Álmodtam egy világot

Utópia

Tudom, hogy képtelenség és azt is tudom, hogy ez az egész megvalósíthatatlan, de akkor is: ragaszkodom hozzá. 

Él a képzeletemben egy olyan hely, ahol a dolgok működnek. És az esetek nagy többségében jól. Egy olyan országról van szó, ahol az emberek dolgoznak és a fizetésükből élnek meg. A közösség érdeke rendszerint felülírja az egyén érdekeit, de ezekben az érdekekben túl nagy eltérések nincsenek. Ez egy olyan ország, ahol jó élni, mert vannak munkahelyek, ahol dolgozni lehet és kell, és az emberek szívesen dolgoznak. Ahol a helyi közösségek jó célokért alakulnak és önkéntes munkából és adományokból élnek. Nem szégyen a munka és a közösségért végzett munka sem, mert mindenki tudja, hogy amit tesz, azt saját magáért is teszi. Rendezettek a települések és az utcák, házak, udvarok. Nem kell rászólni senkire, hogy ne szemeteljen, mert senkinek eszébe sem jut. És különben is szelektíven gyűjtik a hulladékot. Nincsenek összefirkálva a közösségi területek, házak, aluljárók, padok és buszok, vonatok. Mert a közösségi tereket, és a közösség által használt javakat a településvezető hivatal tartja karban. És ebben a munkacsoportban olyan emberek dolgoznak, akik nem találtak maguknak más munkát, vagy a végzettségükkel nem tudtak elhelyezkedni. És nem szégyen ennek a csoportnak a tagja lenni.

Ez egy olyan hely, ahol a pénzzel, befolyással rendelkezők komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a szerényebben élők se szenvedjenek hiányt semmiben. Támogatják a kultúrát és az oktatást, anélkül, hogy érdekük fűződne hozzá. Az iskolák jól felszereltek és jól képzett, szakmájukat magas szinten művelő pedagógusok dolgoznak bennük, akik a közösség megbecsült tagjai. Csakúgy, mint a helyi egészségügyi intézményekben dolgozó orvosok és ápolók.

Ezekben a közösségekben segítik a rászorulókat és támogatják az elesetteket, de nem könyöradományt adnak. Abban segítik őket, hogy önállóan tudják előteremteni a megélhetésükhöz szükséges anyagi javakat. Nem azért kapnak pénzt, mert ilyen vagy olyan csoporthoz tartoznak. Az a szemlélet uralkodik, hogy mindenki dolgozzon meg a megélhetéséért, és ne arra várjon, hogy majd valaki segít rajta. 

A helyi üzletekben helyi termelők áruit lehet megvenni, és a helyi oktatási és szociális intézményekben is a helyben megtermelt alapanyagokat használják fel. Nincs pazarlás, nincs herdálás. A megmaradt élelmiszereket is felhasználják: állatokat nevelnek rajtuk, amiket szintén helyben használnak fel.

Ez a közösség támogatja a helyi vállalkozókat, és komoly figyelmet fordít arra, hogy mindenki kaphasson munkát, nem személyre szabottan írják ki a tendereket. A közösség vezetői közvetlenül felelnek a közösség ügyeiért, jelképes fizetést kapnak, hiszen mindenki tudja, hogy nem vásárolhatók meg semmi pénzért sem. A települést vezető testület hozzáértő emberekből áll, akik nemcsak megfelelő végzettséggel rendelkeznek, hanem a saját területükön gyakorlattal is. Így nem fordul elő az, hogy mondjuk az oktatási bizottságban egyetlen olyan ember sincs, akinek pedagógus végzettsége és évtizedes gyakorlata ne volna. Tisztességgel és becsülettel végzik a munkájukat, jelképes honoráriumért, mert tudják, hogy annál nagyobb fizetség nincs, mint hogy a közösségért dolgozhatnak.

Ezen a helyen jó élni, mert vannak perspektívák és támogató környezet. Megbecsülik és a hibáikkal együtt is elfogadják egymást. 

Nóra

U.i.: Demagóg? Ötletes? Mi a véleményed? Milyen lehet ez a hely? Oszd meg velünk véleményed, de arra nagyon szépen megkérlek, hogy a bloghoz tartozó kommentekben ne politizálj. Eddig senki sem tette, és ez maradjon is így. Köszönöm!