Dósa Zsuzsa Johanna szerepében

Dósa Zsuzsa

Vasárnap délután a Cervinus Teátrum szervezésében, a Romkocsmában Stefan Canev: Johanna második halála című tragikomédiáját láthatták és hallhatták a nézők felolvasószínház keretében a színház művészeinek előadásában. Benkő Géza az estek rendezője, az előadás előtt elmondta, hogy ők tragikomédiaként aposztrofálták, de a darab születése óta több megfogalmazásban játszották már. Mindenki döntse el, minek érzi: drámának, tragikomédiának, komédiának esetleg isteni színjátéknak.

A dráma Johanna kivégzése előtt játszódik, amikor azon gondolkodik, hogy visszavonja-e vallomását, és bocsánatot kérjen-e az utolsó szó jogán, hogy életben maradjon. A Johannát játszó Dósa Zsuzsa éles váltásai monológja közben hátborzongató, lélegzetelállító hatású volt. Vasárnap este a darabot eljátszották és igaz, kezükben volt a szövegkönyv, de mégis… Dósa Zsuzsa és Benkő Géza, – aki Istent alakította – jelzésértékű jelmezt viselt. A börtönt a magasított székek szimbolizálták. A színésznő játéka mindig szenvedélyes, így volt ez vasárnap este is. Johanna monológja mellett Istennel való találkozása (látomása) és kettejük párbeszéde fontos része volt a drámának. De Isten, nem „isteni”, hanem nagyon is emberi-, – a lyukas kötött pulóver telitalálat – volt, aki rávilágított a következményekre, akár bocsánatot kér, akár követi végzetét és máglyahalált hal – de akár ezért volt „Isteni”. Johanna perlekedése Istennel, felismerése tettei következményének döntésének fontos része volt. Bár humoros, mégis megrendítő párbeszéd zajlott kettőjük között.

A börtönőr, a hóhér aki, bár hangsúlyozza, hogy Johanna mellett áll, mégis a nőt látja benne, és éppen szüzességétől akarja megfosztani, szintén hozzájárult Johanna döntéséhez. (Nem tudom, hogy a színdarabban ez egy vagy két szerep, én kettősséget éreztem benne.) Vasárnap a szerepet Varga Viktor alakította, aki két művésztársához hasonlóan nagyon is naturálisan, sokszor félelmetesen játszotta szerepét. A hármas ismét nagyon jól működött együtt és ütős, elgondolkodtató, emlékezetes estét varázsoltak a Romkocsma parányi „színpadára”.

Johanna szerepe sok színésznő álma, de lelkileg és fizikailag is nagyon megterhelő feladatnak gondolom. Dósa Zsuzsa Johanna volt, a hitével, a félelmeivel, a tisztaságával, az elszántságával, az őszinteségével.

Sajnálatos, hogy ezek a felolvasóestek csak egyszeriek, megismételni nem lehet őket.

A következő találkozás április első hétvégéjén lesz a Romkocsmában, ahol felolvasóest helyett Benkő Géza a kitelepítettekről szóló monodrámát ad elő.