Felsőzsolca vége

zsolt100617

Immár második alkalommal indult segélyszállítmány Lázár Zsolt és az evangélikusok szervezésében Szarvasról Felsőzsolcára. A benkás diákok, szülők és evangálikus intézmények közreműködésével ismét megtelt az Ótemplomi Szeretetszolgálat mikrobusza, amit az árvízsúlytotta falu megsegítésére gyűjtöttek otthon, ismeretségi, vagy vállalkozói körben. A rengeteg ruha mellett a Szabó Róbert és a Szarvas Lux Kft. által felajánlott rengeteg ágynemű, fertőtlenítőszerek, klórmész, az evangélikus püspökség általános háztartási szerekből összeállított egységcsomagjai, valamint a szombaton elballagott 8. a-sok maradék osztálypénzén vásárolt motoros permetezője is a tegnapi csomagba került. A majd háromórás úton ismét keresztmetszetben láthattuk a keleti országrész árvízhelyzetét, és úgy tűnik, mi megússzuk. Felsőzsolcához közeledve látszik, hogy az elhíresült miskolci Auchan kint van a vízből, és a városban, Felsőzsolcán – mert mint megtudtuk, a hétezres település város – sincs már elárasztott terület.

A településre érve egy gyors kört tettünk, hogy lássuk, mi változott az egy héttel ezelőtti állapothoz képest. A víz eltűnt mindenhonnan, de a nehézségek csak most jönnek majd. Áthaladtunk a helyi cigánytelepen is, ahova később még visszatértünk. Érdemes lenne az örök elégedetleneknek ide egy tanulmányutat szervezni, hogy átértékeljék az elviselhetetlen élet fogalmát.

Első megállónk természetesen az állami elosztórendszerhez vezetett, pontosabban az állami elosztórendszer totális csődjét megtestesítő adománygyűjtő és kiosztó helyhez. A szemerkélő esőben a sor a kapunk kívül állt, de mi, mint beszállítók soron kívül bebocsátást nyertünk a helyre. Visszautalnék az egyhéttel ezelőtti írásomra, és ismét a fiatal rendőrök szerepét emelném ki, akik valószínűleg saját helyzetfelismerésüknek köszönhetően ott segítenek, ahol tudnak. Azért gondolom, hogy saját helyzetfelismerésük diktálja, hogy mit tegyenek, mert azt a káoszt, ami ott van, fentről paranccsal lekövetni nem lehet. Ottjártunkkor a ki- és betározási munkákat egy önkéntes fogta át, aki Szatmárnémetiből, Romániából érkezett segíteni. Látva a káoszt állt a munka élére, és most a fiatal rendőrökkel próbál úrrá lenni az eseményeken. Nagy szerencséjük, hogy a lakosság elismeri rendfenntartó szerepüket, így most teljesen rendben folyik az segélyosztás, de más állami szereplőnek nyoma sincs az elosztási rendszerben. Kilenc nappal az árvíz után nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nincs ilyen állami szereplő.

Látva azt, hogy a szállítmányunkkal csak szaporítanánk a bent hegyekben álló javakat, lelkészünk a rögösebb és időigényesebb direkt elosztás mellett döntött. Az irányt a Balassi Bálint utca – ma via Grande Canale:) – felé vettük, ahol a múltkori hajós képek készültek, ami Felsőzsolca olyan medencéje, amiből önszántából még mindig nem folyt volna le a víz, ha nem estek volna neki szivattyúkkal. Bár a vizet leszivattyúzták, a környéken kanálisszag terjeng, minden csicsog a poshadó, fekáliával szennyezett víztől. Lelkészünk ide szánta a 8. a osztálypénzéből vett motoros permetezőt, valamint a párnák és takarók egyrészét is, mert mint kiderült, az ágyneműik is odavesztek a hirtelenjött áradásba, így biztosan jó helyre került most a Lux felajánlása. Lázár Zsolt mindenhol elmondta, hogy az adományt kiknek a jóvoltából tudja eljuttatni a rászorulóknak.

A hírekben hallottuk, hogy a cigánysoron is nagy pusztítást végzett a víz. A bevállalós lelkésszel elindultunk megkeresni. Az egyik utcába befordulva meg is láttuk a felsőzsolcai cigányok egy csoportját, és az utcán kupacokban álltak a víz által tönkretett holmik. Kerestem a vízszintet jelző csíkokat, de nem láttam. Megkérdeztem az egyik helyit, hogy meddig ért a víz, mutatta, hogy mellig. A mellén sincs csík, de a házfalakon se. Néztem a földet, szép magas, kaszálnivaló fű volt. Milyen sokáig volt itt víz? Azt mondják, egy hétig. Itt olyan simán hazudtak nekünk, hogy már ültünk az autóba, és a barátság megtartása mellett távoztunk is.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy nem saját fejből voltunk ilyen okosak, hanem a zsolcaiak már mondták, hogy a cigányok úgy akarják a biztosítót magasabb összeg fizetésére rávenni, hogy a ténylegesen kártszenvedettek házai elől elhordják a romokat a sajátjuk elé. És tényleg. Ha a biztosítós azt a csábító ajánlatot mondaná némelyik tulajnak, hogy a dupláját fizeti ki a kárnak, ha behordja az utcán levő dolgokat a házába, bemegy nyolctagú családjával, és az ajtót is be tudja csukni, sokan megbuknának ezen az egyszerű teszten. Túlteljesítik a tervet a srácok.

