé, és Anna a végén tisztán áll a Vizsgálóbíró előtt. A Vizsgálóbíró kihallgatásai és az események váltakozása kihívás a fiatal színésznő számára, de kihívás Vízynével való jelenetek sora is, aki állandóan megalázza, lenézi, amit Anna természetesnek vesz, de észrevesz, érzékeli, lelkileg átéli. De eszébe sem jut, hogy ez embertelen, ez lelki terror, ez bántalmazás! Csinálja, amit Vízyné mond, akivel van egy lírai jelenete is, amiből kialakulhatott volna valami, ha Vízyné engedi. Jancsi elcsábítja és Anna beleszeret, tisztán, őszintén, ez tragédiájának egyik pillére. Annyira szereti, hogy a Vizsgálóbíró előtt is védi, meg nem történté teszi azt, ami megtörtént. Anna és alakítója, Kiss Viktória végig élte Anna stációit, ennél több nem is kellett, játéka megható, érzékeny, bravúros! Kosztolányi ilyennek képelhette el Édes Annát.
A Vizsgálóbíró szerepe az eredeti szövegkönyv szerint csak hang, de Dósa Zsuzsa úgy gondolta életre kelti, hiszen van egy olyan színésze, mint Timkó János, aki remek, magával ragadó játékával teremtette meg az emberfeletti küzdelmet folytató Vizsgálóbíró szerepét. Az eleinte kemény szavakkal kérdező ember lassan, szinte kétségbeesetten keresi a mentséget Anna számára, próbálja megérteni a lányt. Érzi, rájön, hogy Patikárárius Jánosnak köze van az eseményekhez, ám Anna tagad, és ezek a tagadások túl hevesek, de tenni nem tud. A Vizsgálóbíró „kirángatja” a nézőket az események hatása alól egy pillanatra, de az ő kérdései vezetik végig a közönséget az eseményeken. Hangja, játéka egy másik dimenziót teremt meg a színpadon, ami nagyon is érezhető, érzékelhető. Az előadás, a Vizsgálóbíró kihallgatásával kezdődik és az ítélet kihirdetésével ér véget. De más a hangnem, a hangszín az elején és a végén. „Jogában van föllebbezni… Megértette? Válaszoljon! Megértette?…” ismétli szinte kétségbeesve a végén! Az ember, aki Anna megvédésén dolgozik, az egyetlen ember, aki – bár tudat alatt (?) – de Anna megmentésében szeretne segíteni, aki felismeri Anna tisztaságát. Timkó János alakítása tökéletes!
Vízyné, Angéla megszemélyesítője Vanya Tímea, döbbenetes energiával játssza ezt a hárpiát, akinek semmi sem elég jó. Lenézi, sőt megveti Annát, Ficsort és Stefit. Számára ők azért léteznek, hogy kiszolgálják, de ezzel sohasem elégedett, még Annával sem, holott pontosan tudja, hogy „Amit ez megtesz, azt más kettő se tudja!” vagy „Nem lop… Mind lopnak, de ez nem!… naná, hogy kipróbáltam…” Mégis, amikor Anna elakar menni hisztirohamot kap. Vízyné másik oldala a halott lányát elengedni képtelen nő tragédiája, és ettől nagyon emberi lenne, de ezt csak magával és spiritisztájával képes megélni. Az egyik jelenetben hisztérikusan elmondja Annának lánya történetét, Anna megsimogatja, de Vízyné rákiabál. És van egy harmadik oldala, a Jancsival való kapcsolata. Jancsi a nővére fia, és rajongásig szereti, ha rosszat gondolnék úgy érezném, szinte szerelmes, de nem! Egyszerűen a gyermek utáni végtelen szeretete testesül meg unokaöccse feltétel nélküli szeretetében. Nos, ezt a bonyolult nőt Vanya Tímea többféle érzést bemutatva, pazarul, ezer színnel vitte színpadra – nem könnyű szerep ez sem, sőt, óriási energiákra van szüksége, de bebizonyította, rosszul teszik, hogy csak vígjátéki képességeit kamatoztatják, Dósa Zsuzsa látta benne azt a drámai erőt, amit Vízyné szerepében Timi briliánsan megvalósított a színpadon!
Vízy Kornélként Boronyák Gergely méltóságteljes, igazi úriembert varázsolt színpadra. A férfit, aki dolgozik, aki próbál feljebb és feljebb lépni a ranglétrán és idegesíti, hogy felesége sokszor képtelen emberi módon kommunikálni. Otthon nem megnyugvást kap, hanem zaklató párbeszédek zajlanak feleségével. Gergő pazar játékkal, teremti meg a tiszteletet, a méltóságot Vízy Kornélnak. Többféle arcot kell megmutatnia, minden jelenete más érzést követel, mert más a szituáció. A férfi, aki egy pillanatában elárulja, „… ha tehetném, én is azt választanám… legénylakást…ha tehetném…” Boronyák Gergely is tökéletesen élte szerepét!
