Babák Z
Kedves kis történet ez, a mai napig meg vagyok döbbenve, hogy milyen odafigyelőek a szülők, amikor gyermekük neveléséről van szó és elgondolkozok, hogy mi jöhet még ezután?
Egyik hétvégén a nagybevásárlást követően éppen hazafelé sétáltam, felpakolva, teli kézzel, sok csomaggal és előttem sétált anyuka, a babakocsit tolva, mellette másik gyermeke banánt majszolgatva, mert ugye boltból kilépve, utcán gyorsan befogni a gyerek száját, tömünk bele valamit. Na szóval éppen így sétálgattak előttem lassan, és a csomagok nehézsége miatt sietve hamar utolértem őket, amikor egyszer csak banánhéj hátra repül és kb. 10 centivel a lábam előtt landol.
Anyuka mosolyogva hátranézett és mint aki komolyan gondolja, kedves hangon el kezdte dorgálni kisfiát, hogy hát miért nem nézett hátra, jöhet mögöttünk valaki, mi lett volna ha eltalál és közben többször elmondta, hogy jaj de nagyon sajnálja ezt az egészet.
Mivel úgy döntöttem, ezt a nekem szóló, de a gyerek felé irányított beszédet nincs kedvem tovább hallgatni, (ilyet láthatunk a filmekben, vagy a színházakban is és inkább ott nézném meg) levágtam az utat hazafelé, s azon gondolkoztam, hogyan is nevelik „jóra” a gyereket manapság a szülők. Hozzáteszem nem fiatal anyuka volt, inkább 40 év körüli, akinek tényleg tudnia kellene mi a helyes. Anyukának nem a szemeteléssel volt a legnagyobb problémája, hanem azzal, hogy nehogy annak eldobása közben valakit fejen verjen a gyerek vele. Az biztos, hogy ha az én környezetemben történik ilyen, én visszaküldtem volna a gyereket felvenni a banánhéjat, majd az első kukánál kidobattam volna, mert azért a Fő utcán van egy pár kuka. 2 mellett is elmentünk és kb. azok között landolt a banánhéj, de hát ugye hogyan várhatnánk el attól a gyerektől, hogy helyesen cselekedjen, akinek az anyja sincs tisztában vele, hogy mi a jó és hogyan nevelje a gyermekét a „jóra”. Én meg inkább nem fűztem hozzá semmit, mert a végén tényleg került volna a fejemre is valami…
Teemy
{jomcomment}