Időközben sikerült felvenni a kapcsolatot annak a cégnek, a GOBAL Kft-nek a tulajdonosaival, akikről a múltkor is írtuk, hogy gépeikkel segítették a kárenyhítést, és megkérdeztük, hogy szerintük merre lenne szükség a még autónkban maradt holmikra. Kiderült, hogy ők is gyűjtenek a telephelyükön, ráadásul munkatársaik szortírozzák a ruhákat, hogy célzottabban jussanak el rászorulókhoz, így rakományunk egyrészét ott is hagytuk. Ezúton is köszönjük ismét a segítségüket.

Jártunk olyan helyen, ahol jól megtermett ember búbja sem látszott volna ki, akkora víz állt. Most megpróbálják menteni a menthetőt, de gyakorlatilag nulláról kell kezdeniük az életüket. Ruhájuk is egy-kettő maradt. Senki sem tudja, mitől, de néhány nap után még a műanyagok színét is kiszívta a víz, a ruhákból pedig nem lehet kimosni a színét. Volt olyan 9 méter gerincmagasságú emeletes ház, ami olyan gázbetonból épült, hogy amikor a Bódva eláztatta, elkezdet szétmállani, úgyhogy a házat markolókkal döntötték össze, hogy legalább a mellette levőkben ne tegyen kárt. Igaz, az itt élőknek kevés vigasz lenne, ill. kevés segítséget tudnának nyújtani, de a felmentett vízügyekért felelős államtitkárokat, osztályvezetőket a végkielégítési idejük alatt kötelezném, hogy egy hetet töltsenek itt és segítsenek a romeltakarításban, ha már az építésben nem tudtak, és akkor nem az íróasztal mögül kellene kitalálni, hogy ilyenkor mire van szükségük az itt lakóknak.

Lelkészünk továbbra sem adta fel, hogy megkeresse azt a cigánysort, ahol ténylegesen pusztított a víz. Mindenki óvott minket attól, hogy ide bemerészkedjünk, mondván, hogy pillanatok alatt úgy kirabolják az autót, hogy észre sem vesszük, de Zsolt hajthatatlan maradt. Már én is szívesebben vártam volna meg a sor végén, és telével dokumentáltam volna az osztást, de csak visszaindultunk a Zöldfa utca irányába.

El sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen ma Magyarországon létezik! Talán az jellemzi az itteni életkörülményeket, hogy ha az árvíz elvitte volna a házakat, az sem változtatott volna jelentősen az utcabeliek életminőségén. Ilyet Szarvason egy illegális szemétlerakó felszámolása során láttam az egyik közelében lévő háznál, és az is hihetetlen volt.

Itt a világ minden segélye elfogyna még katasztrófahelyzeten kívül is. Gyógyszert osztani viszont egyenlő a gyilkossági kísérlettel. Az itt lakók nem tudnak olvasni, nem tudják, mi mire való, ha ki is betűzik, nem értik. Az egyik anyuka meg is kérte Lázár Zsoltot, hogy ne hagyjunk gyógyszert, mert veszélyes. Mi nem vittünk gyógyszert, csak a püspökség által összeállított tisztálkodáshoz szükséges csomagokat, azokban meg a legismertebb fertőtlenítőszerek voltak. Az élet az utcán folyik, pláne mikor arra megy, esetleg megáll egy autó, ami mágnesként vonzza a gyerekeket. Nem tolakodnak, nem lökdösődnek, nem veszekednek, mindenki barátságos, beszédes, türelmes, és szeretnek fényképezkedni, ill. a fényképezőgépre alkudozni. Egyébként a falubeliek sem mondtak semmi rosszat rájuk, együtt élnek régen, tudnak egymásról. A cigánysor végén már komoly, nagy házak vannak, ami nem szegénységről árulkodik, és nem tűnik úgy, hogy bármi baj lenne szomszéd és szomszéd között. 

Még mi Felsőzsolcán voltunk, röppent fel a hír, hogy a környezetvédelmi államtitkár meneszti az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség vezetőjét, valamint azokat, akik ezekhez az áruházépítkezésekhez hozzájárultak, és még azok lebontása is felmerült. A felsőzsolcai árvíz kapcsán megvizsgálják, hogy az M30-as autópálya építése befolyásolta-e, hogy a falut ellepte a víz. 

Egyvalamit felejtettek el megint, elmenni és szétnézni, hogy mivel segíthetnek. Annyiban mindenképp, hogy azt a két két helyi vállalkozót, aki látta, hogy a Bódva okozta árvizet a Sajó gátjának átvágásával apasztani lehet, belevezetve a megáradt, de még minidg 30-40 centivel alacsonyabb vízszintű folyóba a vizet, az állami tétlenséget látva, elbontották a gát egyrészét, amivel kivívták a falubeliek tiszteletét, és egyúttal azt a jogot, hogy eltölthettek egy napot a Rendőrség vendégszeretetét élvezve állami tulajdon rongálása miatt, legalább őket nem hurcolják meg a továbbiakban. Inkább ott kellene keresni a kirúgandókat, akik akadályozták őket a kárenyhítésben.

Felsőzsolcára most köszöntenek az igazán nehéz napok. Mindenki várja a kárfelmérőket, statikusokat, és azt, hogy száradjanak ki a falak és menjen lejjebb a talajvíz. Addig is takarítanak, ill. romeltakarítanak, és többnyire tanácstalanok, hogy kezdjék újra az életüket.


{jomcomment}