Hegedűs Éva
Az egyik egyetemi szociológus azt mondta, hogy nincs jövője a szentandrási kézi szövésnek – emlékszik vissza Csík Zsolt műegyetemi építészhallgató arra a kiábrándító mondatra, amelynek hallatán úgy érezte, terve darabokra hullik. A végzős diák mindezek ellenére egy évet szentelt annak, hogy Békésszentandrásra álmodjon egy olyan bemutató épületet, amelynek gyökerei a világhírű szőnyegszövésig nyúlnak vissza.
– Nagyszüleim szinte valamennyien a szőnyeggyárban dolgoztak, így 2013-ban részben miattuk választottam ezt a témát. A feladat szabadon választott volt, amelyet bizonyos hívószavak, mint egyenlőség, kapacitás alapján kellett megvalósítanunk. Én ezzel a projekttel elsősorban a turizmust, a hagyományőrzést és a munkahelyteremtést szerettem volna ötvözni. Az alapja az egyik raktárépület helyén felépülő bemutató helyiség lenne, amely több funkciót látna el.
Zsolt kiindulási pontként többször körbejárta, lefotózta és elemezte az épületegyüttest. Tervrajzában javaslatokat tett a gyár egyes részeinek felújítására, ill. lebontására is, a fő hangsúlyt mégis a részben új épület terve kapta.
– Úgy képzelem, hogy a jelenlegi téglaépület bizonyos fal-és padlószakaszait meghagynám – magyarázza az alaprajzokat lapozgatva a tervező. Az egész épület kapna egy új acél tartószerkezetet, amely belül a régi, kívül pedig az új épület vonalát követné. A tető mindkét oldala polikarbonát burkolatot kapna, amely a kéthéjúságból adódóan átszellőztetné a teret. A megmaradó kis szakaszokba kerülnének azok a kiállítások és bemutatótermek, amelyekben a szőnyegszövés múltját mutatnánk be. A helyiségben lehetőség lenne továbbá a szövés megismerésére és kipróbálására is.
A precíz, részletesen kidolgozott tervrajzok hosszú hónapokig a fiók mélyén porosodtak. Nemrégiben azonban Zsolt felfigyelt egy újságcikkre, amely a helyi szőnyegszövés újraélesztésének lehetőségét taglalta. Ekkor határozta el, hogy felveszi a kapcsolatot a település polgármesterével, és személyesen áll elő az ötletével.
– Nagyon megörültem annak, hogy vannak olyan fiatalok, akiket foglalkoztat a település jövőképe – osztja meg első reakcióját Sinka Imre. Tetszik a terv, azonban a terület magánkézben van, így egyelőre nem realizálható. Mindemellett hosszútávú céljaim közé tartozik, hogy egy fiatalok számára is élhető települést teremtsek. Erre vonatkozóan már több konkrét elképzelésem is van, amelyek aktív részeseként szeretném látni volt tanítványomat, Zsoltot.
Az építészhallgató sem ringatja magát hiú reményekbe. Tudja, tervei a jövőnek, és nem a jelennek szólnak.
– Talán majd pár év múlva – mondja bizakodóan, miközben gondosan felgöngyölíti nagyszülei életének egy darabkáját, és egy homályos sarokba helyezve őket kortyol egy keveset a békésszentandrási meggysörből.
