Szorgalmi feladatként felsétált az Etnára

Molnár Ábel néhány éve elhatározta, hogy teljesíti a Volcanic 7 Summits kihívást, amiről időről időre hírt is adtunk a Newjságon. Egy híján minden kontinens legmagasabb vulkánját kipipálta már, így Európáét is, de most szorgalmi feladatként felsétált a működő Etnára.

“Miért pont az Etnára?“, tettük fel a kérdést Ábelnek.

Tavaly év végén jelent meg egy nagyszerű iromány a pápua új-guineai kalandról és a V7S kihívásról a nívós Földgömb magazinban. Dr. Nagy Balázs geográfus barátom a hét vulkán mellé odabiggyesztett egy nyolcadikat, az Etnát, miszerint “ez lenne a helyes európai célpont”. Úgy voltam vele, hogyha már így alakult, akkor szépítés gyanánt itt az ideje meglátogatni Európa legaktívabb tűzhányóját.

Megjegyzem, az 1999-ben publikált, hivatalos Volcanic 7 Summits listán az Elbrusz (5.642 m) szerepel, mint Európa legmagasabb vulkánja. Földrajzilag a kontinenshatárok többféleképpen nézhetőek, ezért természetesen mind a mai napig zajlik a diskurzus a lista pontosságáról…

Szóval ez nem a V7S kihívás része?

Nem. A “Hét vulkán” kihívásból már csak egyetlenegy hiányzik (a legkisebb), az pedig az antarktiszi Mount Sidley (4.285 m).

Ez csúcsnak számít, ha nem is mehettél fel a csúcsig?

Nem, ez nem könyvelhető el csúcssikernek, hiába jártunk a csúcskrátereknél.
A hegymászás nagykönyve egyértelműen kimondja, hogy egy hegynek az a csúcsa, az a legmagasabb pont, ahonnan már csak lefelé lehet menni. Az Etna folyamatosan építi és rombolja magát. Jelenleg a három nagy kráter közül a délkeleti a legmagasabb, ami pont a legaktívabb. Nikos, a hegyivezetőnk elmondta, hogy a vulkanológiai intézet szinte hétről hétre új GPS koordinátákat közöl a legmagasabb pontot illetően.

Ez volt az első működő vulkánod?

Igen. Fülöp Gábor cimborámmal (szintén V7S teljesítő) ketten utaztunk el Szicíliára, és nagyon nagy élmény volt számunkra egy aktív tűzhányón túrázni. Az Etnán 3000 méternél magasabbra csak hegyivezető vagy vulkanológus társaságában engedélyezett a túrázás. Sajnos (vagy nem sajnos) lávát nem láttunk, de sok-sok vulkáni érdekességet csodálhattunk meg e szervezett túra keretein belül. Körbenéztünk a Linguaglossa nevű városkában, a “La Trainara” túraösvényen összevissza karmoltak bennünket a szederbokrok, fügét falatoztunk az út szélén, eltévedtünk a fenyőerdőben, vacogtunk a hideg szélben, köhögtünk a vulkáni kén-hidrogén gáztól, lefelé szaladgáltunk a törmelékleejtőn, kerülgettük az “anyós párnáit”, és még sorolhatnánk. Csodaszép tájakat láttunk, a szép időnek köszönhetően pedig elláttunk egészen a tengerig.

Valódi vulkáni kalandban lehetett részünk, visszaérve a városba természetesen egy Etna pizzával ünnepeltem a sikeres túrát.