in

Egy szülő elmélkedése a Benka óvodáról

120616benka

120616benkaA május, június hagyományosan az évzárók, ballagások ideje. Ballagnak a nagyok, ballagnak a kicsik és a még kisebbek.

Véget ér a tanév a bölcsődében, óvodában, iskolában.

Be kell vallanom büszke, boldog és elfogult vagyok. Büszke és boldog vagyok, mert a gyermekem egy olyan óvodába jár, ahol szemmel látható, tapintható a szakmaiság, és a gyermekszeretet. Elfogult is vagyok, hiszen az én gyerekem a legokosabb, és a legügyesebb, akit az óvodában dolgozó pedagógusok nap mint nap fejlesztenek.

Mit is nyújt nekünk ez az intézmény?

Rengeteget!

Itt úszhatnak, tornázhatnak, kézműveskedhetnek, sakkozhatnak, énekelhetnek, szlovákul tanulhatnak, mindezt a hagyományos keresztény értékrend útmutatásainak megfelelően.

Sokan legyintenek az óvodai munkára úgy gondolják, hogy ott van a gyerek, eltölti az idejét, és majd az iskolában tanul. A pszichológiai, neurológiai kutatások bebizonyították, hogy a gyermekek idegpálya kapcsolatai hat éves korra kialakulnak, és ez után már csak a meglévő kapcsolatokkal gazdálkodik mindenki élete végéig.

Ezért nagyon fontos, hogy hat éves korig minél több inger, érje a gyermeket, természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően, játékos formában.

Őrömmel jelenthetem, hogy a Benka óvoda ilyen.

Engem teljesen meggyőztek az évzáró műsorok arról, hogy a lehető legjobb helyen van a gyermekem.

Mit is láttam?

Csodát!

Be kell vallanom, hogy megnéztem az összes csoport évzáró műsorát kíváncsiságból.

Szerencsére nem csalódtam, és végre olyan előadásokat láttam, amelyek a modern pedagógia elvárásainak megfelel, nem volt katonás vonulás, rendgyakorlatok, unalomig ismételt versek, öncélú előadások.

Akkor mit láttam?

Olyan műsorokat nézhettem, ami a gyermekek életkorának, tudásszintjének megfelelt, és ami a legfontosabb, élvezték a szereplést a gyerekek!

Igen a gyermekekről az ilyen műsorok közben elfeledkeznek, pedig az évzáró, ballagás nem elsősorban a szülőkről, hanem a gyerekekről szól.

A hétfő a miniké volt, a Katica csoport két pártra szakadt, a büszke katicák, és a hetyke méhecskék bizonygatták egymásnak, hogy ki az ügyesebb, verseket, mondókákat, énekeket adtak elő, sőt még szlovákul is „zümmögtek”. Természetesen az imádkozás sem maradt el. A műsor csúcspontja a látványos kibékülés volt, az esőben bajba került rovarok a gomba védelmet nyújtó kalapja alatt rájöttek, hogy  békességben élni sokkal jobb, mint a csúfolódás.

Öröm volt nézni a csillogó gyerekszemeket, és a büszke felnőtt arcokat.

Ugye így is lehet?  A szülők megnézhették mit tanultak a csemeték év közben, nem volt izzadság szagú, unalmas, élvezték az előadók, és a közönség is.

A kedd a kiscsoportosok napja volt akik, a „Párácska” című mesét dramatizálták el, adták elő. A történet egy kis felhőcskéről szól, akit a felnőtté válás közben követhettünk nyomon, ahogy megnő, majd önálló útra kelve megöntözi az erdőt, mezőt, és így segít a növényeken, állatokon, embereken.

A történet fő vonala közepette, a tanév közben tanult versek, mesék dalok is megjelentek, amelyet az óvónők ügyesen szőttek a mesébe, amely így egy organikus egységet alkotott, és így tartalmilag több volt, mint a részek egysége. A méhecskék igazán kitettek magukért, olyan előadást tártak elénk, amely a szülőknek sokáig emlékezetes marad.

A „nagyüzem” folytatódott a csütörtöki nappal, ahol a Süni csoport mutatta meg, hogy a tanév nem múlt el nyomtalanul.

A középsősök Fésűs Éva: Bundavásár c. meséjét játszották el nekünk. A történetet átszőtte az év közben tanult dalok, és mondókák sokasága, miközben a mesét követtük, közben észrevétlenül számot adtak gyermekeink a játékosan megtanult ismeretanyagból.

A történethez a díszlet nagyon passzolt, látszott hogy sok munkaóra, és lelkesedés kellett az elkészítéséhez.

Péntekre elérkeztünk a csúcsponthoz, a nagycsoportosok ballagásának napján nyüzsgött az óvoda, izgult gyermek, pedagógus, szülő.

A Halacska csoport a „Kíváncsi királycsemeték” című mesét dramatizálták. A választás telitalálat volt, aki ismeri a történetet az tudja hogy miért, aki nem, annak ajánlom olvassa el a mesét, és gondolkodjon el hogy az iskolába induló gyermekeknek miért is volt jó ez a történet.

A nagyok természetesen már ügyesebben mozogtak és bátrabban szerepeltek, de ez egy nagy iskolába készülő gyermektől el is várható.

A műsor végén Zsuzsa igazgató néni a jelképes kapun bevezette a lurkókat az „iskolába”.

A nagyok ez előző forgató könyvekhez hasonlóan számot adtak a tudásukból, de szinte észrevétlenül, a történetbe ágyazva.

Az évzáró műsorokon és a ballagáson is hathatós segítséget nyújtott az egyházközség lelkésze Olivér bácsi, aki zengő orgánumával betöltötte a teret, és igazgató lelkészünk Zsolt bácsi, aki ékes szólásával  emelte a műsorok fényét.

Mit is lehetne összefoglalásként írni?

Elsősorban a köszönet és a hála hangján szólhatunk az óvoda dolgozóiról. Köszönjük a pedagógusoknak az egész éves munkát, azt hogy több időt töltenek a gyermekeinkkel, mint mi szülők, azt hogy egész évben türelemmel, szeretettel foglalkoznak a rájuk bízott csemetékkel.

Ahogy egy kórház nem működhet ápolók nélkül, úgy egy óvoda sem működhet dajkák nélkül! Az ő munkájuk sokszor a háttérben folyik de, higgyék el, hogy nélkülük nem lenne a Benka óvoda olyan, amilyen jelenleg.

Szeretnénk megköszönni Tibor bácsinak a munkáját, az ő elhivatottsága nélkül az ovi udvar nem lenne ilyen szép és rendezett.

Köszönjük a fenntartóknak, hogy ilyen gárdát sikerült össze verbuválni, azt gondolom, hogy az óvoda dolgozói bárhol megállnák a helyüket mind szakmailag, mind emberileg.

Végezetül egy jókívánságot szeretnék tolmácsolni.

Azt kívánjuk az óvoda dolgozóinak, hogy mind a társadalmi, mind az anyagi megbecsülésük olyan legyen, amilyet megérdemelnek!

Tisztelt szülőtársaim úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek, nem tudjuk eléggé megköszönni az egész éves munkájukat!

Azért megpróbálhatjuk!

KÖSZÖNJÜK!!

What do you think?

Vélemény, hozzászólás?

120615foci

Lefocizták a pályáról a mezőnyt

120616muller

A legfőbb törvény