Ne a macska egyen a szép tányérból!

maya100808

maya100808Szlovákok a szlovákoknál

Nyár ide, vagy oda, folyamatosan képeznie kell magát az embernek. Így voltak ezzel a szarvasi Szlovákok Kulturális Körének tagjai is augusztus 03-án kedden, mikor Tótkomlós felé vették az irányt, hogy összehasonlítsák a szarvasi tót és a komlósi tót hagyományokat.  Már a település határában, a Tanyamúzeumban kezdetét vette a jó hangulatú, múltidéző munka, ahol a tótkomlósi emberek önkéntes adományaiból létrehozott gyűjtemény várta látogatóit. Az önkéntesség a tanya megépítésére is vonatkozott, 1985-ben találtak még olyan mestereket, akik értettek a vertfal készítéséhez és a nádtető rakáshoz. Az épületegyüttesben megtalálható a lakóépület, az istálló, az ólak és a kedvenc házőrző vályogtéglából készített, mázas kúpcserepes hajléka is. Pont olyan, mint ahol élnek, csak nincs otthon a gazda.  A múlt század elejéről visszamaradt tárgyak nagy része kifogástalan állapotban hirdeti egykori szerepét és olykor gazdája nevét, de bizony arra is volt példa, hogy találgatni kellett, azt mire is használták. Jót derült a társaság B.M. bátyám gyerekzáras borotvapenge tartó fa alkalmatosságán, mert alighanem a borotválkozást fél órával hamarabb kellett kezdenie, míg  kilogikázta, hogy a doboz miként nyílik. Következő állomás a Koppány János nevéhez fűződő tótkomlósi néprajzi gyűjtemény, ahol katonás rendben várták a kancsók, köcsögök, tálak, szakajtók, sziták, ködmönök, mozsarak, kolompok, mángorlók, petróleumlámpák és falitékák, hogy Istvánné Racskó Anna tárlatvezető a rá jellemző felkészültséggel és odaadással bemutassa, vagy elmagyarázza, hogy kik, hol, mikor és mire használták.  Csodáltam előadását, mert nem volt olyan kiállítási darab, amiről ne tudott volna fél óráig levegővétel nélkül beszélni. A gyűjtemény úgy jött létre, hogy a névadó egy látogatása során észrevette, hogy a macskát etetik a mázas, kézzel festett, égetett agyagtányérból. Ezután értékmegőrző és hagyomány tovaörökítő szándékkal széleskörű gyűjtésbe kezdett, ami kiállítássá nőtte ki magát.  A néhai városatyának ezért az eszméért sokkal tartoznak a következő generációk. Visszafiatalodott a javarészt nyugdíjasokból álló társaság, nagy hévvel meséltek, hogy nekik milyen színű, vagy mintájú volt belőle egykor otthon. Az sem volt ritka, hogy csak a tót neve jutott eszébe mindenkinek (nákova = üllő, mliečnik = köcsög, krčach = vizes edény, miska = tál, slamjenok= szakajtó, škriňa = ládika, čachor = kaszakő tartó szarv, kamenák = olajtartó, korito = teknő, bödön = kupa.

Az Evangélikus templomba belépve megismertük falainak múltját és jelenét, majd a komlósi múlt megismerése abban a Szlovák Tájházban folytatódott, mely az országban elsőként nyitotta meg kapuit szlovák tájházként. Mennyezetes ágy, pingált kemence, csigás lámpa, kazettás mennyezet, tapasztott aljzat fogadott a tiszta szobában, a hátsó szobában pedig egy pingáló asszony teljes bútorzatát láthattuk, amit szabadkézzel, sablon nélkül díszített ki centiméterről, centiméterre. A gyermekkor felidézése anekdótázásra ragadtatta a szarvasi Szlovákok Kulturális Körének tagjait, akik hazatérésük előtt még úgy megfürödtek a híres Rózsa fürdőben, hogy vizesek sem lettek. A Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával megvalósult, térben és időben tett kirándulás  megerősítette, hogy fontos múltunk csodálatos és felbecsülhetetlen szépségű, értékű emlékeinek keresése, megértése, felkutatása. Az elődök szokásainak, hagyományos viseletének, használati tárgyainak, népi építkezési módjainak megismerése és a szerzett tudás tovább adása.

Maya