Babák Z
Tizedik állomásához érkezett Bagi László és Bach Zoltán közös vándorkiállítása. A Zselici Csillagdától Martfűn, Csongrádon, Tiszaföldváron és még vagy öt állomáson keresztül vezetett az útjuk Szarvasra. Általában múzeumok, könyvtárak falaira kerültek a képek, de Zselic Csillagda, ahol egy hónap alatt közel kétezren nézték meg, volt az egyik legkiemelkedőbb helyszíne a sorozatnak.
– Olyan képeket hoztunk, amik nem jelenségeket, hanem objektumokat, már NGC-számmal ellátott objektumokat jelölnek, amik évezredek, évmilliók óta a helyükön vannak, tehát ezek nem üstökösök, vagy szupernovarobbanásoknak az emlékei, hanem különböző galaxisoknak, ködösségeknek megpróbáltuk a fényképen előhívni a legrészletesebb képeit – árulta el kérdésünkre a páros szarvasi tagja, Bagi László.
Így került fel a Tessedik Sámuel Múzeum falára képen a Selyemgubó-köd, a téli égboltról a Rozetta-köd, és a Bagi László számára a kezdetektől fogva nagyon fontos Boszorkányfej-köd is.
– Ez egy reflexiós köd, amit télen lehet fényképezni. Még egy öt-tíz perces expozíció során is szinte láthatatlan. Egy boszorkány arcának a körvonalai rajzolódnak ki a felvételen – magyarázta Laci.
Természetesen elhozták azokat a képeiket is, amik valamilyen megmérettetésen szerepeltek már. Már minden Magyarországon jegyzett asztrofotós oldal által kiírt pályázaton sikerült első helyet elérniük.
– Nagy öröm az, amikor egy National Geographic felfigyel ránk, és ott sikerült publikálni – árulta el. Most is nagy a várakozás, mert a legfrissebb hírük az, hogy neveztek a Greenwich-i asztrofotós versenyre. Most izgatottan várják, hátha sikerül valamilyen eredményt elérni.
2008-ban került a csillagászat közelébe, és 2012 óta foglalkozik asztrofotózással nagyon komolyan. Előtte amatőrcsillagászként észlelt vizuálisan, távcsővel, binokulárral jól megtalálható objektumokat.
Bach Zoltánnal együtt járják a Mátrát, együtt készítik a képeiket, természetesen külön felszereléssel és a célpontok sem ugyanazok. Önállóan dolgoznak, nagyon jó barátok, egymást kiegészítik és segítik egymást. Bemutatták eszközeiket, Newton típusú asztrográfjaikat, egyedi építésű tükrös távcsöveiket, felszereléseiket is, amiket a képek elkészítése során használnak.
– Mi tulajdonképpen mélyégfotózással foglalkozunk – mondta Bagi László a kiállítás megnyitóján. – Azokat a fotókat, amiket itt láthattok, és teljesen láthatatlan régiókból lettek levadászva, ezeknek a távcsöveknek a segítségével, hosszú expozíciós idővel készítjük. Sok-sok órát exponálunk és ennek a sok-sok órának az összeadódásából születnek meg, bújnak elő a részletek. – Egy-egy ködöt egy bizonyos évszakban, egy-egy bizonyos égterületről lehet levadászni. Nagyon körül kell járni, hogy melyik időszakban, melyik objektumot lehet a legalkalmasabb időpontban, a legjobb pozíciójában lefotózni.
– Sokszor meg szokták kérdezni a képekről, hogy az tényleg ott van, tényleg ilyen és tényleg ilyen színű – ment elé a kérdésnek Bach Zoltán.
“Igen, ezek az égi objektumok innen nézve tényleg ilyenek”, szokta mondani, de közelebbről még senki sem látta azokat. Ők igyekeznek színhűen visszaadni, esetleg a színek dinamikáján szoktak változtatni, hogy a szemnek kellemesebb legyen.
A falakra most 18 kép került, fele-fele arányban a két asztrofotóstól. A kiállítást Béres Mária, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatója, természettudományi muzeológus nyitotta meg. A képeket május végéig tudják megtekinteni az érdeklődők a Tessedik Sámuel Múzeum emeleti kis kiállítótermében.
