Megkérdeztük az utca emberét: mit várnak az új esztendőtől?

Maczik Anita

Az egészség, a munkahely megtartása vagy megtalálása és az, hogy végre valóban jobban éljünk – nagyjából ezek azok a dolgok, melyekre az emberek a 2014-es esztendőben vágynak. Legalábbis ez derült ki körképünkből, melyet a szarvasi utcákat járva, véletlenszerűen kiválasztott riportalanyokkal készítettünk.

Maczik Anita, gyes-en lévő kismama (fenti képen):

– Két hónappal ezelőtt megszületett első gyermekünk, így nekünk most az a legfontosabb, hogy ő egészséges legyen, szépen fejlődjön. Idén szeretnénk végre befejezni a házunkat, melyet lassan már négy éve építgetünk. S ami még fontos: a férjemnek továbbra is legyen munkahelye, hogy meg tudjunk élni.

Maczik Andrásné (Anita édesanyja):

– Én arra vágyom a legjobban, hogy végre ne csak évi 5-6 hónapon át tudjak dolgozni közmunkásként, hanem találjak egy főállást. Kereskedelmi végzettségem van, de kilátás sincs arra, hogy állandó munkát kapjak. Most semmilyen jövedelmem nincs, talán májustól dolgozhatok majd újra közmunkásként.

Gunda Jánosné, nyugdíjas:

– Mindenképpen jobb évet szeretnék a tavalyinál. Az ugyanis nagyon nehéz és szomorú volt, mert októberben elvesztettem a férjemet. Most megpróbálok talpra állni. Teljesen át kell alakítanom az életemet, ebben nagy segítségemre vannak a férjem volt kollégái, a barátaink és a két fiam, akik Pesten élnek.

Gunda Jánosné és fia, Gunda János

Gunda Jánosné és fia, Gunda János

Gunda János (a fenti hölgy egyik fia):

– Az egészség a legfontosabb, s a jó munkahely. Én tizenhárom éve Budapesten élek. Azért mentem el Szarvasról, mert itt már akkor sem lehetett normális munkát találni. A vendéglátásban dolgoztam, de mindenki csak minimálbért vagy fekete foglalkoztatást ajánlott. Most villamosvezetőként dolgozom a fővárosban, s nem gondolkodom azon, hogy visszajöjjek. Három gyermekem van, úgy vélem, nekik is több lehetőségük lesz az életben, ha Pesten maradunk. Azt viszont örömmel látom, hogy Szarvas nagyon sokat szépült az elmúlt években.

Kis Jánosné nyugdíjas:

– Én azt várom az új évtől, hogy végre olcsóbbak legyenek az élelmiszerek és könnyebben meg tudjunk élni. A rezsicsökkentés smafu, mert aki fával, szénnel fűt, az ebből semmit nem érez. A férjemtől elvették a gyógyszertámogatást… egyszóval kiábrándultam a politikusokból, nem törődnek ők az egyszerű emberekkel!

Középkorú férfiak egy csoportja (nevüket nem vállalták):

– Hogy mire vágyunk? Arra, hogy mi is olyan gazdagok legyünk, mint a cigányok, s hozzájuk hasonlóan nekünk se kelljen adózni a jövedelmünk után! Azt várjuk, hogy az alapvető emberi normákat mindenkitől követeljék meg a vezetők. Amikor mi katonák voltunk, köztünk is voltak cigányok, de nekik nem engedtek meg egy fikarcnyival sem többet, mint a magyaroknak. Ott nem is volt baj velük! A cigány is lehet rendes ember, csak meg kell tőle követelni. No persze másokat is rendre lehetne tanítani. Például azokat a fiatalokat, akik a főiskola környékén randalíroznak éjszakánként. Vagy azokat a gazdákat, akik hagyják, hogy a kutyáik az utcákon kóboroljanak!