A fotózás viszontagságairól

vetoistvan

Jobb későn…

Dr. Vető István Kondoroson született, a Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Villamosmérnökként dolgozott Budapesten. Nyugdíjba vonulása után kezdett komolyabban fotózni. Elsősorban természetfotózással foglalkozik. Rendszeresen kiállítja képeit hazai és külföldi kiállításokon, több díjazott képe is van. A Jó szélben című képe a Természettudományi Múzeumban rendezett kiállításon a Természet Világa c. folyóirat különdíját nyerte el. Ez a kiállítás még ebben a hónapban látható. A napokban válogatták be egyik képét a franciaországi Tulléban rendezett tárlatra.

Hogy mennyi munkát takar egy-egy jó pillanat megragadása, azt jól érzékeltetik a fotós szemléletes beszámolói. A Jó szélben című kép születéséről ezt mondta:

– A képet Lachtalban készítettem ez év január végén, amikor síelni voltunk. Már három éve minden januárban fényképeztem ezeket a szélgenerátorokat. Nagyon tetszenek, hatalmasak, nagy teljesítményűek, bár a tájat nem biztos, hogy szépítik, még ha önmagukban talán impozánsak is. Kb. 1900 m-en vannak, 1600 m-ről  csákányos felvonóval húzatom fel magam síléceken, hátamon a  fotós hátizsákkal, állvánnyal. Csak állványról  lehet ilyen képet csinálni, mert ahhoz, hogy a lapátok forgása érzékeltethető legyen a képen, 1/8-ad másodpercet kellett exponálnom, hosszabbat nem tudtam, mert legkisebb érzékenység, legszűkebb blende és polárszűrő mellett is kiégett volna a kép a havas napsütésben. Egyik kezemben a síbotokat fogom, a másik kezemmel a csákányba kapaszkodom. A csákány egyik szára a fenekemnél támaszt, úgy húz felfelé.
Fent azután néha küzdelmes a dolog, mert ahhoz, hogy a lapátok viszonylag gyorsan forogjanak legalább 20–30 km-es szél kell, ehhez 1900 méteren, januárban sokszor mínusz 10 – 20 C fok társul du. 2–3 órakor is, szóval hülyére lehet fagyni. Nem akkor, amikor megközelíti sível az ember a turbinákat a derékig érő havon – és ha lecsatol, de nem vigyáz, akkor akár combtőig bele is süpped –, hanem akkor, amikor állványt állít, mindent előkészít, aztán a fotózással pepecsel. Ilyenkor nagyon sok képet készítek különböző nézőpontokból, különböző fókusztávolságokkal, blendékkel, záridőkkel, aztán lehet válogatni. Na de a hobbi – az hobbi.

Vető István: Jó szélben
 

Terveiről, legújabb munkáiról a következőket mondta:
– Készülök Rétszilasra fotózni. Most a vadlibák  – nyári lúd, vetési lúd – óriási tömegekben szállnak le a tavakra pihenni, és ha megriadnak valamitől, akkor egyszerre beindulnak, és fülsiketítő rikácsolással, gágogással húznak el az ember feje felett is (ha szerencséje van). Szinte félelmetes a látvány a madarak nagy tömeg miatt, szóval érdekes élmény.
Két héttel ezelőtt csináltam legutóbb ilyen képeket. Egy fűzfára másztam fel, hogy a nád ne takarja a tavat – ez sajnos sokfelé így van –, így készültek a következő felvételek. Remélem, ezek közül néhány szintén pályázati fotó lesz.

Szerkesztette: Kutas Ferenc