Patikárárius Jánosként Szász Borisz mutatta meg, milyen az, amikor kizárólag a magunk érdekeit nézzük, nem számít semmi és senki. Aranyos, kedves, bohókás fiú. De kinézései tisztán mutatják igazi énjét. Jeleneti vidámak, elsöprőek, lehengerlőek, amilyen Jancsi. Elbűvöl mindenkit, különösen nagynénjét, de ő nem ezt az életet akarja élni, így mindenkit kihasznál és tovább lép, ha elérte célját. Simán hazudik, nem zavarja. Van egy jelenete női ruhában, ami tökéletes! Szép, elegáns, tudja viselni a női ruhát is, a tűsarkú cipőt is, hiszen a megtévesztés mestere… Annával való „játéka” kegyetlen, lelkiismeretfurdalás nélkül lép át rajta. Szász Borisz kiváló játékával bizonyította tehetségét.
Ficsorként Szemán Béla igazán mesteri játékkal mutatta meg a mindig „nap” felé forduló házmestert. Jelenetei, mozdulatai mindent elárulnak. Viselkedése a kor emberét mutatja, hiszen élni kell… Esendő, szerethető Ficsort mutatott meg.
Szoták Andrea Stefije, a segítőkész, szabadszájú, Anna számára az egyetlen, aki segít a kezdetekben, de mélységeiben nem is akarja megismerni Annát, hiszen akkor látta volna, megérezte volna titkát. Andrea nagyon jól, remekül alakította jeleneteit, harsánysága, nyíltsága Anna csendességének, zárkózottságának ellentéte, igazából ellenpontja Annának.
Dósa Zsuzsa ismét aprólékosan rendezte meg a Kosztolányi drámát. Minden pici részlet a helyén, a mondatok, a hangsúlyok akkor szólalnak meg, amikor annak ideje van, a mozdulatok, akkor történnek, amikor annak történnie kell. A jelenetek kidolgozása aprólékos, minden jelenet megérne pár mondatot, de a zárójelenet lélegzetelállító, döbbenetes! A párbeszédek alatt, a színpad másik oldalán is zajlanak az „események”, a nézőt Zsuzsa a látvánnyal sokkolja, gondolkodásra készteti, akik a szereplőktől pár centire vannak. Itt nincs helye kamunak, itt csak a tiszta érzésekkel lehet dolgozni, amit a színművészek fantasztikusan éltek meg, mert minden színész élte szerepét, a kétszer egy órára Annává, Angélává, Vizsgálóbíróvá, Kornéllá, Jancsivá, Ficsorrá, Stefivé váltak. Az előadás alatt olyan energiák születtek meg, ami egymást is inspirálta, de az energiából bőven jutott a nézőknek is, amit a közönség visszasugárzott a színpadra. Így vált egyetlen hatalmas energiamezővé a Cervinus Teátrum kamaraterme. Dósa Zsuzsa irányításával, színészei megugrottak egy még magasabb lécet, teljesítették rendezőjük minden álmát, elképzelését a drámával kapcsolatban, de ugyanúgy Zsuzsa is mindent megtett színészeiért, mert olyan légkört teremt, amit a szeretet vezérel. Elemzi a figurákat, mert kezdetektől kristálytisztán lát minden alakot, minden helyzetet és ezt tölti meg a színészek lelkével. Ismét olyan előadást láthattunk, ami felemelő, briliáns színészi játékot mutatott minden – minden szereplő, egy briliáns rendező irányításával. És hogy választ kapunk-e a miértre, Anna titkára? Szerintem igen, szombaton este a néma csend a darab végén ezt mutatta. Akik a nézőtéren ültek, megértették miért gyilkolt egy tizenkilencéves lány. Átérzik a Vizsgálóbíró kétségbeesett hangos mondatainak ismétlését „Fellebbezhet!… Megértette?!… Megértette?! …
Dósa Zsuzsa elképzelései alapján a díszletet Győri Erzsébet Zsada és Salgó Balázs, a jelmezeket Balázs Henrietta és Győző Magdolna kivitelezte, a kellékeket Balázs Henrietta készítette. Az előadást Valach Vendel világította és Kiss László hangosította, az asszisztens Gábosné Décsi Beáta volt.
A szívembe fogadtam ezt az előadást is, remélem, a nézők is így fognak érezni!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
Post scriptum 1
Dr. Dósa Zsuzsa tíz éve a művészeti igazgatója a Cervinus Teátrumnak, ezalatt az idő alatt olyan igényes színházat hozott létre Szarvason, ahol a nézők megtöltik a nézőteret és ahol olyan drámákat vitt színpadra rendezőként, mint a Macska a forró bádogtetőn vagy Az Akácember, és most az Édes Anna. Dósa Zsuzsa Domján Edit és Kisfaludy-díjas színésznő, de kapott legjobb rendezői díjat, legjobb mellékszereplő-díjat, és legjobb előadás díjat is. Ez a rendezése ismét elismerésre méltó! Szeretettel gratulálok a NEWJSÁG, nézők a és a magam nevében Dósa Zsuzsának színészi, rendezői, művészeti igazgatói munkájához!
Post scriptum 2
A Magyar Teátrum XI. Nyári Fesztiválján, a Vízi Színház 12. évadának végén, Timkó János színművész a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el, a Dósa Zsuzsa rendezte Furcsa párban nyújtott alakításáért, amelyben Oscar Madison szerepét alakította. A NEWJSÁG és a magam nevében szeretettel gratulálok Timkó János színművésznek!
