in

Úri muri

Szenvedélyes ember-megfigyelő vagyok és a napokban hódolhattam ennek a szenvedélyemnek egy vacsorameghívás révén. Tízegynéhányan ültük körül az asztalt és voltak olyanok, akiket addig még nem ismertem.

Már az sokat elárul egy ember jelleméről, ahogyan ül, vagy ahogyan az evőeszközt megfogja, de mivel nem kevés alkohol is fogyott, mint valami folyékony tisztítószer, úgy mosta le a bor a gátlásokat és a civilizált pózokat. Mivel én voltam a sofőr semmi sem torzította az „antennáimat” és szinte lubickoltam az önfeledt megfigyelésben.

A társaság elég vegyes volt, de zömében középkorúakból állt és a férfiak voltak többségben. A vacsora szolidan zajlott, sztorizgatások jöttek desszertként utána, elcsendesedések szakították meg a társalgást, de a java csak éjfél után jött. Nem kevés jó és nagyhangú ember jött össze, és a képlet adott volt: énekelni szerető emberek plusz bor egyenlő zenés vigalom hajnalig.

Az operettektől kezdve a magyar népdalokon át a nótákig minden repertoárra került, és tényleg nagyon jó kis danolászás kerekedett rövid időn belül. Amolyan nyáresti tábortüzes, sütögetős buli, ahol előkerül egy gitár is és a hangulat mindenkit magával ragad. Elcsendesült adventi várakozásról itt szó sem volt, sőt.

Ami viszont a maga sajátos módján megkoronázta az estét az a – politikailag korrekten fogalmazva – felnőtt tartalmú dalok igen széles skálája volt. Meg kell valljam őszintén eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy konkrétan ilyeneket halljak. Nem vagyok prűd, és nem is akarok ítéletet megfogalmazni, de szó szerint leesett az állam. Mindig is tudtam, hogy a magyar nyelv milyen gazdag, mennyire képekben fogalmaz és egyáltalán milyen kifejező, de hogy ezek a dalok milyen…khm… egyértelműek!

Amolyan férfias mulatozásnak lehettem a szem és fül (!) tanúja, és áldom a szerencsémet érte, mert egy nagyon is érdekes és életszagú élménnyel lettem gazdagabb. Egy röpke időre bepillantást nyerhettem a dédszüleink fiatalságába, amikor még működtek a kizárólag férfiak szórakoztatására specializálódott intézmények, ahol akármi megtörténhetett és úgy nagy általánosságban meg is történt. És bármilyen obszcén is volt egy-egy dal, mégsem tudtam haragudni ezekre a férfiakra.

Mondanom sem kell, alig várom már a következő zenés vacsorát! ☺

Nóra

Vélemény, hozzászólás?

II. Rákóczi Ferenc nyomában

Városrehabilitáció: decembertől ketyeg a kötbér