G.E.
Szerda este a Békéscsabai Jókai Színház mutatta be Czitor Attila rendezésében Mikó Csaba Kövérkirály című mesejátékát a Vízi Színház színpadán.
A történetet a Bárka című folyóirat és a Jókai Színház drámaíró pályázatára küldte be írója, ami akkor nem került be a legjobbak közé. A zsűrinek Czitor Attila is tagja volt, akinek megtetszett a történet, ezért eltette a darabot. Amikor Seregi Zoltán felkérte gyermekelőadás rendezésére, jó alkalom volt elővenni és színpadra vinni.
A történet a Kövérkirályról (Szabó Lajos) szól, aki boldogtalan, mert nem érzi a csoki ízét. Ilona (Csonka Dóra) próbál a Királynak segíteni, ezért segítségül hívja az ízeket. Az Édes (Liszi Melinda), a Sós (Vadász Gábor), a Keserű (Csomós Lajos) és a Savanyú (Bíró Gyula) ízek szellemei nem tudnak segíteni. Az Éhség szelleme (Fehér Tímea) az, aki hosszú útra indítja a Királyt, hogy megtalálja a „Nagy Csokitortát”, a szellemet, aki visszaadja számára kedvenc ízét, de az úton koplalnia kell. Sivatagi útja során megismerkedik olyan emberekkel, akik a boldogságot egy-egy tevékenységben vélik felfedezni. Az egészségben (Janefonda – Liszi Melinda), a szerelemben (Casanova – Vadász Gábor), az üzleti életben (Vállalkozó – Bíró Gyula) vagy éppen a búskomorságban (Öngyilkos Jelölt – Csomós Lajos) találják meg a maguk boldogságát. A mese végén egy sovány Királyt látunk, akinek rá kell jönnie, hogy a boldogságot apró örömökben, önmagában kell keresnie. Egy szép felhőben, az egészséges életben, a munkában, a szerelemben és lehet csokit is enni, de mindent csak mértékkel, és vegyük észre a körülöttünk lévő jót és szépet.
A rendező érdeme, hogy a történet közben régi olasz dalok olaszul szólnak, Vadász Gábortól egy szicíliai népdal is elhangzik eredeti nyelven. A színészeket élmény volt hallgatni, mert az olasz dalokban érezhető az életöröm, még akkor is, ha szomorúak. A hatás nagyrészt abban állt, ahogy a művészek előadták a dalokat.
A szereplők kitettek magukért. Szabó Lajos Királya méltó példa a gyermekeknek, hiszen esendő, szerethető, mert képes változni, és útján következetesen megy végig. Ez az előadás nagy érdeme. Szabó Lajos nagyon jó karaktert mutatott meg, apró, finom színészi eszközökkel épített egy ívet, nem karikatúrát csinált a királyból, hanem egy valós embert, akin azért lehetett nevetni, de szeretni is. Csonka Dóra Ilonája kedves, kitart a Király mellett, utána indul, mert tudat alatt talán, de szereti. Liszi Melinda alakítása, mint mindig most is tele volt szenvedéllyel, kedvességgel. Vadász Gábor magabiztos Casanovaként volt jelen a színpadon. Bíró Gyula elfoglalt vállalkozója öntudatos, sietős, pénzközpontú világa fergeteges, kisautós jelenete a közönség tapsát is meghozta. Csomós Lajos búskomor, életunt figurája telitalálat. Fehér Tímea Éhség szelleme határozott, mégis esendő, szerethető figura. A mesejáték jól megírt karaktereit megtalálhatjuk a környezetünkben is.
A díszletet és a jelmezeket Egyed Zoltán tervezte, aki feladatát egyszerűen és nagyszerűen oldotta meg, mert rengeteg raklap volt a színpadon, amit a rendező, a négy íz szellemeivel mozgattatott. A raklapok mozgatására a dalbetétek közben került sor, ami felért a tánckar és a kórus helyettesítésével is. A jelmezek szép színesek voltak és erősítették a karaktereket. Élményt adó a háttérvetítés és a színpad megvilágítása is.
Czitor Attila gyermekeknek rendezett mesét, de igazán a nagyobbak és a felnőttek gondolkozhattak el rajta. A darab, mint a kisherceg története igazán a felnőtteknek szól. A tanulságos meseszövéssel előadott mű szerda este nagyon sikeres volt, nagyszerű estének lehettünk részesei, a közönség hangos tetszését – ovációját, tapsát – nem is akarta abbahagyni, – és a gyermekközönség mindig őszinte!
A fotókat készítette: Babák Zoltán
