Az ismerős India

120926india

120926indiaVérnarancs színű sötétítők félhomályában Tóth Judit útibeszámolóját hallhatták és tekinthették meg azok, akik tegnap elfáradtak tegnap a Városi Könyvtárba. Az ifjú hölgy régi álma teljesült azzal, hogy barátnőjével elutazhatott ebbe a távoli országba, és eltölthetett ott húsz napot.

Ahogy azt Tóth Judit bemutatta, más világ ez. Nagyon színes, borzasztó hangos minden. A forgalom európai szemmel nézve felfoghatatlan. Mindenki a rossz oldalon hajt és dudál. Mind az 1,2-1,3 milliárd ember, akik 1652 féle nyelvet beszél, amiből 24 hivatalos.

A túrát Delhiben kezdte, hogy majd Dzsaipuron, Agrán, Varanasin és Amritsaron keresztül visszaérkezzen kiindulópontjához, miközben megnézze, milyen a napfelkelte Agrában, ha nem is a Taj Mahalba nem is jutott be hajnalban a tömeg miatt, de valamelyik régi indiai palotából, majd eljusson a pakisztáni-indiai határra, hogy megnézze a határzárást. Eközben tehenek, vízibivalyok, kóbor kutyák seregét lássa és mérhetetlen mennyiségű szemetet. Ott, a kuka, mint olyan, ismeretlen fogalom. Az élet színvonala nem hasonlítható a miénkhez, de az élet minősége, ha ez alatt a boldogságot értjük igen. Mindenki boldognak látszik, holott a házak átlagban olyanok, mint Szarvason az egykori Krakó utolsó utcasorában látható.

Ahogy azt egyébként is sejtjük, de a képek alapján is beigazolódik, más világ ez. Mégis ismerős valahonnan.